Káosz Magyarországa!

 

DK: “Karácsony Gergő ifjú kora ellenére sok köpönyeget megforgatott már, most a politikai túlélés reményében az általa sokáig leprázott MSZP-sek listájára kérezkedett fel, azt ígérve: hozza a saját népszerűségét.”

Ejnye hát! - ez lenne az összefogás?!

---------

...cikk címek:

Fidesz: Karácsony Gergely valójában Soros miniszterelnök-jelöltje

Karácsony Gergely “Sorosék trójai falova”

Soros a brit politikába is beleavatkozik

Az ellenzéki vezetők veszélyt jelentenek Magyarországra

Reménytelenül bénák, mégis veszélyesek

Farage: Soros a nemzetállamok ellensége

Brüsszel bejelentkezett a migráció főszponzorának

Soros perverziójáról beszélt a román szenátus elnöke

A magyar kormány a migráció megállítását akarja elérni

A miniszterelnök levélben tájékoztatatja a háztartásokat a “Stop Soros”-ról

Soros dollármilliárdokat költ a magyar választás befolyásolására

Soros György olyanná lett, mint egy igazi migráns: Minden határt átlépett

Orbán: Nem marad európai kereteken belül a bevándorlás problémája

Orbán: “Mindenki egyért, egy mindenkiért”

 

Ajvé! - van itt fennforgás!

---------

Orbán Disneylandjét most már a hollandok is ismerhetik

Szegény hágaiaknak el kell magyarázni a magyar leleményt: tao néven fosztják ki az államkasszát kivételezett sportklubok.

Kovács Z.: „Azt gondolom, megszületett a felismerés, hogy a diplomáciai kapcsolatok arra szolgálnak, hogy megértsük egymást, nem arra, hogy beavatkozzunk egymás ügyeibe” – mondta a kormányszóvivő, hozzáfűzve, hogy számos kérdésben, például a pénzügyi fegyelem fontosságában egyetértés van a két ország között.

Az előző magyarországi holland nagykövet tavaly egy lapinterjúban azt mondta, hogy a szélsőséges iszlamisták „ugyanolyan elvek mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”,

mire Magyarország konzultációra hazarendelte Hágából a nagykövetét. A holland külügyminiszter később elhatárolódott a botrányt okozó kijelentéstől.

Kovács az MTI-nek adott telefonos interjújában arról számolt be, hogy elsősorban az EU jövőjéről és az illegális bevándorlásról folytatott megbeszéléseket Amszterdamban és Hágában. Látogatásának célja a magyar álláspont megismertetése, a véleményformálók tájékoztatása volt. Találkozóin elmondta, hogy

„amikor Magyarország a határait védi, akkor egész Európát védi.”

Ja! „Ércsük”!

 

Szőke Emil:

...a hűség?

 

...sámán dobok

...sámáni átkok

„sikoltozó szólamok”

...és dallamok

szelídek és konokok...

kora-tűzén korán ellobog egy érzés -

 

Szépek és ostobák

éltetik a vezért

ha nem is a szenvedély

de a hit még

...ahogy egy-egy hervadás meglegyint

adhat még némi reményt...

 

- szegény árvák itt

s nincs menekvés? -

 

...bolondok szentjeinek

egyszerűek az ilyen elmék -

 

...a hűség? – ég keservét

rakta vállakra megítélni ridegen

jelen-napjait

...ha nyílt a nyűg

...ha az ügy privát

már mindegy lenne nekem az?

 

Tudorok és a Credo benne

Ó!

- majd- égből hull a manna vele? -

de csizmát ad a kegy- néhány pofonnal

ott a szára- s talpa a rend - mily óvó

rajta a tekintet (!)

...szédítsd azt- aki lépre megy! –

 

u.i.:

A gusztustalan, hogy a helyzetet ők maguk teremtették meg – hősöknek hitetvén el magukat a néppel, hogy a megmentés is rájuk hárul a jelenben! Valami csodahitbe menekszenek, legyőzik az ellent – pedig a valóság, hogy éppen ez a gyengesége Orbánnak – képzeletben varázsolta tovább a létet és a léthelyzetet – mit teremtett - már csak rombolja, tétlenül égig magasztalván a jövőt (elképzelni azt csak velük lehet) – ezáltal elvesztette minden képességét a jelen megértésére.Ami a jövőben rá vár (én nem várnám meg), azokat a tetteket meddig viseljük el (?) - és amit még nem is tudunk (képzeletünk sem ér el odáig) – amit még tarsolyában hordoz, ámde még nem akar előállni vele!Összekészíthetné inkább batyuját, már előlegként besöpörték a babérkoszorújukat, most mégis azzal foglalkoznak (Orbán és csapata), hogy leszámítolja a demokráciát, mert az náluk, mint szó még létezik, de immár tartalomnélküli!

------

Ábrándokat lehet szőni, a reményt is fenn kell tartani, hogy egyszer lehet jobb is. De a korszakváltó pártoknak csak egyszer kelljen bevezetni egy erősebb megszorítást (ennek az esélye mindig megvan) máris a saját csapdájukba estek!

 

2018. 02. 13.

------------------------------------------------------------------------ 

Elég...

Elég a dumákból, a szép szavakból – a mellé-beszédekből – a Jobbik nem ellenzék – az Orbáni politika szerves része, érdekteste, ha úgy tetszik.

Miért?

– mert Orbán politikája is neo’… az elképzeléseit a Jobbik nélkül nem tudja végigvinni! Az EU-ból kilépést melegen kell tartani, de ugyanúgy a Horthy kultuszát, a turulkodást, a kormányzóság képzetét – túl-magyarkodással Erdélyt, Trianoni sérelmeket… stb.(!)

Hazugság, megvezetés, kizárólagos hatalomra törés, önsajnálat, részvétkeltés stb. náluk - hatszázmilliós bünti álhíre még, meg is pumpolták a közönséget vele, lett is még rá százmilliós adakozás is – és azóta kuss van... senkivel össze nem fognak, egyedüli váltópártnak hirdetik magukat, miközben tudják, hogy egyedül soha nem győzhetnek, ezért sunyi módon Orbán szekerét tolják. Vonáéknál mindig a duma volt első, a tett csak 2006-ban nyilvánult meg, ott is Orbán érdekét vették figyelembe...

Orbánnak csak egy lehetőséget adhatunk

– mondjon le önként (de vigye a „bandáját” is)! – erre kényszerítse az EU és a magyar nép (!) - ha Európa és e nép, a diktatórikus rendszert nem tűri el! Ha igen, akkor a jelen bajától ők is félnek, de jövendőben így bízni nem lehet… akkor nincsenek jogállami keretek – nálunk bizonyosan nem! Orbán ki fog lépni az Unióból, ha nem kapjuk a pénzt – efelől senkinek ne legyenek kétségei!

Ámbár az újsütetű diktátor barátai erről lebeszélnék, hisz szarkeverőnek Orbán első osztályú (még)! Ebben legfőbb támogatóra a „Jobbikban” lelt! Szakadék tátong – politikai kalandoraink oda is viszik az országot! Kíváncsi vagyok, meddig írhatom le a véleményemet, „bünti” nélkül (!) - ami nem politikai lesz, amolyan hoznak majd valamit, amit megtalál egy másik és kész a büntetőper (a koncepciós) – megrendelve „elővételben”!

Idesorolok még egy Facebookon talált szöveget is, amiben sok igazság van, de annyira általános, hogy semmire sem jó

... legföljebb arra, hogy ha így akkor nem úgy, ha nem úgy akkor így - és a győzelem ha elmarad (mert nyerés itt már, így nem lehet, ez bizonyos... jó ha Orbán kétharmada ellen tudunk tenni valamit) – akkor az a mi felelősségünk (a népé)?! Megemlítve a bizalmat, ami egyre kevesebb (egy-két nagyobb szájút kivéve, hogy fújja a szép „magyaros” szavakat pld: reprezentativitás, digitális átállás, kommunikációs stratégia stb. amiből senki semmit nem ért... pláne az az egyszerű magyar, akinek a sorosozással kimosták az agyát már.

Mit akarunk?

„Az elmúlt közel negyed évszázad politikai csatározásai alapján, melyek részben az előrehaladásról és többségében a visszarendeződésről szóltak, az emberek többsége már nagyon nehezen igazodik ki. Az elmúlt időszakok kormányprogramjai, többségében felelőtlen ígérgetésekről szóltak, melynek megvalósítására minimális volt az esély . Az ország szempontjából legfontosabbnak tartanám, a társadalmi béke és nyugodt légkör megteremtését. Egy megosztott társadalom csak az „árkok betemetésével”, együttesen lehet eredményes! A választók bizalmat visszaszerezni viszont csak úgy lehetséges, hogyha világos reálisan teljesíthető célokat tűznek ki a kormányra jutás esetén. Nagyon fontos, hogy az egyszerű emberek részére is érthető kommunikációs propaganda stratégiát folytassanak. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a választók nem kapnak elegendő információt a jelöltekről, azok programjáról, így minden valószínűség szerint ez lehet az egyik legfontosabb oka a távolmaradásoknak. Változtatni és bővíteni kell, a tájékoztatási módozatokon. A digitális átállással a szegényebb családokhoz döntő többségében csak a kormányzati információ jut el. A közmédia szereplés hiányosságait a jól bevált régi egyszerű szórólapos megoldásokkal kell pótolni, egyszerűen érthető tartalommal! A reprezentativitás, mint az emberi döntést meghatározó egyik legfontosabb tényező szerepet játszhat a választók döntési folyamataiban. Az emberek irányában gyakorlatias probléma felvetést és megoldást kell hangsúlyozni. --- „Megéri küzdeni azért, amiben hiszünk, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, mi is lesz az eredmény””.

Lófasz az egész rendszer!

Orbán jelen politikájával:

"fojtottan izzik az örökös sértettség", amely járhatóvá teszi a "nemzeti begubózódás" útját. A dicsőséges múlt felé fordulás és a "bőszen védekező" jellegű, kereszténységre támaszkodás nem tudja leplezni, hogy ezt a mentalitást valójában "a kudarcérzet és a bizonytalanság" alakítja, és a látszólag erős önérzet még mindig gyenge és sértett. Ez az egyik oka annak, hogy Magyarország olyan helyzetbe manőverezte magát az Európai Unióban, mintha önként vállalná a pária szerepet, és ebben a szerepben "nem is érzi rosszul magát", mert "kiválasztottságként" tudja értelmezni - írta a Die Welt szerzője.”

Általánosítva a magyar, amúgy Magyarországot egynek tudják Orbánnal – pedig jaj! - de nem így van az! A külföldi kettős-állampolgároknak, az egyháznak és híveiknek, meg kell hálálniuk Orbán felé a nekik adott közpénzt.

Fizettünk balga magyar, hogy legyőzessünk!!! Hajrá!

 

Szőke Emil:

csorbára sikerült

 

hidd el nem vagyok ittas - sem gyilkos - sem vad

- mondd minek bántanálak?

Bár friss a baj – ragadozó sok tett is csak rögtönzésnek hat

tempósan élezett lámpalázzal vett az indulat

Buktatóival csak az esetlegest látom

ahogy a fény erejét vallja - ám a sötétség fátyla rajta...

Ez hát a lét ma – már árkai felé tántorogva -

ahol támad a szél s „elvinni készül”

így bennem a rettegés a fő erő

s a szemvillanásnyi idő

- még körbe-körbe „a föláradó aszkéta düh”

így a föltépett tárgyak és emlékek

itt az élőkkel a múlt és a jövő jelen alkonyában aminő

a képzelet - dimenziója belül

ha hozott is időnkénti „pár tört gondolatot elő”

tette rá csak reménytelenűlt –

 

u.i: Az Eudémoszi etikában olvashatjuk: „Noha megtörténik, hogy az összes ellentétek igen világosan megnyilvánulnak, ám néha a túlzás, máskor meg a hiány oldalán tűnik ki az ellentét. Az egyenetlenségnek pedig az az oka, hogy a középhez viszonyítva nem mindig ugyanott helyezkedik el az egyenlőtlenség és a hasonlóság, hanem némelykor a túlzó, némelykor meg a hiánnyal kapcsolatos lelki alkattól könnyebb az átmenet a középsőhöz.”

(A dialektikus elv hermeneutikai alkalmazása valóban érthetőbbé teszi az ember sajátos léthelyzetét.)

 

2018. 02. 09.

 ---------------------------------------------------------------------------- 

Gondolatok a közelmúltból...

Gondolkodjanak el a hatalomba törekvő politikusok is!

Mondjuk azon, hogy tudnak-e érthetően kommunikálni.

„Ha nem tudják közérthetően elmondani, mit szeretnének a magyar közoktatással, akkor menjenek inkább dolgozni a versenyszférába!

Most már van mire alapozni véleményeteket. Mit akartok megtartani és mit akartok gyökeresen megváltoztatni. Mert az Ágika hiába beszél arról, hogy az az önkormányzat, amelyik ezt akarja, majdan visszaveheti iskoláját.

Nem kedves Kunhalmi Ágnes! Megmarad-e a KLIK, vagy megszüntetitek?

A pedagógus értékelési modell jelen formájával mit tesztek? Marad? Megszüntetitek? Átalakítjátok? Ha átalakítjátok, akkor hogyan?

Valahogy így kellene véleményt mondani, oktatási programot hirdetni! EGYÉRTELMŰEN, ÉRTHETŐEN!

Fog ez sikerülni? Mert ha nem, akkor inkább lássuk istenem, mire megyünk ketten!” (forrás: hangulatjelentes.blog.hu)

---

Azután itt a „Jobbik” - nem küldöm őket a „sehovába”, mert csak ugatják az oktatást (ők is mint a Fidesz - KDNP-sek is – egykutya mind!), de a politikát is!

A Jobbik több pontban sem tartja elfogadhatónak a baloldali ellenzék által aláírt oktatási minimumot.

„A Jobbik a többi ellenzéki párttal szemben nem támogatja például a mindennapos testnevelés eltörlését. Úgy véli, hogy az infrastrukturális hiányokat nem a sportolás visszaszorításával, hanem plusz pénz ráfordításával, egy valódi tornaterem és uszodaépítési programmal kellene orvosolni, ami a stadionépítésekre szánt pénz egynegyedéből megvalósítható lenne. Szükségesnek tartják továbbá a hit- és erkölcstan órák megtartását, amit a baloldali pártok szintén kivennének a tantervből.” (alfahír.hu)

Megjegyzem: a baloldali pártok cselekednének helyesen!

Szóval marad a teher... hajrá gyerekek, a „nyápicok” hadserege, majd meg mondja mit tegyetek... pld egynek: Vona a badyteremből jövet- menet meg a fodrászhoz... ott tárgyalni meg az oktatásügyet! Lesz bukfenc és úszómedence... tornaterem is vele, mert a Hazafias szellem kell... Vona, aki pont olyan mint a jelenlegi Vezér, Orbán! – a kizárólagos hatalmat szeretné ő is, TEK helyett a Gárdát, meg ha kell, ha nem csak misézni, (hogy kapják be az üdvözítő malasztot!)

Szar lesz itt- nem változás! Szerencsére afelől izgulni nem kell, mert nem kerülnek hatalomra semmiképpen. Hacsak a Fidesz nem kéri támogatásukat (!)

Szócséplés már megy nekik is, meg az önfényezésben sem maradtak el... megvezetik a népet, akik adományoztak nekik, azokat is, hiszen a pénz náluk marad... elvéve nem lesz – nem is lehet elvenni, ha még akarta volna is a Fidesz (vagy az ÁSZ), csupán csak ijesztgettek, megfélemlítés egyik eszköze volt. Mindenki bedőlt!

Mint a viccben:

a semmi

Kezdetben vala a semmi, majd Isten mondá: "Legyen világosság!"

És még mindig vala a semmi, de már látni is lehetett azt....

 

Ó - serény a kéz- most a tapsra

és serény a gondolat is rajta

hisz

hős Vezérük mondja elő az imát

...él még a magyar... él az ifjúság...

mint március s október hírnevét is

immár örökös dicsőség szárnyai hordozzák! – (szőke)

 

u.i: Emberismeret (Szent-Györgyi Albert)

Kétféle erőszak van: aktív és passzív. Az aktív erőszak ablakokat, koponyákat tör be. A passzív erőszak azoknak az embereknek az erőszakossága, akik semmi másnak nem adják meg magukat, csak az aktív erőszaknak. A kétféle erőszak nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz: a passzív erőszak erőszakot szül; nem hagy más választási lehetőséget.

 

2018. 02. 06.

 -----------------------------------------------------------------------

 „Harc a Nagyúrral”

 

"Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl,... (Ady E.)

Írok... kiírom dühömet – a tehetetlenséget a napokból, a rengeteg kétszínűséget mit rám- ránk erőltet a sors. A Fidesz jóvoltából élvezni köteles irreális fordulópontjain, hol- hol Horthyt éltetik, hol meg a nagy orosz barátságot hozzák vissza a „szebb fényű csillagokba”! Orbán, ezt mitizálja diadallá, no- meg a Soros elleni küzdelmét, még a migránsozást vele.. s erénnyé hozza fel a hazudozást, miközben már igencsak heveny a kétségbeesés...

Orbán vezére lett minden szemhunyónak

– léte immorális, hívságos magáért és a hatalomért, amit sok-sok évig még bitorolni fog!

Egyik írásomban leírom, hogy legyőzhetők, a másikban már halvány reményét sem látom. Feladják a magas-labdát (mint Lázár: a nép tolvaj, csak azért nem lophat, mert dolgozik – a munka után nincs kedve... ez a lényege!) - de az ellenzéki körökben nincs ki leüsse... nincs tüntetés (ami van, az gyengécske – de lesz majd 2006 megint, ha Orbánnak a szükség, úgy hozza...

Választunk, hát igen... lesz külföldi magyar, főleg erdélyi, mint Orbán-hívő meghálálja így a kitalicskázott pénzt! Lesz kettős állampolgárságú is, de idehaza az Egyházak tartanak hatalmáért hálaadó miséket, mint Horthynak anno és most... fényesre nyalva a Vezér fenekét, mert jól jött nékik a „Júdás-pénz”! Rászedik a hívőket...! Fantáziálás megy... Kormányzóság a képáradatban, kormányzónak látva Orbánt büszke öntudattal, kinek mocskos-kezét csókolja a hálás nép (!) - miközben ez a jellemtelen piaci kufár... lókupec játszik a bánattal, hogy sikerült rászednie a megvezetetteket megint, ahol- ahogy szakadnak a gátlások, a tolvajok nyíltan mosolyognak megint, hogy még szabadabbra engedheti képzelődéseit...

Fél ország nyomorban... és nem látunk, és nem is hallunk

– szemközt a Világ áll... ejnye- ejnyézve „ellenünk” - és ennyiben hagyva szemlélik, rögzítik a rablást, a már tapintható valóságot, a realitást, hogy a korrupt politika itt Kínától és Oroszországtól van megtámogatva – megvédve általuk a Disznófejű Nagy úr! Mert uruk a Pénz és nem Istenük! De ráhivatkoznak mind... mert a hit jó dolog a vallás meg „ópiumként” butít! Ezért működik az oktatás is mint „szellemi-gettó!”

„Ha viszont a gonoszság befészkeli magát a közügyek intézésébe, nem gyűlölködés támad a gonoszok között, hanem szilárd barátság. Mert a közjó megrontói összebújva járnak el, és ez tart mindaddig, amíg valaki a nép élére nem áll, és az ilyeneket meg nem fosztja hatalmától”.

(Herodotosz)

Mire lehetne kedvem így?

Orbán megteremtette a bőséget – magának és családjának, majd a hatalmat is örökül adja fiának (!?) - ki szintén érzi magában a tehetséget (no nem a vezetésre) a megvezetésre... imát már maga mondja, nem bízza a papokra és gyógyítani is ő fog kézrátétellel... ekként lesz teljes az olcsó állam!

Választani kell?

Választani kell!

Nem tudom már hol olvastam, hogy a lét ma meglepően egyszerű képletét mutatja lelkiállapotának, ilyetén a céltalanság-érzet, az értelmetlen sors elleni lázongás - amúgy Kosztolányisan épp: a tétova értetlenség, az ideges félelemmel párosítva – a „bölcs” elfogadások kérdésében!

Ám- lesznek pillanatok az életedben, amikor az ösztöneid azt súgják majd, tégy meg valamit... valamit, ami ellentmond minden logikának, ami felborítja a terveidet, és ami mások szemében talán őrültségnek tűnhet. Ha így lesz, tedd meg! Hallgass az ösztöneidre, és felejts el minden mást! Pokolba a logikával, az esélyekkel, a nehézségekkel! Csak vágj bele! Szívem, ezt sugallja most...

Tény már Orbán embertelensége, ócska- minden erkölcsi értéket nélkülöző politikája... tolvajlásai (amit nem ildomos hangoztatni) - vele a jövő bizonytalansága.

És már megint a letargia (a pesszimista hangulat) vett elő:

Orbánék a hatalmat önként át nem adják (túlon-túl is kikupáltak) tudják a módit és nyernek! Sajnos! „A hév napfény az, mely kígyót kikölt/ S ez vigyázatra int…” s ezt a négyévenkénti-„képet” nehéz ad-hoc helyes cselekedetekkel megváltoztatni! Már a folyamat sem- nem belőlünk fakad, csak sodródhatunk és nézzük pislogva, hogy mindeme nagyon „kellemes”, nagyon „tiszta”, nagyon jó-modorú emberek rosszat hogy akarnak, mert ettünk-ittunk vagy nem ettünk és nem ittunk, de léthelyzetünknél fogva megdönthetetlen érveikkel már nem is gondolkodhatunk!

Csak halkan kérdem: milyen ember az, aki kétségbe vonja, megdönthetetlen érvekkel vonja kétségbe annak a víznek a létezését, amelyben fuldoklik? Nincs is ilyen, vagy csak egy „politikátlan-lebegmény”, aki nyomorából hiába kiált, minthogy „a kutyaugatás sem hallik az égig”!

Itt már a csoda sem segít… hogy kinek-kinek pártja legyen, és képviselete a parlamentben, ahol négy évig „hallgató”, nos – az megoldható nélkülünk is… nem megteremtve az „új”, de végigjárva a kilátástalanságába vezető utat, csak kísérletezés, amiből múlhatatlanul üres külsőség, frázis és komédia lesz.

Betűrágók és szájhősök országa lettünk!

Emberek! - nem lehetne inkább- valami kézzelfoghatót…?

Vegyük már észre, hogy a diktatúrát demokratikus eszközökkel legyőzni nem lehet!

 

Szőke Emil:

akusztikám

 

Ne most légy naiv

álságos képpel itt

a fuvalom már

ravasz- egyszerűn nyílt

veti a morált

riadalma serked- Európáért kiállt

hogy meg ne szóljanak

(szájjal csak szájal)

s a hév visszaokádva megint

saját hullámhosszára hangol át

gyűlölet-dolgain

hol magamagát rontja

a megdicsőülés szózatán –

U.i: „Az emberek tördelik a kezüket, hogy jaj, ezt csináljam vagy azt csináljam. Kapnak tizenhét különböző véleményt. Aztán azt csinálják, amit amúgy is akartak. Ha tanácsot adsz, csak hibáztatni fognak, amikor rosszul sül el.”

(Michael Chabon)

 

2018. 02. 06.

----------------------------------------------------------------------------------- 

Legyőzhető a Fidesz!

Kétségtelenül van a sikernek néhány komoly előfeltétele.

Nem igaz, hogy a Fidesz választáson nem győzhető le.

Elek István írása:

„Tagadhatatlanul rendkívül nehéz a feladat, de teljesíthető. Annak ellenére, hogy a kormánypártok mérhetetlen nagy illegitim erőfölényt élveznek anyagiakban is, a médiában is és az aránytalan választási rendszernek köszönhetően is. Kétségtelenül van azonban a sikernek néhány komoly előfeltétele.

Az első, a legkomolyabb, hogy az ellenzéki pártok valóban akarjanak győzni április 8-án.

--------------

A második, hogy tisztában legyenek vele, a valódi győzelem az ellenzék kétharmados többségének megszerzését jelentené.

A Fidesz ugyanis nem csupán kormánypárt, hanem rendszerpárt, rendszeralkotó és -fenntartó párt. A kormánypártot le lehet váltani egyszerű többséggel is, a rendszerpártot, az Orbán-rendszert fenntartó „pártot" és autokrata rendszerét azonban csak kétharmaddal lehetséges. És ehhez a Jobbiktól a DK-ig valamennyi számottevő ellenzéki szereplőre szükség van.

--------------

A harmadik előfeltétel, hogy őszintén szembenézzenek a mai valóságos helyzetükkel, és bevallják maguknak, hogy reális számítás szerint milyen kevésre lenne elég ebben a választási rendszerben, ha összehangolatlanul, önállóan, vagy csupán részleges együttműködéseket vállalva indítanának egyéni jelölteket és országos listákat.

---------------

A negyedik előfeltétel, hogy miután felismerték: a saját rendszerváltó céljaik következtében együttműködésre vannak ítélve, képesek legyenek gyorsan és rugalmasan tárgyalni a közös minimumprogramról és a választáson való egyeztetett indulásról.

Legyen meg bennük az egymás érdekeinek méltánylásához szükséges önmérséklet, kompromisszumkészség, politikusi bölcsesség, vagyis képesek legyenek a pártjuk közvetlen érdekének szolgálatát az ország érdekének szolgálatával összehangolni.

Ha idáig megvolnánk, akkor az a következő kérdés, hogy mi a legalkalmasabb együttműködési forma az ellenzéki mandátumok maximalizálására. A közelmúltban erről a Magyar Nemzetben részletesebben is írtam, a helyzet változásához igazított javaslat lényege a következő.

Egy olyan ellenzéki szövetség, amelynek a pártjai alapértékeikben vitathatatlanul közös nevezőn vannak, programban és stílusban pedig legalábbis nem összeegyeztethetetlenek, a kormány- és rendszerváltás egymásra torlódott feladatát egyetlen közös vállalkozással is teljesíthetné. Könnyedén a kormánykoalíció ellen fordíthatná az aránytalan választási rendszer logikáját.

Létrehozhatná a lehetséges legszorosabb választási együttműködést, vagyis egyetlen közös ellenzéki listával és valamennyi választókörzetben közös egyéni jelöltekkel indulhatna, és olyan közös programot hirdethetne meg, amely egyaránt szólna az orbáni önkényuralmi rendszer felszámolásának és a liberális demokrácia újraalapozásának lépéseiről, valamint a következő normális kormányzati ciklus teendőiről is, és ezzel április 8-án könnyedén kétharmadot szerezhetne. Kormányalakítás után pedig nyugodtan nekifoghatna a feltorlódott gondok-bajok orvoslásának.

Előrevéve természetesen a rendszerváltás legfontosabb lépéseit, hiszen az valóban kétségtelen, hogy az új kormány a kétharmados többséggel bebetonozott illiberális rendszer változatlan intézményi keretei között aligha valósíthatná meg a céljait, és az államszervezet kulcspozícióiban ülő Orbán-káderek, az ellenzékbe szorult Fidesz–KDNP és az általuk kézben tartott média nyomása alatt a választási győztes záros határidőn belül dicstelenül belebukna a kormányzási kísérletébe, hogy annál diadalmasabban térhessen vissza az orbáni jobboldal.

Szép lenne, de az ellenzéki együttműködés eme legszorosabb, leghatékonyabb változata már nyilvánvalóan nem hozható létre, mivel a mai ellenzék legalább háromosztatú és pártjaikat a múlthoz való viszonyuk, programjuk és politikai kultúrájuk szerint is súlyos ellentétek terhelik, amelyek feloldására a hátra lévő idő túlságosan kevés.

Ezért ma az együttműködés egy kevésbé szoros, de a kétharmados győzelmet és a rendszerváltást még mindig elérhetővé tevő formáját célszerű választaniuk. A korábbi években már többször felmerült úgynevezett „technikai koalíció” módosított változatát. Tartalmában és időtartamában is korlátozott, úgynevezett „átmeneti koalíció” létrehozását, amely a kétharmados győzelemhez szükséges egyéni választókerületi koordinált jelöltállításra és lényegében csupán egy rendszerváltó minimumprogram véghezvitelét célzó, egy-másfél éves közös kormányzásra terjedne ki.

Csak annak a megvalósítására, amiben az ellenzéki pártok ismert programjaik alapján már valójában ma is közös nevezőn vannak, illetve aránylag könnyen összehangolhatók a nézeteik. A hatalommegosztásra, fékekre és ellensúlyokra épülő liberális demokrácia újjáépítésére, pontosabban a 2010 előtt nálunk létező rendszer jelentősen módosított, feljavított változatának felépítésére. A közvagyon intézményesített rablásával kapcsolatos elszámoltatásra és a felelősök megbüntetésére, valamint azoknak a közjóval kapcsolatos szociális, kulturális, környezeti minimumoknak az érvényesítésére, amelyekben az összefogás részesei az előző huszonhét év tanulságai alapján közös nevezőre juthatnak.

Ezt a rövid, átmeneti közös kormányzást aztán a normalitáshoz való visszatérés jegyében az új, alacsonyabb választási küszöböt tartalmazó, arányos választási rendszer szerint megrendezett választás zárná le. És csak ezután, a következő kormányzati ciklusban jöhetne valamikor az 1990 után eltelt kacskaringós évtizedeket lezáró aktusként a széles pártpolitikai konszenzust kifejező, véglegesnek szánt alkotmány elfogadása és népszavazáson történő megerősítése.

Az Orbán-rendszertől való megszabadulás eme kétlépcsős folyamatában történő együttműködés nem kívánja meg a résztvevőktől, hogy tagadják meg önmagukat.

Sem azt nem kívánja, hogy erősebb önkritikával nézzék a saját múltjukat, mint eddig tették, sem azt, hogy adják fel a saját ambíciójukat, dobják el a saját programjukat. Csak annyit kíván, hogy egy rövid időre, a közös vállalkozás idejére tegyék zárójelbe a múltat. Megvalósítandóként azt vegyék előre a programjukból, ami a kormánykoalícióval szemben közös nevezőt teremt közöttük. És alkalmazkodva a választási rendszer teremtette kényszerhelyzethez, józanul egyeztessék az ambícióikat a közös érdekeik alapján.

Ha vállalkoznak erre a közös munkára, azzal nem egymás elfogadhatatlan múltját legitimálják, hanem az elfogadható jelenét és a reményteli jövőjét.

Ha képeseknek bizonyulnak az együttműködésre az illegitim önkényuralmi rendszer felszámolásában és a közös demokratikus játéktér és szabályrendszer újjáépítésében, és egy szolidárisabb, igazságosabb, erőforrásait bölcsebben használó, lehetőségeit egyenlőbben elosztó közös haza politikai megalapozásában, azzal azt is bizonyítani fogják, hogy ellenfélként méltók egymás elismerésére. És mi lehetne biztatóbb a demokráciánk jövőjére nézve, mint épp ez.

Nagyobb sikerrel kecsegtetne, ha az „átmeneti koalíció” résztvevői az ellenzék háromosztatúságának kifejezéseképpen legfeljebb csupán három országos listát állítanának fel, és ennek következtében olyan egyéni választókerületi koordinált jelöltállításban egyezhetnének meg, aminek köszönhetően minden körzetben csak egy ellenzéki indulna a kormánypárti aspiránssal szemben. Bár a közelmúltban tapasztalhatók voltak apró elmozdulások az önálló indulás mellett a legcsökönyösebben kitartó, és még a koordinált jelöltállítást is elutasító pártok álláspontjában (Jobbik, LMP, Momentum), ez azonban nagyon kevés a boldogsághoz.

Ma már nyílvánvalónak látszik, hogy háromnál mindenképpen több párt fog országos listát indítani. Akkor pedig már nem jöhet létre olyan helyzet, hogy minden egyéni körzetben csupán egy jelölt képviselje az ellenzéket. Hiszen ahhoz, hogy egy párt országos listát állíthasson, a 106 választókerületből legalább 27-ben kell indulnia egyéni jelöltjének. Négy lista között már nem lehet úgy felosztani az indulási lehetőségeket, hogy mindegyiknek jusson legalább 27 hely.

Ennek ellenére még mindig létrehozható volna kétharmados győzelmet eredményező együttműködés az ellenzéki pártok között. De ennek is elengedhetetlen feltétele a teljes körű, valamennyi egyéni választókerületre kiterjedő megegyezés azok között a mérhető támogatottságú ellenzéki pártok között, amelyek semmiképpen nem akarnak lemondani arról a szándékukról, hogy önálló országos listát állítsanak, és ezzel az egész országban választhatóvá tegyék magukat. Ennek a megegyezésnek azonban már nem mindenütt ugyanaz lenne a tétje.

Előbb közösen ki kellene jelölni azt a 27 választókerületet, amelyben az ellenzéki pártoknak a legkisebb a nyerési esélyük a kormánypárti jelölttel szemben, függetlenül attól, hogy milyen formában indulnának, külön-külön vagy egyetlen jelöltet támogatva. És még hozzá úgy kellene összerakni ezt a 27-es listát, hogy feltétlenül legyen benne legalább egy budapesti és kilenc különböző megyéből való egyéni választókerület.

Ebben a 27 egyéni kerületben minden országos listát állítani akaró párt szabadon indíthatna egyéni jelöltet. Itt azok is megszerezhetnék az országos lista állításának jogát, akiknél az egyszázalékos támogatottság elérése sem vehető biztosra, ennek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy országosan megmérethessék magukat. Tőlük csak annyi önkorlátozást kíván ez a terv, hogy e 27 választókerületen kívülre ne lépjenek, máshol ne zavarják jelöltállítással a többi ellenzéki párt vizeit.

A nehezebb feladat ugyanis a számottevőbb támogatottságú ellenzéki pártokra vár, akiknek a maradék 79 választókerület kellene elosztaniuk egymás között. Hogy mindenütt csupán egy ellenzéki jelölt maradjon a színen a kormánypárti jelölttel szemben, aki jó eséllyel elhozhatja a mandátumot, ha a támogatására kölcsönösen valamennyi ellenzéki párt ösztönzi a híveit.

A csaknem három évtizedes választási statisztikai adatok elemzésével nagy biztonsággal kijelölhető az említett 27 leggyengébb ellenzéki kerület.

A másik csomagba tartozó 79 kerületből le kell vonni a már részben közösen támogatott független jelöltek (Kész Zoltán, Mellár Tamás) kerületeit. A maradékot pedig fel kell osztani az egy százalékot nagy valószínűséggel átlépő pártok között (Jobbik, MSZP–P, DK, LMP, Együtt, Momentum). A mérvadó közvéleménykutató cégek utolsó három hónapban mért népszerűségi adatainak arányában. Ha ma készülne a felosztás, ez azt jelentené, hogy a Jobbik hozzávetőleg 22, az MSZP–Párbeszéd 20, a DK 13, az LMP 13, az Együtt 5, a Momentum 4 jó mandátumszerzési eséllyel bíró egyéni indulási lehetőséget kaphatna. Összességében viszont ők is csak 49, 47,40, 40, 32, 31 helyen állíthatnának egyéni jelöltet. Ami együtt járna azzal a hátránnyal, hogy jóval kevesebb kampánytámogatásra számíthatnának, mintha mindenhol önállóan indulnak. Úgyanakkor nem kétséges, hogy az együttműködés híre, az egy irányú, erős üzenet sokkal hatékonyabban szólítaná meg a választókat, és kevesebb pénzből is sokkal nagyobb mozgósításra lenne képes az ellenzék.

Ha a népszerűségi adatok szerint megtörténne az egyéni indulási lehetőségek számszerű elosztása az említett pártok között, akkor persze még mindig várna rájuk egy újabb egyeztetési feladat. Annak a közös érdekeknek megfelelő kijelölése, hogy melyik pártnak mely kerületekben van joga élnie a jelöltállítási lehetőségével. Ez azonban már jórészt tényleg csak technikai kérdés. Hiszen minden szereplőnek érdeke, hogy ott indíthasson az egész ellenzék támogatására igényt tartó jelöltet, ahol az ő pártjának eleve jobbak az esélyei. És a többieknek is ez az érdekük. A választási statisztikai adatsorokra és a közelmúlt közvéleménykutatási adataira alapozva korántsem lehetetlen feladat ezekben egyetértésre jutni.

A kölcsönös önkorlátozással járó választási együttműködésnek köszönhetően az ellenzék még így is a kormánypártok ellen fordíthatná az aránytalan választási rendszer logikáját, és akár 79 egyéni mandátumot is elhozhatna előlük.

Amivel még akkor is az övé lehetne a parlamenti képviselői helyek kétharmada, ha a kormánykoalíció országos listája bőven 30 százalék fölötti eredménnyel szerezné meg az első helyet.

Vagyis nem kétséges, hogy amit elveszítenének a réven, azt bőven meghozná a nyereség a vámon. Minden szempontból.”

 

tétova értetlenség fon át

ideges félelmében a lelkiállapot

rá a döbbenet most felszínre tört

és falát döngeti

céltalanság- érzete

példája a teljes megsemmisülésnek

így mostanában vissza-visszatérve

a közös

több mint hetven évébe

„emlékek rengetegében

bolyongok alva ébren

s ledőlök egy-egy terebélyes

emlékfa tövéhez”

fölidézve száz-arcban

minden pillanatot

értéke letörölhetetlen időn

hol se név

se szó

csak szemérmes percein

élem napjaim –

 

u.i: „A tét emelkedett. Aki járja a hágcsót a huzatos létben, nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb.”

(Jókai Anna)

 

2018. 02. 03.

 

 

Oldal: Káosz Magyarországa...
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat