Magam-emésztő

Szőke Emil:

valamit rám-szabott a sors

...vajon jó-e az irány

hogy belém ront Mammon

és tipor száz-fele

érzelem határait megszabni már?

Valami van...

- valami a határtalanságban

- valamit rám-szabott a sors

- valamiféle valakinek tébolyából...

És poklában elégni ítél le- talán

akképpen – hogy a kép csupa vérben

megjelenik a szemekben mint fausti-vágy?

– így kapna rá vérszemet is e „rendben”

hogy szétvigye – hírét vigye ma-poklának?

Ám fölibénk a Rettenthetetlen kergült kinek

még

víg a kedve –

ahogy

a megrettentő létbe álmodja magát bele -

Már kötelezve

sem szolgálok két Úrnak!

Tőle én rég dideregve – lobbanni- így gyűjtök

új erőt

s úgy is- hogy rám-ég a vég

hol

csak- szívem szétdúlt dobogását hallom

mint legszebb zenét – ráfeszülő inakkal...

Így szerezzek magamnak barátokat

hamis mammonból?

Legyen az áldott

vagy-akár benne magától eltelve

alázattal ott -

lelki-derű-békességem

csak összeharapott ajakkal

s rossz-érzéssel belőlem- lassan

bár a félelemmel-teli jóérzésből

még szelíden

de már csordogál kifele...

- máshol már váltott idő-köpönyege

így osztva rám balszerencsém

e sors által -

Jézus szavait idézem fel e háborúságban:

„Ha a hamis mammonban hűek nem voltatok

ki bízza rátok

ami igazi érték?” Meghökkentett szava! Meg...

Szörnyű kor lett (!) - s bűnök bűneinek sorával

annak minden tette - isten-féléssel járt...

de már látásra nincs hozzá szeme

hát ég áldja már-talán – s jeltelen

„lubickoljon

dicső gyanútlanságában (ámen!) szelleme” –

2016. 11. 28.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat