ráesteledett már sokszorozva
a fények imbolya
így hozza
régi rendjét vissza
az estnek mutatva mily szentek
s mennyire mennybéli termetek
árnyaik itt
- hol csak a szem felelhet
a fénynek
- rá- annak tükre
ezt kell eltűrnie – míg tart az ima – (szőke)
A forradalom ebben a megközelítésben minden brutalitásával együtt az igazság pillanatává válik, melyben a társadalom szerkezetét és a benne húzódó törésvonalakat színről színre látjuk. Egyedül a forradalmi erőszak képes leszámolni az illiberalizmus hazugságaival és a liberalizmus hamis pacifizmusával, melynek célja csupán a status quo fenntartása annak minden embertelenségével együtt. A forradalmi erőszak igazsága éppen ezért felszabadít - a szabadság, amelyet a forradalom ad, magában a forradalmi küzdelemben ölt testet. Ahogy Slavoj Žižek Leninről elmélkedve írja, a forradalmi harcban “máris szabadok vagyunk, jóllehet, még a szabadságért harcolunk; máris boldogok, jóllehet, még a boldogságért harcolunk.”
Ám - ahogy láttuk - a legtöbben, akik az eljövendő magyar forradalom kitöréséről elmélkednek, nem egy ilyen forradalmat látnak a legvalószínűbbnek. Szerintük ez a forradalom, ha csakugyan sor kerül rá, nem lesz más, mint az embertelen, népellenes hatalom által megkínzott tömeg elkeseredett bosszúja - az erőszak hol jogos lesz, ahogy a rabszolga vérbosszúja is jogos rabtartóján, hol jogtalan. Az eredmény? Egy kétes rendszerváltás, amely sem a társadalmi fragmentációra, sem az elharapózó osztálykülönbségekre, sem a szegénységre, sem a nyomorra nem lesz válasz.
Alighanem semmire nem lesz válasz. (K.Zs.)
TGM-től Jámbor Andrásig – félelemmel tekintenek egy esetleges erőszakos konfliktus lehetőségére" - A cikk írójának sikerült kikerülnie két dolgot. Egyrészt, minden közvélemény-kutató (a 4 évenkénti választások között) a jelenlegi kormánypártot hozza ki legnépszerűbb, legtámogatottabb pártnak, ergo minden olyan 'forradalom', amely ennek a pártnak a hatalomból való kiszorítását célozza, szükségképpen a polgárháború kockázatát hordozza (a 'forradalmárok' számára pedig a vereség kockázatát, merthogy a 'nép' nem akar eben gubát cserélni). Másrészt, ugyan vitatható, hogy voltaképp mennyire demokrácia a nyugati típusú berendezkedés, meg az is vitatható, mennyire demokrácia a jelenlegi magyarországi berendezkedés, de az biztos, hogy egy győztes 'forradalom' biztosan semmivé tenné még ezt az alig demokráciát is, egy valódibb demokráciának a lehetőségét is elvenné (mert a győztes forradalmak bizony a forradalmárok túlhatalmát hozzák el, amit nem fognak kiengedni olyan könnyen a kezükből, már csak a forradalom 'vívmányainak' megvédése miatt sem) -
…a Fidesz támogatottsága jóval nagyobb, mint a lázítók támogatottsága! - ez már előre vetíti a vereséget! - és azt se felejtsük el, hogy a kint tüntetők jelentős része nyugdíjas, vagy tudatmódosító szert használó fiatal, ja és ne felejtsem ki a pénzért dolgozókat! - ez ám a sereg!!!
...a lázítóknak, és forradalmat álmodóknak azt ajánlanám, hogy valami értelmes mondandóval kellene előrukkolni, amivel a szavazók egyet értenek, mert a szabad drog használatra, és a migráns simogatásra a szavazók nem vevők!
...és azt se felejtsük, hogy nagyon sokan (több százezer ember) hajlandó lenne személyesen is keményen szembeszállni ezzel a libsi csőcselékkel, ha kell! - azaz nyugi fiuk, és kevesebb tudatmódosító szert kellenen használni, és akkor nem írnátok hülyeséget! (olvasói vélemény)
“Egy nép azt mondta: ‘Elég volt.’”
Ennek oka, hogy ezeket a forradalmakat az esetek nagy többségében fogódzóként igyekszünk felhasználni saját nemzeti vagy mozgalmi identitásunk azonosításához.
Kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a forradalom aktív cselekvője a nép egésze, másként nem ruházhatnánk rá a forradalomra a nemzeti identitás szakrális középpontjának szerepét.
Ezek a nemzeti és mozgalmi narratívák azonban szükségképpen hamisak.
A történelem forradalmainak tevékeny szereplője, forradalmi szubjektuma nem a nép, hanem a nép egy része, amely igényt tart a nép képviseletére, arra, hogy a nép nevében végezze be a forradalmi küldetést... (forrás: mint fent)
Teszem hozzá:
a forradalomtól tehát, nem kell még félni. Megvalósításához még nem értek meg a szükséges objektív és szubjektív feltételek! Nincs meg az elégséges erő! Bár a gazdasági és politikai válság már itt... van nyomor és van szenvedés is. A tömeg mozgolódik - van aktivitás - a hatalom önálló fellépésre készteti őket (ámbár ez még nem történelmi) - amolyan elégedetlenségre válasz csupán.
Az is szükséges, hogy az objektív feltételeket szubjektív tényezők realizálják... bátorság, önfeláldozás - stratégia, taktika - erő és tapasztalat, no- meg irányítás! Bár az már látszik, hogy a hatalom nem tudja változatlan formában fenntartani uralmát... de a néptömegek akarata még nem egységes, így forradalom nem lehetséges (elnevezése talán, de az nem ugyanaz tartalmilag) - ehhez még a nemzeti válság is kell meglegyen!
De az út jó... az elnyomás egyre csak fokozódik... ekként, ha baj lesz, a hatalom csak magának köszönheti!
Szőke Emil:
a lét szivárványszínein...
Egy birodalom ragyog csak
a Mennyei Birodalom az
...virul mint a róna
így szokva a nagy teherben újnak
...a lét csak amolyan sunyi-józan -
Szívemben hol a hit él - állománya
már baját rázza – izzad -
és visszaifjodna – ez nagy álma!
Amiként Krisztus vére rajta
teste ott kalácsnak
úgy rendül szívem mélyére ma...
Ám – a lét szivárványszínein
íze – „száz-ráncú aromáin
kénye és fensége
mára téves útiránya
már mulaszthatatlan dolgaiban
...hullóban a kapaszkodóknak
tüskekoronája rajtam
és fordított szenvedése
halálig átvételre nálam -
...okoskodásom megbocsásd!
A szükség vett rá – lásd:
hogy érthető legyen és megítélhető
a belső szemekben...
de a didergés egyre csak sűrűsödő
bennem –
2017. 05. 13.