Ó jaj! Végünk...
lelkét adná ő miértünk!
Igazságát már erény díszéül
...és folttalanul ragyog -
most
még a „gyáva” ifjúság inát sem kíméli
és magát magán élvezi...
s oly gonoszon ingerült
hogy
a rosszak közé lök egy-egy igaz-szívűt
...benne a nyüzsgést támadásnak veszi
Éljen hát Vezérünk!
- ha szolgasorsban is népünk? -- (szőke)
A publicista ezt követően hosszan sorolja azokat az eseteket, amelyeknél szerinte a libsi-balos sajtó kettős mércével mérte, illetve méri az erőszakot, hogy utána a legkisebb viszontválaszra, durvaságra egyszerre, irányítottan reagáljon, mint az osztriga, amelyre citromot csöppentenek, összerándulnak és ajvékolva elkezdik félteni önmaguk biztonságát, a demokráciát és persze magát Európát. (…) Naponta elzokogják, hogy a „dehumanizálás vége mindig erőszak”, eközben a legkisebb skrupulus nélkül dehumanizálnak bárkit, aki nem tetszik nekik.
---------
Ezt követően van bőven csőcselékezés és persze előkerül, hogy a jobbikos veréssel fenyegethette meg az államtitkárt a parlamentben, ahová szerinte – itt már vélhetően a civilekre utal – engedély nélkül be is hatoltak, hogy „békésnek álcázott erőszakkal megakadályozzák a munkát”.
Bayer azt írta, ha ezt bárhol máshol – mondjuk az Egyesült Államokban – próbálnák meg, akkor bizony jönne az általa korábban emlegetett
Mert ezt csak itt lehet büntetlenül megcsinálni. S a legfontosabb: nekünk még az igazság sem szaladhat ki a szánkon felháborodásunkban, mert az félelmetes erőszak.
Hát persze.
Bayer erre nem tér ki, de Saul Alinsky egyik tanácsa megmagyarázhatná a kormány sorosozását is, mivel szerinte a célpontot úgy kell kiválasztani, hogy el kell szigetelni támogatói hálózatától és a szimpátiától és elsősorban mindig embereket kell támadni, mert ők sérülékenyebbek.
---------
- mert feledé 2006-ot – a békét és a békés tüntetőket – a városgyújtogatót, a TV-székház foglalót, a rendőrdobálókat, jó Molotov-koktéllal megkínáló kedves invitálókat... akiket ő és elvbarátai szabadítottak a városra!
Persze, hogy az nem volt erőszak – legigazibb, az most van – ellenük, mert a szó is fájhat, ha igazságot takar... és itt nem az ő szavaira gondolok!!!
De miért nála érzem az „ajvékolást” - mert- amit, most kiérzek az a tétova értetlensége, ostoba tahósága, ideges félelme, valahogy a céltalanság-érzete vett erőt rajta... és kiagyalta ellenünkre, hogy értelmetlen a sors elleni lázongás, az már verbális támadás is és a legigazibb erőszak, amolyan libsi-balos módra!
Az ostoba!
- ezek az aspektusok, Bayer beborozott agyában, negatívan nyomot hagynak....
Az életért esdekel egy tömeg, a rossztól fél a síró-nevető arc és a kamaszos lelkendezés, az élet szépségéről álmodása, ó - mily bántóan mar a Bayerok agyába!
- a szavak pörölycsapásai alatt kemény, műremekké vált életét most – már- csak az utókor szemeitől félti? Ahelyett, hogy az áhítatot érezné ki, hogy milyen volt rég- ifjúsága, és annak zászlajára emelné fel tekintetét és szavát?
A bűnös most bűntelennek mondja vádjait időrendjén belül és érthetetlenül. Bayer ti hazudtatok és hazudtok most is, romlandó a mű, amit épített a Fidesz, és tette/teszi mindezt hibái és tévedései tudatában... ne reméld az érdemet a szándékotok hamis voltával, mi nem hazudhatjuk szépnek, ezt az életet – de az emberi szenvedés jogán igazat kell mondanunk s az igazság erejével és hitelével támadunk! Stílusod, maga a szégyen - csak kétes vigaszt adhatsz magadnak így... hogy oda mondod a vért is, te Takony!
Szőke Emil:
Egy-krétavonással
Eszement egy világ!
...verik egymást a népek
bár a mese egy -
Ám - csak a krétavonás más
koldusok itt és királyfiak ott
s szarv-ékek
mézzel-telt Kánaánt vont át
egy-krétavonással az őrület
ítél s egy parázna
átkot szórna már másra
ha összerogy is a lét súlya alatt
nem féli hogy a romok lesújtják
- viszálykodás nehéz bosszú
rá még a szomj...
és mint a bornyak
a csecsen
már
szopják az égi nektárt
a hív ott - és a hittel ittasult - hogy
nevét az égiek
az isteni-karba beírják!
...még ebédnél a szó
bár e létben már vérem akarják
lelkem szelíd – ó -
és mégis így is – rémítő a látvány! –
2017. 05. 09.