Magam-emésztő

...csonkán elevenedett kép. Keretez egy fennakadt sikolyt (!)

 

 

Kiegészítésül egy kis magyarázat még: az orbáni világról

...ki is/mi is az a pszichopata... (?)

A lelkiismeret nélküli, nárcisztikus, tanulásra képtelen, megistenülni vágyó, vakmerő és szorongást nem ismerő karaktert annyiban tudták le, hogy olyan legfeljebb csak rajzfilmekben létezik.

Már hallgathatom az olyan okfejtéseket, hogy a politikus azért hazudik, mert „neki az a dolga”, Hitler és Sztálint egyszerűen csak a kor politikusai voltak, akik csak tették, amit tettek, és a Wall Street farkasa is csupán csak egy átlagember, akit elragadt a kokain... lét-élvezete. Meg - hát lássuk már be azt is, hogy a hatalommánia minden ember sajátja! Lélek nélkül megszületni nem lehet (hiszen ez ócska, ezoterikus agymenés)!

Elszomorító

nekem élmény nem jelent, hogy mégis van sok lélektelen... de egyben jól mutatja, hogy jelenleg, nemhogy az átlagemberek közt, de még a magasan képzett körökben sincs konszenzus arról, hogy a pszichopaták kicsodák is tulajdonképpen...

Az az érzésem, hogy ténylegesen csak az értheti meg a jelenséget, aki közvetlenül esett már áldozatul valamelyiknek, túlélte, majd sikeresen földolgozta az élményt. Vagy inkább: fölfogta az „élményt” és utánanézett a pszichopátia fogalmának, hogy újraértelmezze a történteket. Onnantól kezdve a világ átalakul, Morpheus piros tablettája működésbe kezd:

a gátlástalan törtető már nem karrierista, hanem pszichopátiás. A környezetét manipuláló és kisemmiző már nem „ügyes politikus”, hanem lelketlen pszichopata.

Ekkor értjük csak meg végre az emberi természet (viselkedés) dualista mivoltát, ami egy olyan skála, aminek az egyik fele a humánum, a másik pedig a pszichopátia.

Onnantól kezdve ez az emberi jellem (lélek) folyamatos mércéje.

 

Jelenleg egy olyan világot élünk, amelyben a Wall Street farkasát sikeres embernek mondják, Gyurcsányékat-Orbánékat meg ügyes vagy ügyetlen politikusoknak. És ez a pszichopaták legnagyobb előnye: legalábbis kisállatokat kell kínozniuk ahhoz, hogy „lebukjanak”. De minek a fizikai erőszak, ha van alkalmuk lelkileg vagy gazdaságilag embereket vagy országokat a földbe dózerolni?

Tudjuk, hogy van pszichopata, mégsem értjük pontosan, hogy ki az... Tudjuk, hogy veszélyesek, de nem tudjuk, hogy mennyire... Egy ilyen világban könnyebb ügyeskedni, hazudozni, átverni, kisemmizni. És ami még ennél is rosszabb: a pszichopata oldalt sokszor szimpatikusabb az átlagembernek, hiszen maga is vágyik a pszichopata létre, hogy a lelkiismeret béklyóit lerázva végre maga is szabadon szárnyaljon (maga Yoda Mester is azt mondja, hogy a Sötét Oldal simább és járhatóbb út). A pszichopátiában (összetévesztve a sikerességgel) a megistenülést látja, a lelkiismeretben vagy a gondoskodásban pedig csupán olyan jellemgyengeségeket, amikért legfeljebb csak keresztre feszítés jár. Ezért aztán elmegy imádkozni a templomba, hátha az Úristen megszánja és sikeressé teszi őt is. Hátha.

...pszichopata társadalom lettünk: a törvénnyel összeütközésbe kerülő emberek személyiségprofiljában beazonosítható.

„Hétköznapi pszichopaták"

Róluk viszonylag kevesebbet tudunk.

A vágyain nem változtat, mások szükségleteit pedig semmibe veszi.

A lelkiismeret, megbánás, a bűntudat és a szégyenérzet teljes hiánya, a viselkedését nem korlátozza ezek visszatartó ereje (pl. ha kritika éri a bántó, megalázó viselkedését, akkor hirtelen kizárja a külvilágot, „nem akarok veszekedni” felkiáltással kivonul a történésből, a helyzetért az áldozatot okolva.

A megbánás és a bűntudat hiánya azzal a figyelemreméltó képességgel párosul, ahogy magatartásukat racionalizálják és lerázzák magukról a felelősséget azokért a cselekedetekért, amelyek megütközést, csalódást keltenek azokban, akik a szabályokat betartották. Kész kifogásaik vannak a magatartásukra, esetleg tagadják a dolog megtörténtét. Ha néha beismerik is tettüket, azokat jelentősen lekicsinylik, tagadják a másokat ért következményeket, magukat tekintik a valódi áldozatnak...

A szociális normák szándékos megszegése (pl. kapcsolatszédelgés, kitartottság, parazita életmód - mások gátlástalan kihasználása a lételeme és ezt nem is szégyelli, a hazudozás, átverés természetes kedvtelés a számára)

Tevékenysége nem egyéb, mint a másik ember kárára történő önös vágykielégítés.

Személytelen, unalmas szexuális élet.

Az empátia, a szeretet előfeltételének teljes hiánya, azaz a másik személlyel történő mentális és érzelmi azonosulásra való képtelenség. Képtelen a mások által átélt fájdalommal, szenvedéssel törődni, nem képes másokkal meleg érzelmi kapcsolatot teremteni (pl. ha véletlenül őt hagyják el, akkor őszintén azt kívánja, hogy a riválisa haljon meg, hogy visszakerülhessen a kényelmes pozíciójába; a saját gyerekeit is alattvalóként kezeli, őket is szenvtelenül felhasználja beteges szükségleteihez; akikre már nincs szüksége, mert már nincs haszna belőlük, azokat szenvtelenül likvidálja, senkit nem sajnál eldobni, kivéve a tárgyait, azokhoz ragaszkodik; a legközelebbi családtagjainak a halála sem rendíti meg, elmondása szerint ilyenkor sem érez semmit)

Az idegeskedés hiánya (pl. bármit megtehet következmény nélkül és meg is tesz, semmilyen külső elvárás nem érdekli, semmi nem hat rá, semmi nem jut el a tudatáig, üres belül, lelketlen, érzéketlen, nem ismeri a félelem érzését sem; bárkit megbánt, megaláz mosolyogva; hűvös távolságtartó kimért nyugalmát csak az uralt személy szabadulási akciója rengeti meg, ez olyan mérvű csapás a számára, ami fizikai elváltozást is okoz nála - elvörösdödés, könnyek)

Amikor a többiek lelket kapnak, a pszichopata kimarad.

Az őszinteség hiánya, a beteges hazudozás, megtévesztés, a manipuláció természetes adottságaik.Úgy tűnik, a hazudozását nem motiválja más, mint az átverés öröme. Büszke arra, hogy tud hazudni.(gyerekes hazugságokat gyárt, ha rajtakapják a kétes ügyletein, pl. miközben hosszasan figyel, követ egy nőt a párja jelenlétében és ezért számon kérik, akkor azonnal hazudik valami ostobaságot, pl. hogy nem is tudja arra fordítani a fejét..., direkt mond hihetetlen magyarázatot, ezzel is jelezve, mennyire nem érdekeli a másik és örül, ha csalódást okozhat neki ) Sokat hazudnak, de nem annyira ügyes hazudozók, mint amilyennek beállítják őket. Beszédük tele van következetlen és egymásnak ellentmondó jelentésekkel. Mentális szókirakó játékot játszanak, de néha ügyetlenül játsszák, mert nem képesek a darabkákat összefüggő egésszé integrálni, igazságvonaluk - ami mentén gyártják a hazugságaikat - a legjobb esetben is szakadozott és hézagos. Nem válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésre, vagy nem a kérdésre válaszolnak. Hajlamosak oda nem tartozó dolgokról beszélni. A beszédükben előforduló furcsaságok gyakran kitapinthatatlanok a felszínes megfigyelő számára, és könnyen keltenek jó benyomást. Nem az téveszt meg bennünket, amit mondanak, hanem az, ahogy mondják és azok az érzelmi húrok, amelyeket megpendítenek, miközben mondják.

Az alapvető különbség, ami egy pszichopatát elválaszt minden más lénytől: a másik szenvedésének beteges, függőségszerű élvezete minden ok, sérelem vagy előtörténet nélkül.

Ilyen látványtól egy szatiromán pszichopata az eszét veszti, kutyaként követi a kislányokat, nőket, képzelegve közben. (elmondása szerint)

Kóros egoizmus - saját maga nagyra értékelése ( pl. a passzív tudását előnyként elismertetve próbál fölénk kerülni lenyomva ezzel az önbecsülésünket, miközben ő a legalapvetőbb viselkedési szabályokkal sincs tisztában.

Az embereket alig tekinti többnek, mint a vágyai kielégítéséhez szükséges használati tárgyaknak. A gyengék és kiszolgáltatottak, akiket gúnyol, semmint szán –a kedvenc célpontjai. Aki gyenge, az egyben balek is, vagyis olyan, akit ki kell zsákmányolni. Tudja a szabályokat, de csak azokat tartja be, amelyekhez kedve van, tekintet nélkül a másokat érintő következményekre.

Megbízhatatlanság (pl. mindent megígér, de utólag semmit nem tart be,

Nála a monogámia azt jelenti, hogy foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz az egy, elszigetelt, pszichésen megdolgozott emberhez, aki "neveli", eltartja, aki fölött uralkodik, akit manipulál azzal, hogy nélkülözhetetlennek állítja be magát, akit sakkban tart azért, hogy legyen valaki, aki a szükségleteit alázatosan és magától értetődően biztosítja. Mindeközben ő éli világát, flörtöl, csábít, kéjeleg, minden alkalmat kihasznál, hogy a "sikerességét" bizonyítsa a külvilág felé. Felületesség (pl. a tudását kicsit megkapirgálva kiderül, hogy csak bemagolt, meddő ismeretanyag; El tudja ismételni a szavakat, és könnyedén rávágja, hogy érti, és semmilyen módon nem képes ráébredni, hogy nem érti. (az életben képtelen egyedül helytállni, mindig másra szorul)

A magyarázat: az agyi jutalmazó funkciók fokozott mértéke a környezeti ingereket válogatás nélkül vonzóvá teszi a számukra, s ez magyarázhatja csábíthatóságukat, kísértéssel szembeni ellenállásuk hiányát.

Akiknek a viselkedése abban a korban sem felelt meg az elfogadott emberi normáknak, ezért félistennek (találóbb lenne a félördög) gondolták őket?...akár így is lehet

Felszínes érzelmek az izgalom iránti szükséglet.

Nem képesek a különböző érzelmi állapotok finomságainak leírására. Például a szerelmet a szexuális vággyal, a szomorúságot a frusztrációval, a haragot az ingerlékenységgel azonosítják.( nem tudja, hogy szerették-e a szülei egyáltalán, hogy szeretett-e ő valakit valaha; megtanulta, hogy mondani kell a párjának, hogy szereti, de ott árt neki, ahol tud; eredményeire irigy, folyamatosan degradálja értékeit; a kapcsolataiban nincs rangsor, mindenki egyformán értéktelen; művi viselkedése előbb-utóbb feltűnik pl. feladat jelleggel simogat, mert azt tudja, hogy ezt kell tennie, de a simogatásból hiányzik az érzés, az odaadás; a szeretetét hangoztatja, de semmilyen érzelmi megnyilvánulása nincs, ami ezt bizonyítaná; egyedüli örömforrása kizárólag csak a kéjérzés, amit a szexuális kielégülés, a másikon való uralkodás érzése vált ki)

Tekintet hiánya ( szemébe nézve csak kongó üresség néz vissza ránk, nem sugárzik belőle semmilyen érzelem, szenvtelen, hideg, és folyamatosan fókuszált a tekintete; sosem fog meleg, szeretetteljes tekintettel ránk nézni, mindent - a nézést is - megtanult séma szerint csinál, utánoz a cél elérése érdekében, pl. azért hogy elnyerje mások bizalmát, vagy bocsánatát; a megtanult sémát nem tudja minden helyzetben alkalmazni, olykor tragikomikus, mennyire melléfog és mennyire a helyzethez nem illő arcot vág; a mosolyát is érdemes fürkészni, jellegzetes lárva mosoly, csak a szája mosolyog - álarc szerűen, állandóan -, a szeme nem)

Igény az új ingerekre, izgalomra, hajlam az unalomra. Pusztán az izgalom miatt keresi a veszélyt. Csak a pillanattal törődik, nem köteleződik el sem emberek, sem ügyek mellett, ami kiszámíthatatlanná, gondatlanná és megbízhatatlanná teszi.(neki semmi és senki nem elég, pl. megszállottan flörtöl kritika nélkül mindenkivel; gyorsan megun mindenkit, ezért állandóan keresi a következő ingerforrást; ha egyedül van az otthonában nem csinál semmi értelmeset, a tárgyait rendezgeti innen-oda, onnan-ide, de leginkább unatkozik, semmi nem tudja hosszan lekötni a figyelmét; kell neki egy társ, aki által tud létezni - mint egy csecsemő-, mert egyedül nem tud mit kezdeni magával, üresnek érzi magát. Mindig meg kell neki mondani, hogy mit csináljon; nagyon szeret szerepelni, tetszelegni, élvezi, ha körülrajongják, illetve ez elvárás a részéről)

Felelősségérzet hiánya saját tetteiért

(pl. a kapcsolatszédelgést az önös érdekeivel magyarázza és teljesen helyénvalónak tartja; úgy dob el bárkit, mint egy használt papír zsebkendőt , bármilyen érzelmi helyzetbe is kerüljön ezáltal az elhagyott fél, ez őt nem hatja meg;) Kijelentései gyakran felfedik, hogy meggyőződése szerint a világ azokból áll, akik adnak és azokból, aki elvesznek, ragadozókból és prédákból, aki pedig nem használja ki mások gyengéit, az bolond. Ráadásul kitűnő érzékkel találja meg ezeket a gyengéket, és él vissza velük.

Hosszútávú tervek hiánya.

Egyik napról a másikra él, terveit gyakran változtatja. Szinte egyáltalán nem gondol a jövőre, és még kevésbé aggódik miatta. Általában az sem izgatja a pszichopatákat túlzottan, hogy milyen keveset kezdtek eddigi életükkel.

Önző, számító, mindent elvesz, semmit nem ad (pl. új kapcsolatnál azonnal beköltözik, nem fizet semmiért, feléli a készleteket, semmivel nem járul hozzá a közös léthet; neki sosem lesz bank kölcsöne, az igényeit mások lehetőségeihez igazítja; tőle önzetlenül ajándékot nem lehet kapni)

Elkülönít, izolál, elszigetel másoktól (pl.társaságban, utcán, családban rendre olyan megalázó módon viselkedik, hogy nem lesz kedve az embernek kimozdulni vele sehová; szűk környezetében folyamatosan feszült, idegesitő hangulatot tart fönt - pl. ha jókedvű beszélgetésbe csöppen, akkor akár fizikailag is közbelép, hogy megakadályozza a kontaktust, elkezd másról beszélni, berekesztve ezzel a diskurzust, de a csendespihenőt sem viseli el, ilyenkor is rombol, bármilyen idegesítő zajkeltést bevet, hogy véget vessen a nyugalomnak. Az ártatlannak tűnő mondatainak, megjegyzéseinek, témáinak kizárólag a feszültség folyamatos fenntartása a célja. Szétzúz minden harmóniát, azonnal támadásba lendül, ha a környezete jól érzi magát.

Megoszt és uralkodik a szemétdombján.

 

A külvilág erről az oldaláról semmit nem sejt, jókedvű, udvarias, okos, odaadó embernek ismerik. Hitetlenkedve hallanák a horror énjéről szóló történetet, amit csak az áldozat ismer. Egyet lehet tenni az ilyenekkel, el kell kerülni őket! Föl kell vállalni, hogy rajtunk kivül senki nem fogja megérteni a lépésünket és azt is, ha ezzel a családi "összhang" megbontása miatt minket tesznek felelőssé. Az idő minket fog igazolni. Pszichopatáktól megszabadulni csak erős személyiséggel lehet.

Ellenőrzése alá von ( gondoskodónak mutatkozik, ami valójában ellenőrzés; minden percünkre igényt tart, a lehető legtöbb időt velünk akarja tölteni, így eléri, hogy beszűküljön az érdeklődési körünk, csak ő maradjon a figyelemünk középpontjában, mindenki mással szűnjön meg a kapcsolatunk; ha úgy érzi nem tudja 100 %-ban irányítani az életünket - pl. ellentmondunk neki, barátkozunk -, nárcisztikus dührohammal - hisztivel - reagál, mert fél, hogy egyedül marad. Ez az egy dolog az, amitől retteg. Megsemmisül, ha nem talál magának táplálékforrást, kiszipolyozható gazdaállatot, ezért a meglévőt minden eszközzel igyekszik magához láncolni, pl. függőség - anyagi, pszichés, stb. - fenntartásával. )

Féltékeny (számára minden új ismerős veszélyes, mert minden nélküle eltöltött perc gyengíti a partner fölött gyakorolt ellenőrző, irányító pozícióját; a külső kontroll által segítséget kaphat az áldozat, ami ellenjavalt a pszichopata szemszögéből nézve, mivel ez alapjaiban rendítheti meg a biztonságérzését; az új ismerősök rámutathatnak a gyengeségeire, ezért barátai sincsenek; ignorál minden lényegretörő beszélgetést, kizárólag felületes, semmitmondó diskurzusra hajlandó)

Mindig az életünkben van, de mi sosem vagyunk az övében ( a másik élete nyitott könyv a számára, addig mesterkedik, amíg gúzsba nem köti az embert, hogy moccanni se lehessen nélküle, miközben az ő élete privát és titkos marad)

Nehéz az eszmélés, ha ráismerünk politikusainkra – vezetőinkre (esetleg a gyermekünkre, férjünkre, szüleinkre, szerelmünkre, rokonunkra, barátunkra, bárkire akit szeretünk), de jobb tisztán látni, mint tehetetlenül vergődni a hálójukban.

 

Szőke Emil:

lenyomatként

 

már mindegy

ami itt szánva volt

kötésnek

elengedett most

 

- véges lett a remény -

 

a magányos porladásban

bömbölve hörög

a lét

ahogy az egy-

világnyi emberség

mintázata

lenyomatként már

vigaszágon van

 

amiként ott

reményei irgalmát lengi át

terén

látomásra lázzal telt

a végtelen bömbölés

erő-birodalma felett – már terror! --

 

2017. 01. 15.

 

 

 



 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 234
Tegnapi: 831
Heti: 2 631
Havi: 11 622
Össz.: 859 279

Látogatottság növelés
Oldal: Kiegészítésül... az orbáni világról...
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »