Magam-emésztő

...csonkán elevenedett kép. Keretez egy fennakadt sikolyt (!)

 

 

Közhely és költészet

(rendhagyó elemzés folytatása)

...és egy gondolat elébb, amiként a rendhagyó elemzést folytatnám – 1956-ban, valahogy – így mondtuk: „Jó. Mi magyarok megalkuvó, gyáva csürhe vagyunk. Amilyen, gondolom, a többi nép is. Nekem felebarátaim, és helyes, jól teszik, ha vigyáznak a rongy életükre. Egyebük nincs. Nem kell kockáztatni, fejjel menni a falnak, a biztos leveretésnek. Túl kell élni – ez a dolgunk.”

Petőfinek ez nem politikai, hanem költői feltevése. Amivel Sándor nyert. Csak menjen ki az utcára, csak nézzen ki az ablakon. A rongy, a talán túlságosan ronggyá vált élete – senkinek sem drágább, mint a haza absztrakt becsülete. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzó ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk.

Folytatva a költészettel...

A nagy gyermek, a nép úgy érzi, nem kell tanulnia ezt a tüzes rigmust: szívből írták. Boldogan szavalják, szajkolják, úton-útfélen. Ha szétszedjük, és a próza nyelvére fordítjuk, e rímes sorokban is közhelyek tucatját találjuk. Már a kezdő sorok:

Talpra magyar, hí a haza

– úgy hatnak prózában, mint valamely tornaünnepély nyitánya. A folytatás:

Itt az idő, most vagy soha

– diákkorunk langaléta-versenyeinek felbuzdult hangulatát idézik. A kérdés, melyet a költő e válságos órában nemzete elé tár –

Rabok legyünk, vagy szabadok?

– férfias nyíltsággal és nem éppen újszerű fogalmazásával úgy hat, mint egy képviselői kortesbeszéd sallangos-szalagos vezértétele. Könnyűszavú politikusok szokása, hogy a tömeget, melynek nem annyira értelmét, mint inkább indulatait akarják meghódítani, ilyen klasszikus egyszerűséggel fogalmazott kérdésekkel szorongatják. Általában ritkán esik meg az emberi fajta történetében, hogy egy tömeg, melyet a nemzeti vagy a szociális szabadság eszméi hevítenek, a kérdésre, melyet egy költő vagy népszónok hasonló tömör egyszerűséggel fogalmaz meg, tagadólag feleljen, s a szabadság helyett a rabságot követelje, tömlöccel, cenzúrával, száraz kenyéren és vízen. Mindez, prózában, parasztfogás, annál is rosszabb: politikai közhely.

S a vers mégis gyújt, pontosan úgy, mint az időzített bomba: a lélek, melybe e szavak hulltak, a megrendítő élmény hatása után kezd csak ocsúdni. A veszélyek pillanataiban a nemzet ezzel a rigmusos bátorítással biztatja magát. Öreg emberek imakönyvükbe préselik a Nemzeti dal, a szabad sajtó első példányának gyűrött röplap-példányát, gyermekek szavalják úton-útfélen, delnők és népfiak betéve tudják, s őszinte pátosszal visszhangozzák. A vers e hónapokban mindig kéznél van, mikor a magyar csüggedni készül. E patetikus, kiszámított sorok úgy élnek a nemzet eszméletében, mint egy világi miatyánk igéi, egyfajta pogány imádság vallásos értelmű szavai.

 

Forrás: Márai Sándor: Ihlet és nemzedék. In: Petőfi Sándor. Válogatta és szerkesztette: Margócsy István. Magyar Szabadelvűek. Bp. Új Mandátum, 1998. 242-243. p.

A nemzetegyesítő refrén

A remekszerkezetű vers hat szakaszában úgy fut az egyirányú indulat, mint egy hat-törésű villám. A bojtárok tán nem értették pontosan benne a hazát, a régi kardot. De bizonyára értették pontosan benne a virtust: a haza előfeltételét, s elhihetjük, hogy az ismétlődő refrén végül az ő szájukat is kinyitotta; a refrén első sora páratlanul szerencsés: az úr ajkán áhítat, a parasztén káromkodás; soha ilyen párosítást egy haza megteremtésére:

A magyarok istenére

Esküszünk –

S a vers szinte szájba rágja:

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Ez a veszélyes erejű tömeg áramlott a városháza elé, aztán a helytartó budai székházához.

 

Forrás: Illyés Gyula: Petőfi. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952. 253. p.

 

Lapok Petőfi naplójából

Pest, március 15. 1848.

 

Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet!

Oh szabadság, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!

(...)

 

Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek.

Pest, március 17. 1848.

A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.

A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor, és ezt mondta nagy pátosszal:

– Urak, a törvény nevében...

Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek.

(...)

Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, s velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt a néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek...

Forrás: Lapok Petőfi Sándor naplójából. In: Petőfi Sándor. Válogatta és szerkesztette: Margócsy István. Magyar Szabadelvűek. Bp. Új Mandátum, 1998. 142–146. p.

Kronológia

I. Történelmi események 1848 tavaszán

Március

1. A párizsi forradalom híre elérkezik Pozsonyba.

3. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen összefoglalja a fő követeléseket.

11. Pesten a fiatalok elkészítik a 12 pontot és megkezdik a 19-i rákosi tömeggyűlés szervezését.

13. Bécsben kitör a forradalom.

15. Forradalom Pesten. Az országgyűlés küldöttsége Bécsbe érkezik.

16. Pesten megkezdik a nemzetőrség szervezését. Bécsben a császári udvar elfogadja a magyar országgyűlés legfőbb követeléseit.

18. A pozsonyi országgyűlés megszavazza a jobbágyfelszabadítást. Pesten felfegyverzik az első 1500 nemzetőrt.

28. A király megtagadja a független magyar kormánytól a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk szentesítését.

30-31. Tömeggyűlések Pesten. Pozsonyban az országgyűlés visszaveti a királyi leiratot. A király jóváhagyja a független magyar kormányról szóló törvényjavaslatot.

 

Április

7. Megalakul a Batthyány-kormány.

11. A király szentesíti a Pozsonyban megalkotott törvényeket (áprilisi törvények), és berekeszti az utolsó rendi országgyűlést.

 

II. Petőfi Sándor életének eseményei 1848 tavaszán

Február

1. Megjelenik az Összes Költemények második kiadása.

 

Március

13. Megírja a Nemzeti dalt.

15. Forradalom Pesten; a forradalom vezéralakja és szimbóluma lesz.

19. Pest városa díszpolgárnak választja.

21. A pesti nemzetőrség főhadnagya lesz.

27-30. Megírja A királyokhoz című versét, amely megjelenése után nagy botrányt okoz. Megkezdődik politikai elszigetelődése.

 

Április

Az Életképek című folyóirat társszerkesztője lesz.

 

Május

1. Megjelennek naplójegyzetei Lapok Petőfi Sándor naplójából címmel.

 

Június

Követté jelölteti magát Szabadszálláson, majd megbukik a választásokon.

III. Március 15. eseményei

Délelőtt 8 óra: Az előző este kitűzött gyülekezési időpont a Pilvaxban.

8 óra után: A Pilvaxban Petőfi először szavalja el a Nemzeti dalt.

1/4 9 és 1/2 9 között: Indulás az orvosi egyetemre, Petőfi ismét elszavalja a Nemzeti dalt.

10 óra: A mérnök- és jogászhallgatók csatlakozása az Egyetem téren, Petőfi harmadszor is elszavalja a Nemzeti dalt. A tömeg a Landerer-nyomdához vonul.

1/2 11 körül: A lefoglalt gépeken megkezdik a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását.

1/2 12: A tömegnek Petőfi negyedszer is elszavalja a Nemzeti dalt, kezében a kinyomtatott példánnyal.

1/2 1 tájban: A tömeg eloszlik. Petőfi az író társaival együtt végigjárja a szerkesztőségeket, a sajtószabadság hírével a cenzúra mellőzésére biztatja azokat.

 

Délután 3 óra: A Múzeum-kertben népgyűlést tartanak. Hat fős bizottság megy a városi tanácshoz, Petőfi tagja lesz.

4 óra tájban: A városházán 13 fős Közbátorsági Választmányt választanak, Petőfi ennek is tagja lesz.

5 óra körül: A Közbátorsági Választmány kb. 20.000 fős tömeg kíséretében elindul Budára, a helytartótanácshoz, követelve a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon bocsátását és a katonai beavatkozás megakadályozását.

7 és 1/2 8 között: A tömeg visszaindul a kiszabadított Táncsiccsal Pestre.

8 óra után: Díszelőadás a Pesti Magyar (Nemzeti) Színházban.

10 óra: A városházán megkezdi első tanácskozását a Közbátorsági Választmány.

 

Forrás:

I. Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Bp. Móra, 1968. 154. p.

II. Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet. Bp. Korona, 1999. 248. p.

III. Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor és kora. Bp. Unikornis, 1988. 94-95. p.

 

Rajta, magyar!

 

Itt van mindjárt az első szó. Van-e még magyar vers, sőt, van-e még vers a világon, amelyik a talp szóval kezdődik? Meg is lehetett annak idején a maga megbotránkoztató-felvillanyozó szenzációja, és némi enyhe sokkhatását észrevétlenül még mi is érezzük, holott mi már el se tudjuk képzelni, hogy másképp is lehetett volna mondani. Petőfi számára egyáltalában nem volt ilyen magától értetődő, távolról sem spontánul választotta ezt a szót, hiszen tudjuk, hogy eredetileg így kezdte a verset: „rajta, magyar”, de később áthúzta az első szót, és föléje írta, hogy „talpra”. Általában, azt hiszem, a Nemzeti dalt több mesterségbeli éberséggel írta, mint egyéb verseit, pedig különben is az a gyanúm, hogy tudatosabban írt, mint azt róla feltételezni szokás.

A vers pattogó ritmusa feszesre húzott ősi nyolcasokból áll: közkeletű, népi ütem volt ez Petőfi korában. De amikor már ebbe a pattogó ritmusba belefeledkeznénk, minden szakasz végén megszakítja ezt az egyöntetűséget a refrén második és negyedik, csonka sorának („esküszünk – nem leszünk”) kemény három szótagja. A ritmikai feszességet biztosítja, hogy a Nemzeti dalban a magyar nyolcasok nagyon élesen válnak ketté két hangsúlyos négyessé – ez a határozott sormetszet az egész versben mindössze kétszer mosódik el –, sőt, sokszor fordul elő, hogy a négyesek is két önálló taggá feleződnek.

(...)

Ilyesféle zseniális megfogalmazás a Nemzeti dal harmadik sorának kérdése. Már az úrbéri váltság, vagy akár a királyság vagy köztársaság kérdésében megoszlottak volna a vélemények március tizenötödikén, még azok között is, akik a Nemzeti Múzeum előtt a Talpra magyart hallgatták. De arra a kérdésre, hogy „rabok legyünk vagy szabadok”, nincs kétféle válasz: senki se felelné, hogy legyünk csak rabok.

Hasonló találat az eskü-refrénben: „a magyarok istenére esküszünk”. Itt aztán nem lehetett különbség katolikusok és protestánsok, de még hívők és ateisták között sem – mert úgy gondolom, utóbbiak is szép számmal akadhattak a Nemzeti Múzeum előtti hallgatóságban: a magyarok istenében mindenki megegyezhetett.

Forrás: Vas István: Megannyi adu. A Nemzeti dalról. In: Vas István: Az ismeretlen isten. Tanulmányok 1934–1973. Bp. Szépirodalmi, 1974. 991–993. p.

 

A jelen- mai szemmel, ahogy március tükrében láttatja magát...

 

Szőke Emil:

fogságban a vég is

 

...jólnevelt e lét? Jaj- nem az!

Csak végénekével bizonygathat

magának

hogy

mércét ad és szükségre szamárfület

rá itt így mutat -

önbecsülésben elhagyott magányokkal

képed a bánat

lángra varázsa

mert- zihálva járja

mellette már a had

a balga

s a vad

birkanyája

...béget is királya szavára

reszketeg

a szabad ég alatt –

 

2017. március 4-én.

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 317
Tegnapi: 252
Heti: 2 966
Havi: 11 957
Össz.: 859 614

Látogatottság növelés
Oldal: Közhely és költészet (rendhagyó elemzés folytatása)
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »