Egyre több intézkedése tér el a normális megoldásoktól... mintha a betegség elhatalmasodott volna rajta. Megszedte magát és már semmi nem érdekli? Eddig túlnyerte magát, vajon mi lesz ezután, amikor már a világ is elítéli cselekedeteit...
Az oktatás nemzeti ügy, mégis kormányok tiltakoztak. A civil szféra védelmét viszont nemzetközi egyezményekben vállalta Magyarország, így az orosz mintára alkotott törvényjavaslat helyrehozhatatlan károkat okozhat Magyarország és szövetségesei viszonyában.
Megjegyezte: "felfoghatatlan, hogy miért kellene nekünk a saját magyar egyetemeinket hátrányba hozni", és igazságtalan előnyt biztosítani külföldieknek.
Orbán szerint ugyanis egy vizsgálat megállapította (milyen vizsgálat, ki vezette, ki állapított meg bármit is?), hogy a CEU is a szabálytalanul működő egyetemek között van. Ha jól értjük azért, mert...
Nem, igazából nem értjük, nem értem.
Azért csak mondja a magáét tovább: „Magyarország egy olyan ország, amely a tudást támogatja, de a csalást nem tűri el.” Most jót nevettem...
Orbán azt is mondta, hogy azt is mondta, hogy meg kellene reformálni a strasbourgi bíróságot.
Egy nemzetközi Bíróságot, hogy akar megreformálni? Nem szállt el valami a fejében?
Egyezmény védi különösen: az élethez való jogot; a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntető ügyekben egyaránt; a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot; a véleménynyilvánítás szabadságát; a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát; a hatékony jogorvoslathoz való jogot; a javak háborítatlan élvezetéhez való jogot, a választójogot és a választhatósághoz való jogot is.
A CEU-botrány semmiség lesz ahhoz képest, amit a civiltörvény módosítása miatt kaphat az USA-tól a kormány...
Rodolfó anno, azt mondta: figyeljék a kezem, mert csalok... Orbánnál, ha valamit meg akarsz tudni nézd a száját és nyelvmozgását, rögtön levágod: Orbán elmebeteg. "Ilyen mozgást egészséges ember szája nem végez"!
Szőke Emil:
lidérces léttel...
volt... van... lesz...
valami mindig fennen
büszke aki - alant - alantasan
...olyan ez mint a paralízis
csak van
amíg a védelem része nem lesz
már-hogy olyan
gyógyulásos értelemben
akként hogy belülről
rostélyosra pirit... időmből
a kétség felsége - midőn
benned bukfencezve érzése
fájdalmat hordoz csavarába
mint kiáltott-szó a pusztába
mit vándora fantáziálna
pillanatára...
már délibábosra
váltott hamvain
a kép
így
magából magába
...és szívre - tépett rendjében éledt
holtra válva eleven-hallucinációin
ekként tárt a természet
s ekként a hit - a hitt is itt
már-ezért - és utána
mert most
már térden állva rimánkodik
egy jó-szóért - egy kuplerájban –
2017. 04. 05.