„Mi Felséged véleménye?
A pálmát itt kinek adjam?
Kiben lakik az igazság,
a rabbiban vagy a papban?” --
„Az egyik nyilván nem sokat, a másik mindent. Senki sem látja, mitől lenne jobb Gy. mai pártja az ásatag, posztkommer szociknál -- mi lenne az a kulturális és politikai fordulat, amit véghezvitt volna a baloldalon, amitől értékes lenne. Miről szól az "építkezés", az "európaiság", ha Gyurcsány keze munkájáról van szó. Nem véletlenül nem látjuk. A DK Gyurcsány játéka, amelyet létrehozott az MSZP által neki ajándékozott ismertségből (miközben a pártot válságba juttatta és hatalmas vereségbe hajszolta a a közös kormányzásuk), és most makacsul ragaszkodik a pártjához, mintha az valami hallatlan produktuma volna egy politikai tehetségnek. Pedig nem az.
Gy.F. Magyarország leggyengébb miniszterelnöke volt és a legimproduktívabb aktív pártelnöke (a pártja gyakorlatilag stagnál, mióta megalakult), és egyedül azért nem beszélünk többet az iker- (kormányzati és a politikusi) kudarcosságáról, mert nem mellesleg megágyazott egy politikai bűnözőnek, aki momentán az ország generációkra való tönkretételén ügyködik.
Kíváncsi lennék mindennek alapján, hogy Gy.F. miért gondolja úgy, hogy nélkülözhetetlen a személye a magyar politika színpadán, mármint azon kívül, hogy közben a Fidesz egyik legfontosabb legitimációs tényezője az orbánista szavazók jelentős részének szemében.
Ha Gy. visszavonult volna, a Fidesz is gyengébb lábakon állna. De akkor mi oka van itt lenni, ha közben maga is a Fidesz leváltásáról tart rendszeres kirohanásokat?
Mindent összevetve nincs egyetlen érv, ami Gy. jelenléte mellett szólna és ne verné agyon egyenként, pláne az összes együtt, a "tessék, csinálják utánam" cinizmusát. Végezetül ez a cinizmus attól is erősebb, hogy a kétosztatú magyar rendszerben nem kevesebbet, mint a baloldali tábor bővítését kellene elérnie annak, aki Gyurcsánnyal akarna versenyezni -- ennek képessége híján viszont Gyurcsány magabiztosan őrizheti a legnagyobb politikai szélhámos címét ebben az országban: amit elvégez Orbán az egész politikai rendszerrel (a lebénítását), azt megteszi Gy. a baloldallal. Egyszerűen, mert a személye vállalhatatlan, kezelhetetlen, konfliktusos, és ezt büszkén kihasználja a stabil kisebbsége birtokában. Nem tudom, érthető-e, hogy ez mindösszesen mennyire erkölcstelen.
Az a minimum, hogy fittyet hány a közjó evidensen legsürgetőbb programjára: Orbán leváltására.
Ismétlem: nem állítom, hogy a többi szereplő szeplőtelen volna az összefogósdi játékban, vagy akár, hogy ne lenne ágendájuk, amelyről túl keveset tudunk, de Gy. a legnyilvánvalóbban kártékony, politikailag kontraproduktív eleme az ellenzéknek. Amíg a színen marad, nehezebb lenyomozni azt is, hogy az MSZP mennyire van bekötve a Fideszhez, mert nem hagyja a megfelelő helyzetek kialakulását ehhez, ostobán, egoistán politizálva.
Ha Gy. lelépne, a szavazói szépen megoszlanának és visszasorolnának többségükben az MSZP-hez, kisebbségükben a többi balos párthoz. Senki sem válna politikai hontalanná, pláne nem fideszessé. Gy-nak semmi hozzáadott értéke nincs nemhogy a magyar, de a magyar baloldali politikához sem. Ezzel nem azt mondom, hogy az MSZP-től bármi pozitívumot várnék.
De ezt a hiányt ők legalább kevesebb penetránssággal, agresszióval és önhittséggel töltik be. Már ez is valami.” (forrás: 1000 A Mi Hazánk)
A volt miniszterelnök többedszer nyilvánította ki, hogy nem hajlandó lelépni a színről, hiszen a politikai piacon van egy jól látható tábora, és ameddig támogatója van, addig vajon mi oka lenne lelépni. Ehhez szereti hozzátenni, hogy mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy hasonló tábort növeljen magának, menjenek, csinálják, ne őt gyalázzák.
Lemondott már és mégis itt van – élre törne maroknyi hadával... ez a Gyurcsány, aki már egyszer szarban hagyta az ország népét, ha úgy tetszik megfutamodott. Eleinte még hittem benne, láttam naiv és jóember, egy kicsit habókos, de értünk-munkálkodó vezető. Mára beérett elme, és ő is csak magáért, és egy nyugodt Európáért (ami már nincsen) harcol – küzd... és nem lát! Őröl és uszít és uszul és remeg a maga nevében – ezért tisztességes mint ember – pláne Orbánékhoz képest. Felismerte, ami itt, az nem a népért van és benne ő is kihagyva már (!) csak magányosan e „lovagkorban” (?!) hol harag és mocsok van! - és elidegenedés! (egymástól is)...
A létbizonytalanság megindította életérzését, a zűrzavar (bár sajátja volna – volt is) befúlt-magába zárva mára... magára maradt! Már minden csak illúzió... magát felfejti a más szájak közt és által – tisztázatlan lényegét elrejtve magában – zavaros. S lásd: a dolgok végső lényege nem azonos a dolgokról való közkeletű fogalommal. Végső lényegében látni és megnevezni a dolgot, a tényt vagy viszonylatot: eleve degradálás. A valóság megaláz. Létezni huzamos kín és állandó megaláztatás. Valaha ajándék volt, mert hittük a jóban, de csak az alkotás félhomályát kaptuk magunkra... itt minden csak lehazudva, ahogy Orbánnál is, önzés van és a gazdagok paradicsoma lett az ország, így hazudva e lét szépnek, a nép felé!
Itt „lenn” csak filozofálgatunk magunkban és várunk a csodára, ami csodára nem jön... pedig a tapasztalat, a megtapasztalás adja, hogy ide forrongás kell - egy lázadás, egy harc, egy forradalom és nem békés átmenettel az!
Nincs és nem lehet „Különbéke”! Nincs vigasz és nem lehet elbújni. Létünk állandó összeesküvés ellenünk, a szar már szánkig ér – szennyben és gyötrelemben élünk – kényszerekkel és állatian. Kell ez nekünk? Tedd fel a kérdést magadnak!
Alattomos hatalom ellen nem lehet bábáskodva óhajt és érzelmet kimutatni, de vaskövetkeztetéssel kell fellázadni... a bizonytalanság nem lehet létállapot, abban felőrlődünk, nincs már lusta és kicsit langyos Európa és nincs már haza sem, amit kímélni kellene... a nagyja és az értelmes megy – elhagyja e hazát, mert az ember remél... és mert az ember elébb a békés utat keresi meg, de- ha körbekerítik, nincs- nem lehet tovább várni... kérdés már az, ki van kizárva és honnan, és ki van bezárva és hol? Véges arányait már sejtjük, már túlvilági a kép! Pokol vagy Menny? - ez itt a kérdés... és mégis tétova a helyzet (!?)
az MSZP egy őskövület, szakad, bomlása folyamatos és bukását a logika is indokolja. Ez Gyurcsány nélkül is folyamat, mely kísérteties atmoszférát teremt a mában. A „Jobbik” álarcot vett fel, a mögöttes hamis, rajta is előrejelző hangsúlya fasisztoid – átmetszi az életet. Orbán egy eb, aki örökké előre- hátra szimatoló, kocsmai mámort teremt - magából sugározva azt...
Kell a fiatalság, igen, kell... hogy az a „Momentum” lesz-é még nem tudom, mert én, már nem bízom senkiben... bizonyítani kurva nehéz... a „nolimpia”, ide nem elég! A hangváltás meg gyanús... és a történelmi, társadalmi helyzettel való számvetés érdes helyrajzára sejtetéssel csak a szükség adta - a szükség hozta kompozíciós egységét, még nem látjuk egésznek... alaktalanként formálódik valamivé, ahogy anno a Fidesz... és jaj (!) - mivé lett?
Már megfogalmaztam minden indulatomat – egy alkotásban és elfelejteném is, de nem tudom, mert tartalma egy dologban hajaz a világra (mint általában minden) – hogy önmagában se nem jó, se nem rossz: egyszerűen van... csak létezik, bármily mértékkel mérem is megfogalmazott soraim. Hideg van és rossz az érzés... bizalom is veszett és a lét jégtábláin kurva nehéz egyensúlyozni,
pláne, így öregen – tehát, téboly van és remény. Tetsző vagy nem, a változás EMBER csak rajtad áll.
Még csendes az indítás... és lassú! Még kormányozzuk a „nyomorúság bárkáit” - de már egy másik tájról álmodunk... és várom, hogy a szerep – a gyakorlat majd, ne csak formai legyen, de tartalmi is...
Szőke Emil:
a hon körbevett
eszmék és a március
mint ősi kép
hol
serken a vér
rá a képzelet süvegelt...
az érdek szenvedélye
éled
és kolbászból a kerítést
miként hitt
mivel a hon körbevett
annak párja nincsen
...gesztusa van
gusztusra álmosan nevet -
nevetek... nevetek már én itt
befogva
cselédnek
...és a nagyúri gőg is büszke fővel
mért így
egy kereszt alatt még –
2017. 03. 04.