Nagy szarban....

Urak vannak és szolgaság megint... a tök-bunkó milliárdos mindent elnyer, de nem magának, hanem Orbánnak!

Egyenlőség nincs, de a szájak odafönn befogva már – ilyetén ne akarjuk az éhes embert a jóllakottal összehasonlítani. Azt a gépezetet, amelyet államnak neveznek, amely előtt az emberek babonás tisztelettel meghajolnak, hitelt adva annak a régi mesének, hogy az állam általános népuralom – ez egy hatalmas hazugság lett megint!

Tehát most kell gazdagodni, markolni, szerezni évekre, évtizedekre előre, mindenáron biztosítani a család jövőjét. Így lesz, a nagyokat álmodó államférfiból, kicsiket üzletelő családfő, és gondoskodó apa. Ma már világos, hogy Orbán nem igazán kreatív, nem igazán alkotóképes. A nagy mű megteremtését most a nagy karrier helyettesíti. S ha egyszer az is elvétetik tőle?

Lesz helyette nagy pénz? Nagy foci? Vagy akkor már felejteni kell? Alkohol? Idegösszeomlás?

Nehogy a végén kivirágozzon belőle valami paranoia-féle.

Egyszer már majdnem elkezdődött. Felcsúti Szent Viktor, akire Szűz Mária titokban rábízta Magyarországot. Miket ki nem talál ez a fiú!

Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztő butaságok hagyják el ajakát.

Közgazdasági, és financiális nonszenszek, szobák, és kerekek számát

latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián

bölcsességek, - "döglött lovat ne sarkantyúzz" színvonalon - és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban.

Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda.

De nem!

Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel. (forrás: Popper)

Számat félre nyelvem mozgatja könyörtelen…

kény-szereivel futnak az évek,

míg égek belsőm jegében-

olvadásra-dolgát egyre csak késem.

Hogy varázsol hitet e létben?

Idézget a történelemben, s ott- vedlett színeivel…

most mégis férgeit teremti meg?— (Szőke E.)

2017. 08. 10.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat