Amúgy is nehezített a lét, de rájátszik a szabadosság, már mindegy felettes vagy beosztott az ember.
Semmi nem úgy működik, ahogy kell. Törvények vannak, ám az ítélet, a megítélés pofára megy... melyik párthoz tartozol, annak függvénye a „kiosztás”. Szóval jól megy sorunk – statisztikai adatokkal tömött pénztárca jólétben tart!
Énekelünk majd... elénekeljük kánonban (és kórusban), hogy minél kevesebb okoskodást, minél kevesebb csűrés csavarást - „csak” ez kell! Orbánék színvonalához igazodva, bár saját értéket veszítünk, de az orbáni teljes siker koronázott lesz, a szolgai alárendeltség immár érkezésünk ahhoz, hogy e létben s ezen alkalmazkodással bármit is komolyan megváltoztassunk.
A hangulatváltás elvégeztetett... béke nincs, pattanásig minden érzület (Orbánilag háborúzunk) – már Európa ellen is... a diadalmas átalakulás egyelőre várat magára. Ámbár álmodozunk magunkban, a lét sekélyes volta már kendőzetlen valósággá vált.
Kigúnyolások és lekicsinylések, szájhősök és betűrágók, lépten-nyomon ártó seggnyalók vannak kárunkra! Jelenleg, Fidesz részről, a legvisszataszítóbb hazugságok vannak a legszebb színekkel ecsetelve. Ránk maradnak/maradtak a nyomorúságok és a rákfenék közül, az elképzelés, a gyakorlati élet között teljes a szakadás.
Forró ősz lesz (?) - épp lehűlőben, kihűlőben... bábok vagyunk Orbánék kezében. Rabszolgák – bármunkások szarért- hugyért... lázadozhatunk, sosem tudunk (már) öntudatos többséget, harcot vezető pártokat teremteni, hiszen még azt sem értjük, hogy milyen cél felé haladunk...
Tudatos képmutatók, a tudósok és papok támogatják és védelmezik az orbáni hazugságokat, amely szerint az állam szabad (az ország szuverén), és arra van hivatva, hogy mindenkinek az érdekét védje.
Álcázva minden – a magántőke, a 'birtok szentsége bérrabszolgaságban tart!
A fizikai erőnek apparátusai létrehozva!
Vajon kinek kellene kézbe venni a hatalmat?
A nép gyenge, felemás és határozatlan!
Szőke Emil:
végpercem
szerteszét szedtek az évek
tapasztalat itt semmit nem ér
ami az emlékezés szívében
már ezerféleképp éled...
minden ízem szúr sajog ég
nincs tisztelet
egyre öregebb időmben
az évszakok folytonosságain
élednek törvényeim
azok csak az enyéim
- égből - hogy földre száll a láng
máris
sírba cipelne
- így magasul semmiségemre
egészen a mennyekig
ahogy megnyugvást ad az égi kegy
a „túl” egybeverődik felettem
már másfelé billent mérlegem - ám
- most „ki hajthatatlanul lesed jelét az égnek”
és mozgatni felejted nyelved
„miként a némaság lekúszik didergő lelkedig”
már végig nézheted végemet---
2017. 09. 19.