Magam-emésztő

Az ellenzék felelőssége...

Ó te Nép – te áldott!

Holnap már a halál ropja veled

- a jelen bűzlő-ízén táncod...

már nem oly merev – s lelked

sem lett szelídebb - csak altatott – (szőke)

...ahogy Fábián A. megfogalmazza (és kurva jól és érthetően, amivel kór-képét adja a mai magyar valóságnak, ajánlom a teljes írás elolvasását! - a kiragadás önkényes -):

A számonkérést elutasítók érvrendszere elég változatos...

Nehéz felderíteni, úgyis elhúzzák akár tíz évig is az ügyeket, akkor meg már minek, úgysem lehet visszaszerezni a lopott vagyont,

és az ultima ráció: ha meghalnak – úgysem vihetik magukkal, amit összelopkodtak…

- Nos, nem titkolom. Igenis küzdött bennem két vadállat: a düh és az alig leplezett undor. -

Lehet, hogy nem pontos az érzelmek definíciója, de mindenképpen valami ilyesféléről volt szó. Amikor az állampolgár menti fel azokat, akik az ő zsírján híznak kövérre, s ennek legfőbb indoka az, hogy nincs mit tenni, ez van: az már nem a vég kezdete.

Az ilyen állampolgári magatartás maga a jogállam halála, hiszen azt látjuk megvalósult az állampolgár teljes kiszolgáltatottsága a maffia-állam gépezetének, s e kiszolgáltatottságba a polgár már bele is törődött.

A magyar társadalom egy jelentős, és számszerűen talán már meghatározó hányada elvesztette öntudatos polgári büszkeségét, vagy soha nem is volt neki.

Nem hisz a jogban, a jogalkalmazásban, a jog igazságában és kikényszeríthetőségében. Nem hisz abban, hogy a társadalmilag veszélyes magatartás elkövetését a jognak meg kell torolni, és a abban sem, hogy a jog képes megvédeni a társadalmat az őt veszélyeztető személyektől és cselekményektől. Sőt! Ezt nem csak hogy nem várja el, követeli meg, hanem már nem is óhajtja! /.../

...ha nem akarunk végleg e kormány túszaivá válni, meg kell maradnunk az Unióban és a lehető leggyorsabban helyre kell állítanunk azt az alkotmányos jogállamot, ahol az itt említett és ehhez hasonló kérdések bármelyike az állampolgárok dühét és értetlenségét, s ha kell retorzióját is kiváltja.

Ez az ellenzéknek is a legnagyobb felelőssége a következő választások során, és igen, ettől kelljen legjobban rettegnie mindazoknak, akik politikai hatalmukat jogsértésekre és bűncselekmények elkövetésére használták, használják fel. (forrás: huppa)

Szőke Emil:

üressége ránk-vegyült

oly nagyon nem lehetek visszafogott

sunyin vetődik a jelen elém most

...és megszállottan

...és irgalmatlan

s már hallom a disznók röfögését

...és minden bűnös porba roggyan -

Ó – nagy Isten!

- válaszolj

...nyugodtan

mert elnézted

minek értelmét már nem lelem

ugyan még keresem imáimban

ahogy megtanultam

olvasni a szemekben

miközben a lélek vacog

- mert téged ellenségesen

elűzne vágyaidtól most -

így az árny és a fény

glóriát föléd nem vont...

a lét zokszóira itt

a törvény bennünk

mert szív kell

az élethez

s a rég

törli emlékeit

üressége ránk-vegyült

miként

a vigasztalásban te is végzed

mulaszthatatlan dolgaid

- bár az eredmény kétséges -

nem is kényszerülsz számot adni nekünk

ezért így

én itt

most

egyként

kimondom

csak anyagcserére tervezek -

hogy mi marad benned cserébe?

- tudom:

„...egy kézlegyintés büszkesége” –

2017. 03. 29.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat