Magam-emésztő

Orbánéknál ég a világ?

Ne csodálkozzunk, ha mást akar a nép!

- élteti Gyurcsányt, kiben bízva épp újjá épít egy „más” eszmét, hol kétségtelen magasabb erkölcsileg, mint a jelen-hatalma jóvoltából… Orbánéknak köszönhetjük (az üldözési mániájuknak, és a kisszerűségüknek, hogy bosszút így forraltak, ahogy!), lám! – és még most sem tanulnak! A polgári humanizmus lélektanával, az erkölcsi magatartással benne volt és van, a védekezés szándéka- a nép nem tud gonosz lenni…

Elvárjuk tőle (Gyurcsánytól), hogy fényt derítsen „az idegen anyag felett” ki- most Orbán lett gazdaságával, politikájával... az ország és az egyes ember javait is eltestálta és eltestálja, értékeit herdálja népének, jóakaróinak. Egykor az oly’ bátor szóhasználatban (mit szónoklataiban művelt) az erő most visszájára fordul, nincs már lendület benne - ami maradt és látható erővel csak félelmet kelt!

A KDNP-vel együtt hamissá váltak!

Társkapcsolati oktatást maguknak tartsanak inkább, a szolgaiságból elegünk lett! Szörnyűségükből lett csömör, s a megbántások bonyolult, kibogozhatatlan szövedéke már homállyá érdemült, inkább hasonlít egy dzsungelhez tudákos „paródiáin” át, ahol túl drámain csak a végzet adott. Színészkedésük kiderült, a „polgári” forrás fizetett tapsoncain keresztül vaskos kötekedései adta rang sötét bálvány-fordulatai mára, ugyan még álmosan”- keserűn bennünk (de jó-felé éledezünk), mert a hang, mit használ Orbán- nyers és cinikus alvilági szenvedéllyel bír…

Aláásnak mindent, mi- eddig volt, érvényesülésük szempontjából minden korábbi szabályt lábbal taposnak, avagy egyetlen rúgással távolítanak el útjukból…túl sok szabályt alkotnak és túl keveset tartanak be! Egy ember szava a döntő és az Orbáné…ránk bízva itt, hogy hámozzuk ki általánosságait.

„A pedigrés homo bármikor elállatiasodhat. A nemesvad sohasem korcsul emberré.” (!)

…zavaromban vagyok. Időzavar itt és ott,

hol is vagyok- tán’ ez volna a középkor?

A történelem zajaival a hatalom alkot…

Előre- hátra, hol a hideg honol, fogam vacog

- félek most-

A fenn ragyog, a lenn sötét súlya rajtam formázott,

hol sokk-hangjával egy kibontott lábnyom

erőből csinált rendjébe sorolt.

Bocs’- mondom: ez is véletlen volt… a tettes megbocsátott — (szőke)

U.i. „Mindannyian elítéltek vagyunk. A percember a múló pillanatok, a halhatatlan a mindörökké rabja.” (!)

2017. 08. 13.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat