Magam-emésztő

Választunk?

Egyik dalol

a másik citerál...

járják a híres válság-táncot

- ó mily szépek a pozitúrák

„mily csuda dal” örvénylik

rám - hullámaival így

- lelkem szinte lélektelen most

hogy már görnyedten járom a „vadont”! – (szőke)

...ej – ej! Gyurcsány megint.

Lásd a pénz nem minden... bár – szerencsés vagy, hogy idénre duplázhattad a vagyont! Jó egészséget kívánok!

Ám az a fránya politika ne volna, hol mindenki a háttért javasolja - neked... hallgasd meg hát őket s tégy belátásod szerint. Silány e föld és tolvaj a hatalom – lúdbőröztető minden alkalom, ami kézre- és a Fidesszel válik azonossá, mégis tégedet abajgatnak. Talán félnek, vagy tartanak még nagynak, aki rájuk piríthat az időben. Ugye nem a hatalmat keresed? Ugye nem? Parasztvakítás mindenütt, ajvékolás és a „gyütt szögedi” politikus, máris népszerűbb? Hihetem-e, hogy így lenne? Nem! Tudom, hogy nem így van... filozófiailag talán képzelhetem, de a váltás párhuzamában vesztesként ítélem „el”. Botka nem győz... Orbán előtte átírja a szabályokat!!! (megjegyzem: előtted is!)

Az MSZP (mint párt) sunyit...

mint a Fidesz és a „Jobbik” sem különben – egyként nullák a küzdők terében, mégis esélyesebbek mint Te Ferenc... hogy miért, kitudja, lám a néplélek belső rendje zavaros: „Kurta a ma, de még kurtább a holnap – és még kurtább lesz holnapután.” Ekként sem hat rájuk a józan hang, hogy EMBEREK (!) - legalább figyeljetek! Értetek, magatokért, mert a tetőt is lelopják a fejetek felől... csak pusztulás lehet az ilyen jövő...

„...a baloldali, liberális körben már önmagában is szokatlan lehet, ahogy az is, hogy Botka László, a lehetséges kormányfőjelölt azonnal hadat üzent Gyurcsány Ferencnek. Ennek köszönhetően gyorsan ki is derülhet, hogy Botka valódi leader vagy csupán médiapartizán, aki elbábozza: kész az ország irányítására, hogy aztán, ha küzdenie kell, sértődötten visszavonulhasson Szegedre.”

Lopakodva jönnek egyesek, Botka legalább nyíltan... egy jelképből fakad és kétségtelen, mégis fennáll itt egy sereg képzetet-szabadító különbség – vívódás és a forma oldva – szokatlan a hang, mert érthető, bőbeszédűségre késztető... még! De sűrűsödik a vég a drámai feszültség – végső zárját most nem bolygatnám.

„Ezúttal nem tartalmi ügyekre fókuszálunk, noha Botka e téren is meglepetést okozott. Valódi baloldali válaszokat tett az asztalra, kész a feltétel nélküli alapjövedelem tesztelésére bizonyos régiókban, miként az oligarchaadó bevezetésére is. Ha még meghallaná Szigetvári Viktor ötletét, amely az Orbán-érdekkör ebül szerzett vagyonának államosítását helyezi kilátásba, egyúttal erőteljesebb állításokkal szólna a szociális, egyenlőtlenségi témában, figyelemre méltó történetet tudna mondani a választóknak.

Ám ezúttal a forma határozza meg a létet.

Mert valóban nincs ugyan értelme radikális tartalmi megújulás nélkül elképzelni az Orbán utáni Magyarországot, ám ennek szükséges feltétele a forma kialakítása. Azaz le kell játszani a meccseket az ellenzéki térfélen a választások előtt. Azt pedig már érteniük kell a politikusoknak, hogy ennek a módja nem a tárgyalás, hanem a politikai verseny, ha úgy tetszik: a harc. 2014 már megmutatta, mi történik, ha az érintettek az asztalnál számolják ki az eredményt, miközben a tervezésből kihagyják a választópolgárokat. Botka bemondta, hogy Gyurcsány Ferenccel nincs tovább. Az LMP meg azt, hogy Botkával nincs, a Momentum Mozgalom meg azt, senkivel nincs. Erre az űrdemokraták ijedten a szívükhöz kaptak, hogy miként lesz ebből teljes és totális és nagy összefogás. Ám ideje megérteni: ideális esetben sehogy. Akkor viszont mi lehet?

Nézzük a forgatókönyveket.

Kezdődött azzal, hogy az MSZP és a DK, ilyen-olyan módszerekkel, de hidegre tette az előválasztás ötletét. Pedig az olyan innováció lehetett volna, amire a baloldal régóta vár.

Méghozzá azért, mert rákényszerítette volna a szereplőket, hogy a legjobb jelöltet küldjék ringbe minden körzetben, mert a pártvezetőknek el kellett volna látogatniuk olyan területekre, ahová még szórólapjaik sem jutottak el az utóbbi évtizedben, miközben mobilizálhatták volna a helyi közösségeket, kiemelkedhettek volna tehetségek, akiknek amúgy nincs esélye az előrejutásra, mert a pártstruktúrák fojtják a megújulást, el kellett volna mesélni a végeken, miért akarják leváltani Orbán Viktort, arról nem szólva, hogy látványos, a politikai napirend tematizálására alkalmas politikai versenyt láthattunk volna az ellenzéki térfélen. És sorolhatnánk még az érveket sokáig.

Azaz egyszerűen nem volt mit veszíteni az előválasztással. Már azoknak, akik választást akarnak nyerni, versenyképessé akarnak válni, nem csupán az az ambíciójuk, hogy a legnagyobbak legyenek az örök vesztesek között.

Az ötlet csöndes kinyírása arra mutatott, a hagyományos baloldali és liberális pártok (MSZP, DK) kiegyeznek, a kisebb szereplőknek pedig felajánlják a csatlakozás lehetőségét, s nekivágnak a 2018-as választásnak. Hogy aztán magabiztosan elveszítsék azt.

Ennek a változatnak a valószínűsége azonban csökken, ha – az előválasztás ötletét még Tóbiás József pártelnökkel együtt felkaroló, majd elengedő, azt ma már irreálisnak tartó – Botka László lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje.

Merthogy a szegedi polgármester nem hajlandó csatába menni a 98 százalékos eredménnyel DK-elnökké választott Gyurcsánnyal. Ám nélküle meg DK nincs, legalábbis a párt önértelmezésének alapja a korábbi kormányfő személye. Szinte kizárt, hogy nélküle bármibe belemenjen a DK, még ha elméletileg létezik is kompromisszum.

(Például Gyurcsány neve nem szerepel a listán, de az MSZP lemond a javára egy biztosan nyerő körzetről, ilyen lehet a XIII. kerület.)

Azaz Botka szakításra játszik, amiből rögtön ki is derülhet, megvan-e benne az a gyilkos ösztön és kockázatvállalási képesség, ami Bajnai Gordonból hiányzott, Orbán Viktort viszont jelentős politikussá teszi.

Gyurcsány most sem adja majd fel a meccset, ha háborúznia kell Botkával. /.../

Amire pedig azért van jó esély, mert a szegedi polgármester tárgyalási alap a többi ellenzéki párt számára. Nincs egyetlen sem, amelyik természetes szövetségesnek tekintené, ám az aktuális nemek nem feltétlenül jelentenek sohát. Főként azért, mert a választási matematika kegyetlen tantárgy, a voksoláshoz közeledve a szereplők számára nyilvánvalóvá válhat, hogy valamiféle együttműködés nélkül történetük véget érthet. Ez pedig mozgásteret jelent. Ahhoz mindenképpen eleget, hogy eljátsszunk minden – ma kevéssé valószínűtlennek látszó – kimenetellel is.Gyurcsány újabb hatalmas kihívással találja szembe magát, a vereség pedig karrierje végét is jelentheti.

(Ez igaz akkor is, ha az MSZP az Együtt-tel, s nem az LMP-vel állapodik meg, de a DK-t ugyanúgy kihagyja.) Övé ugyan az egyik legelkötelezettebb szavazótábor, ám e közösségnek az antiorbánizmus legalább olyan erős összetartó ereje, mint a korábbi kormányfő. Azaz ha a választók esélyt látnak arra, hogy Botka és a mögé felsorakozó csapat abszolút többség alá küldi Orbánt, akár ott is hagyhatják a DK-t, amelynek ilyen környezetben irdatlan kihívás lenne a küszöb megugrása.

Ám ez nem lenne lehetetlen, mert Gyurcsány az ilyen helyzetekben teljesít a legjobban.

Meglehet, képes lenne elhitetni ötszázaléknyi választóval, hogy ő azért maradt egyedül, mert állhatatos, „megvesztegethetetlen” ellenzéke Orbánnak, míg a megalkuvók/megvásároltak (LMP/MSZP) asszisztálnak Orbán rendszerének fenntartásához.

Ha Botka László – vagy bárki más a Fideszen kívüli világból – egyszer Magyarország miniszterelnöke akar lenni, le kell győznie, maga mögé kell sorakoztatnia előbb a saját oldalán a többieket, hogy megépítse pártját és szavazótáborát. (Ennek lenyomata a Jobbik középre indulási kísérlete is, s politikatörténeti lenyomata Orbán Viktor útja, amelynek során hullottak a Fidesz mellett a jobboldali pártok, amerre járt. A részletekért érdemes például a kisgazdák históriáját fellapozni.)

Immár a Momentummal is pártként kell számolni.

Ez a párt, vezetői nyilatkozatai szerint, le akarja váltani a jelenlegi elitet, a pártokat, nem működik együtt senkivel.” (forrás: Pető P.)

U.I: ha összefogás nem lesz Orbán marad... (márpedig az nincs!) - ahogy szokta a Fidesz (orbáni utasításra) máris elkezdte a törvények átírását, a választási módosításokat. Reszketnek a hatalomért, láthatóan... érezhetően... még jó, ha egyáltalán lesz választás!!! Orbán tesz-vesz magának és beszél mást másnak...

„Orbán vagy beszámítható, vagy nem. Egyik opció sem ígér fényes jövőt a magyaroknak.”

A hegyre tart... csúcsra fel – motívumainak mindvégig konok azonossága figyelmeztet rá, hogy az alkati sajátossággal is számolnunk kell, noha az életút és a kor hatása nem mellőzhető. Tehát hegyre tart, egyre magasabban, mögötte csitul a távolok zaja... így süketen az érzetben... így akar kitörni a magányból, amelyek személyes és emberi okaira (testi rútság, kisebbrendűségi érzés és sok egyéb még) most nem térhetek ki... náci a szólam, de... „Orbán ugyanis Magyarország miniszterelnöke és a Fidesz elnöke, tehát nem mondhat olyat, ami nem jó a kormánynak és a Fidesznek. Ha tehát mégis olyat mond, akkor mégsem azt mondta.” Szóval megvezet, félrevezet és teszi, amit elképzelt... már nem álmodik – elzengi, amit akar és értsd, ahogy akarod, őt nem érdekli, mert ő már egy álmok nélküli „józan” ember! Dicsőség és magasság nála egyre megy... győzelmi esélye mindig megvan.

A végtelenség büszke távlatába mereng, az ellenzék meg kinyírja egymást... betanulva (mint öreg róka) túllép mindenen és mindenkin át... ő egy isten háta-mögötti „magyar” – mozgalmaiból a mozgalmár, egy kiérdeklődő elme, több cikluson át „remekelve”! Várja még a földi örökkévalóság, az égi csak ezután... Orbán biztosra megy, s még a látszatát is kerüli annak, hogy Magyarországon rajta kívül bárki labdába rúghat.

...és Orbán megmondta, meg- mondja is: „olyan államot akarunk, ami segíti az emberek boldogulását” Harmadik ciklusát zárja már, ez az elmebajnok és még mindig semmi?! Hol a boldogulás a családján kívül? Hazudni csak szépen lehet? Neki, ez is sikerült...

Szőke Emil:

egy változat...

...hogy emlékké mi változik

a történetben?

- hívhatjuk azt történelemnek is -

időrengetegében az ismétlés

számolatlan s a vélt

valósága számos változatában él

közösében mint a mesében

miért epedhet a szív

vagy sorvadhat a lét

arra néz fel- le mint peregnek az évek

aszerint az ének

...de már a vágy

más – bennem -

csak el... innen el

hol már

egy bolond lidércnyomás ijeszt

nappal és éjjel –

2017. 03. 04.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat