Magam-emésztő

Meghallgattam Botkát!

Nekem semmi újat nem mondott, amit eddig is tudtam... álmodunk, mert álmok nélküli, józan polgári életformával mutat a rendszer emberi okaira és álmodunk majd tovább is, míg sarkaiban váltjuk meg a világot...

Ja- hogy nem is vagyok érthető (?)

...sajnos Botka sem volt az – a hiány-jel bennem égett, a hibákat amúgy is tudtam, hiszen érzem a mindennapokban. Összefogás és üzenet, egyesek felé - kiinduló köréből - nem kitörést jelentett, amivel az érzés egyként jönne le, hanem másként – nekem/felém fájón... olyan Juhász Gyulás volt, amiként a gyógyíthatatlan melankólia volt útitárs - meg a leszálló köd, a ránk hulló borulat, ami a vigasztalan semmit emeli irreális fordulóra- hozva, azt várt diadallá s békült célhoz-éréssé!

Némi öncsalással volt erőltetett és nem felrázó,

ezt érte el a valóban rögös úton, kicsit fáradtan, ideges-remegőn... mintha a siralom-völgyéből biztatna valamiféle céllal, ahonnét majd boldog lesz a megérkezés, ha választok! Képileg is nehezen jön össze – hibák felsorolása oké... de tudtuk – tények száraz felsorolása: térben, időben - okokban világosan elhatárolóan – de hogy csillapítására miként hoz megoldást az értelem? - hiánya most!

A szegénység, az ismeretlenség, a fojtó levegőjű sötét mélység borújából a „tűzsugaras magasba” törni, „az élet hegyére jutni – több ez, mint az embernek az az érthető igénye, hogy magasabbra jusson annál az életszintnél, ahová született – ilyetén ez már a becsvágy hangja is (vehetem-e biztatásnak?).

Egyrészt tehát: félelem a hétköznapi élettől, törtetni tülekedni nem tudó „gyöngeség”, vágy a tisztultabbra, a magasabb-rendűre, a harmóniára - másrészt: elérhető-e a nagyság, a dicsőség – a csúcs, a magasság? Botka vaj' elérheti-e valaha – és a népet nem is álmodom bele!

Ámbár a nép (így együttesen) magában hordozza a „boldog építőket”, a tetterős, harcos férfiakat, a munkásokat, a jövő alapozóit, a győzteseket – mégis fájon ébred rá mindig, hogy, hogy az élet nagy harcában ő a vesztes, és csak egy (halálon túli) győzelmi esélye van...

addig marad magánya, hiába várt és remélt emberibb, értelmesebb jövőt – az mindig csak a végtelenség folyamatán távlat marad (mint eddig is) - szinte soha el nem érhető célként!

Megjegyzem:

amíg Botka rózsaszínű jövőjét építgeti... ekként tudomásul kell vennem, hogy csakugyan más-világgá tárul a kép, nyüzsgő eleven voltja, tarka világává, ami már nem elszakadásra buzdít (persze lehagyott belőle sokakat, így is), amit tovább fájlalhatok,

addig Orbán már tabut döntöget:

„Tudomásul kell venni mindenkinek Brüsszelben is: mi nem leszünk bevándorlóország – Ha ez nem sikerül, akkor ez a feszültség a mainál is sokkal erősebb szakadást, akár végzetes szakadást is okozhat az európai kontinens politikai történetében.”

Puff neki!

Magyarország nem felejt

A kormányfő azt mondta, a bevándorlóországok jelentik a legnagyobb veszélyt Európa értékeire, hiszen veszélybe kerül a vallásszabadság, a férfi és nő egyenjogúsága és az antiszemitizmus elleni küzdelem is, mivel a Nyugat-Európába beáramolókról annyi biztosan elmondható, hogy

semmiképpen nem tekintenek szövetségesként az Ótestamentum népére.

Ezzel szemben ők a régi törvényt követik, ami úgy hangzik: az ország határ nélkül olyan, mint a tojás héj nélkül.

A keresztény értelmiségiekről Orbán úgy fogalmazott:

„mi azok az emberek vagyunk a magyar társadalomból, akik annak látjuk magunkat, aminek a Jóisten megteremtett bennünket (…), nem az érdekel, miképpen szegüljünk szembe a Teremtő akaratával”, éppen ellenkezőleg, „a kötelességünk pontos mibenlétét vizsgáljuk.”

A KÉSZ-t méltatva arról beszélt,

hogy a keresztény értelmiség világából kisarjadt polgári körökben „iskolázta ki magát az ország a Mit tegyünk a visszatért posztkommunisták ellen? című tantárgyból”. A közös országjárások megalapozták, hogy a polgári jobboldal társadalmi bázisa mára jóval erősebb, mint a riválisoké.

A kormányfő felidézte

Az idők jelei című 2015-ös konferenciát, amelyre reményei szerint úgy lehet majd visszaemlékezni, mint az a tanácskozás,

amely „megnyitotta előttünk a 2018-as ismétlés, mi több, triplázás lehetőségét”. (mti)

A kérdés továbbra is a levegőben van: hogyan tovább Botka?

Szőke Emil:

más állapot

elég már elég (!)

szó a számon ég

hogy rádereng az emlékezés -

uniformisában a lét

árválkodik itt

...kéreg repedésein

ívesen nem

sem simán - a semmiségek-falán

amolyan szögletesen

illet

barátságtalan

sokféle rácsain át

a vágyó mozdulásokban

„kicsit szabálytalan járással” –

2017. 09. 16.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat