Magam-emésztő

Orbán évet értékelt!

És már mindent körbefutni látunk...

lássak inkább minálunk

mást

„mint ezt a jóllakott erényt

és a fizetőképes morált!”

lásd

ilyenformán vagy dicsért --

A nulla ehhez nagy szám lenne... a birkák hallgatnak. Sikeresek! Önelégülten – a királyi-többest használva, magát fényezte a fő- Fő! „Ennyi már gombócból is sok...!” Meghallgattam. Nekem sokk volt!

„Mindenki azt hitte, a globális világrend megfellebbezhetetlen, a nemzeteknek vége, és ha nem akarunk lúzerek lenni, álljunk be a sorba. A történelem azonban nem tudott arról, hogy neki bizony vége van, kampec. Hanem feltette a kezét és azt mondta, mutatnék néhány újdonságot, s kilépett a medréből, legalábbis a miniszterelnök szerint.

Csakhogy a történelem mi magunk vagyunk.”

Lázadás van - meg, hogy a nagy lázadásban “fekete bárányok lettünk… és sikeresek”... sok marhaság még és üresjárat... no és a Fő csak mondja: „Hiába, semmi nem olyan sikeres, mint a siker.” Merész kitérővel feltett egy módosított kérdés: „öntünk-e tiszta vizet a nyílt kártyák közé?” Nála vaskormányzás van. „Nincs módunk középszerűnek lenni, ez a Márai-gondolat a kormányzás vastörvénye.”

...és még egynéhány sületlenség rá, eladva hiteles beszámolónak, már- mint pillanatfelvétel hőkölteti a sorok mögé olvasókat (a műértőket) – már a lelkiállapotot taglalhatnám, de nem teszem. Nekem ennyi is elég volt. Volt szidás, volt Brüsszelezés sőt Berlinezés is, és ki nem hagyhatta a „Böszmét” sem... itt abba is hagyom, az egész csak őt minősítette – mert ugye feltehetem a kérdést: van-e nevetségesebb és esetlenebb dolog, mint a laikus lelkendezése vagy fintorgása a mestermunka előtt?

Vegyék is tőlem ezt az írást úgy mint laikus tévedéseim sorozatát! :)

Lesz itt nemulass és önmagában egy egység is, száz életének száz jelentése van, amúgy is... ami igaz ma, az holnap nem igaz – sőt letagadva az elhangzottak is! Mondandóján átszüremlett a mese - az egyszer vót, tán' igaz sem vót... tartalma, ám sikeresen kerített és körített is, egy ködös légkört mondandója köré! Ezt szántam dicséretnek felé!

Igen - ám, ha ilyen egyszerű volna, úgy látom azonban, hogy nem az, mert van csalódás elég, leleplezés is – van dráma is, meg vígjátéki bonyodalma is... de leginkább a fejében a káosz, mutat utat nekünk: ezt valahogy túlélni kell! Túl kell élni Orbánt! - a többé-kevésbé elmosódó ábrázatját, ahogy kihízza rajtunk magát. Értelem nincs, ember? Eszmény? Szenvedély? Jaj! Egy dupla mozdulattal intek be, az erőnek, mert- így zsugorodik érzékelhető világunk s így tágul közöttünk a rettenetes űr!

És- mert a lázadás éve 2017 (mondotta a Vezér) - jó székelyem is azt mondja, hogy „adok néked tüzes égi veres lánggal égő menköves istenharagját”! Te fiam, Viktor! Csak egy értelmet gyalázó és mindent összezavaró gonosz vagy! - az is magadért! Lám: „isten és a hivatal”, álom és robot közt...

kiváltottad már az émelyt, az undort! Amit adni tudtál és adsz tovább a népnek, az nem más mint kín, őrlődés, félelem, kiszolgáltatottság és létbizonytalanság... erre vagy büszke? – én nem lennék, igaz- én nem is vagyok te! Így az egész beszámoló csak agyad zűrzavara, de ördögire sikeredett!

Gratula!

Szőke Emil:

...hogy rikoltva hí a vad Isten!

- szívemre a vég

hogy

egy dal véget ért

egy részlet

a létben

tüske-szúrta sebekkel -

most

pompázik a gond bennem

már sötét fellegén

lobog időm

(mondanám a kép lenyűgözött)

hogy rikoltva hí a vad Isten!

...de libabőrt von a test

midőn

aránytalan szívemhez

egy érzésben -

A „mű” itt földjére csüng

kegyetlenül -

ahogy a lélek kiszakaszt

egy érzést

s aggódásra él véggel

ahogy elém varázsolja az ész

még

úgy – hogy ma-járása megigéz

de már keservesen -

„Keblemből kiveszett

kiszállt

minden hiú világi vágy...”

„S lesz szép kezeknek tördelése

vigasztalódj” (!)

- ilyen az emberi sors -

ami nagy volt és jó - és szépségére

már (hogy lehetne) - csak

„annak mindég rossz a vége” –

2017. 02. 10.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat