Magam-emésztő

Szőke Emil:

a lét makuláin

Te jó Ég - még élek!

...élünk és meghalunk -

majdcsak

elmegyek egy másik útra

átvánszorogni árvaságom

hol

emlék még lehetek -

bár

már ez is bizonytalan...

más

az út – az bizonyos

ha

nem is rögös

de

nem is sima

ébredni ott fogok

- vizslató tekintetek nélkül -

ámbár ráébredni nem - hogy

...mi valós

...mi nem -

minek volt ára

és mekkora

mert

már

itt lettem emlékül

hagyva

hol vacogtató-hidege

a jelen-szavának van -

bár tudnám megállítani az időt

a mozgást az erőt

de csak úttalan utak vannak

és

terén-

vigyorgókkal kétségek

kiknek szavaival kísérve immár

hontalan-túlvilágin élhetek-

kérem is: ne állja utam senki sem

ha szenvedélye a gúny lett

s a tegnapok íze rajta...

Ím' az érzelem - bűne

mámora - most a legszebb rajta

...ki jobb

...ki bal

immár

szétszakadva araszol a napra

ismerős-ismeretlen - tömege

előre-lépteit tapogatva...

lelkemen telt fájó részre

mi már oly könyörtelen e világban

hogy

földjén csak gyűlölete

fogva

és a bajban sem egyedüli

vagyok magamnak magamba

- hol felkap a szél -

midőn

vannak

még milliók is – így furcsa a játék -

kik a múlt zajait vegyülik magukba

itt az időn -

rá csak sóhajom ég

át meg áttapogatva

terében nem-tetszőleg de áttetszőleg

ahogy magamra próbálom magamat

ma --

2017. 01. 18.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat