Magam-emésztő

Szőke Emil:

Még álmodom álmodat...

A jellem jámborul kitart s egyenes gerinccel a szenvedély bennünk...

ám a napok szeszélye, a szép szerelmet megvetve,

csak tánc-vigalmát bírja - el ne kerüld az előreremélt időben -

nézd így - hol rejtezik kedved! - még- meg nem dicsőült.

Ha mosolyra ég a nap, én mosolyogva ott ülök, intve jóra az elcsábultat -

s ha napjaimban kínra sorvadok, békém ezüstért el, akkor sem adom,

„magam nézem magamat”

mégis ma örömmel itt,

előtte is- és utána

és mindig így -

Ám, csak igaz ügyért rámolgatom

időmet igaznak – még támasz nélkül

...kurta-léttel végre-metszve, de így- a vadóc reményt?

...ekkor „űz tovább minden boldog oltalom”

Lásd, már éveim sok bajból kihúztak,

ahogy érveim fogynak a gondolat is ritkulva, de egyként bölcsebb mind -

felleget űz,

ami volt-

ami van

és ami lesz még

...hozzám ezer-szállal kötődik rég.

Így is marad, míg élek!

(S van aki, így sem hisz - nem hiszi el rólam, azt igaznak -

talán, mert nem is akarja, azt se, hogy létezzek ma – s így a mának)

Még álmodom álmodat,

mert önmagam vállalom be, ha

megvallom benned félvilágom

(így látlak jobbnak- lélekben magamnak

– bennem érzése, így törvényesül)

és hittel, nem pedig nemekkel...

mit múzsám

már rég belém plántált... ha azt

„...a nevetések, fintorok helyett,

ünneplő hangulat venné körül”! -

Új hazát áhítasz, hol új a napsugár?

Ez-idővel, hát halljuk- lássuk így meg, a tűzzel-élő fénnyel-égő csendet -

együtt, a szemekből tükröződő csodákat, a csodált rendet

s benned az erőt,

máris megfáradtál?

Ámbár harcod, így magának lett...

magadnak teremtett sorsán... (!)

Gyötrők gondjaid – magadba keserít mind,

talán egy szelíd mosoly felvidíthat még itt -

Lásd: nincs baj hallásoddal- sem látásoddal,

csak közben elkalandozott gondolattal

kutakodsz az emlékek között...

Most is rád gondoltam, rád ki- sivítva rendezi dolgait fölém,

ám- rá szolgain

gerincem nem hajlik,

de mindenbe beleegyezek mi emberi,

mert ember vagyok még- és maradok,

mindig is az, ki- jobbért közölt...

Igen, míg élek- míg van cél. Célom marad, hogy mindennek felfedjem a nagy

miértjét is – és hogy megértsem, ha törsz egy másféle jobbért...

(csapongsz és változol, ahogy a játék)

már,

így törsz másfelé, ahol új napsütésre fut a vágy-

időkön át-

hét-határon át (!)

de szíved el nem űzi

háborgó nyomorát,

ha léttel nem okult...

még,

ha díszes is a mód: „maradéktalan nincs üdv a világon...”

...új kincsre vágysz kicsivel be nem érnéd?

...új a fény?

...e lét- hajszáin hiába búcsúd:

„Ha túl a hazán kerülsz-e önmagadon túl?” --

 2016. 11. 26.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat