Magam-emésztő

Szőke Emil:

volt – van!

...eltelt hetven év már - és rá pár - most

vacogásban -

„Hisz ami volt: volt!

Hisz ami van: van!” -

és kitudja mennyi az annyi ami jöhet

még -

tartalmatlan...

- ha eljön a vég – csak ünnepem lehet! -

És még mindig magamat keresem

helyem e létben - mely oly idegen

csak emlékem éltet átadva ízeit egy érzésnek

(szívet melengető érzések ezek)

abból alakulgatok

néha arcomat tapogatva...

„Hisz ami volt: volt!

Hisz ami van: van!” -

miként

arctalan a lét – jaj! - és hideg...

vagy épp a helyzetekből fakadóan

álarcokban

süt - az embertelenség – állatian

szívre átadva magán magányom

régi ügy - az önmarcangolásban

- és a megmaradás itt mely rég

egy félisten kegyelmétől függ

- érzése betölti az űrt -

„Hisz ami volt: volt!

Hisz ami van: van!” -

gőg – mámor – mára gyötrelem vigasztalan

...aggódás a családért

...aggódás a jövőért

a múlt - ami volt - nekem szép volt

ám ami van csak hitt

és a hit - de már változtatni ezen

szívemnek sincs hatalma

erőmet fogytam -

csak rúg – mar – harap - a ma

...hát csoda ha helyem sem találom?

„Hisz ami volt: volt!

Hisz ami van: van!” -

2016. 12. 12.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat