Magam-emésztő

Szőke Emil:

emlékek közt

...üldöztem már szarvast

és vadkant is öltem nyíllal

a „Beregben” síppal vadkacsákat

csaltam magamhoz

s parittyáztam céltalan...

Ó – az a felhőtlen nagy-kamasz-kor!

Ám- gondom űzni mégsem-

el sose tudtam...

Mára egyre hálátlanabb szavakkal

okkal - már-csak magamban

az ébredő-sejtetések kútjainak káváján

tűnődöm mítoszi-mérgezettségem

- ott hol a majdan-lelt visszhangjait

magamba-idézem még szerkezettelen...

- túli-hangjaival élem át mostani jelenem -

Kötései még nem erősek

csak az érzés bennem izgágán

mi még egy

mára-telt látomásban éled -

...ami egybegyúr az idővel már

egy-sóhajban újra és újra

egymásba kavarodó emlékeivel ragad el

egy-egy gondolatra

egyvilágnyi zajából

ahol az aranyközép tart súlyegyent

és csak a pillanatra int álló magában

a magányban

miként az mindig mássá alakulgat...

már - ahol bennem énekel a hit- vigaszra-túli

megbocsájtással ott- érezni

megóv – hogy az égiekhez jóra ekként terel

egy-egy panaszt –

bennem éveimmel lett áradó a ma... szívemben-

mi képzeletben „héthatárnyi” való -

magamba idézve- az elfutó éveket

és ez most jó! - mily kevéssel is beéri az ember...

Így létmosolyán a jelenések ébredései-

megnyugvásomban

a tékozlások- settenkedések emlékei

újult dolgaimmal már elheverni hagynak...

Immár könnyezve írom siratómat –

2016. 12. 06.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat