Magam-emésztő

...csonkán elevenedett kép. Keretez egy fennakadt sikolyt (!)

Tanácsköztársaság kora Adyval...

"ADY ÉLETE A MAGYARSÁG MULASZTÁSAINAK PÉLDÁJA"

"Ady élete és munkássága a legjobb példa arra, milyen mulasztásokat követett el a magyarság tehetősebb része a múltban, de ebből mind a mai napig a magát nemzeti elkötelezettségűnek feltüntető réteg sem tanult.

Egyszerűbb számára Adyt és még sok másokat is nemes egyszerűséggel zsidóbérenceknek feltüntetni, mint a saját bűneit és mulasztásait végre beismerni és jóvátenni. Ez egy olyan káros folyamat volt a magyarság kulturális életében, amelyben talán csak egy kivételes időszak ismerhető fel, mégpedig 1935 és 1945 között, amikor az akkori nemzeti oldal végre felismerte, és lehetőségeihez képest megpróbálta jóvátenni korábbi hibáit, és támogatni a saját tehetségeit. Aztán 1945 után minden ment tovább a régi séma szerint, és legnagyobb sajnálatunkra bizonyos értelemben ez még jelenleg is tart.

Az Ady Endre megítéléséről immár majdnem egy évszázada tartó folyamatos vita nem olyan egyszerű, ahogy sokan gondolják.

Sokkal bonyolultabb, s ezért nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy azt mondjuk: Ady a zsidók kitartottja volt, az ő szekerüket tolta. Verseinek komoly, hozzáértő vizsgálata mellett végre ideje lenne szembenézni azzal a ténnyel, hogy miért sikerült a zsidóságnak, a zsidó mecénásoknak behálózni a magyarság soraiból jövő igazi tehetségeket, és így vagy úgy a saját céljaik érdekében felhasználni. Ez a folyamat úgy istenigazából Adyval kezdődött és még napjainkban is tart. Legfőbb oka azonban nem a zsidókban keresendő, hanem a magyarság tehetősebb rétegének a kultúrát és az irodalmat semmibe vevő, hanyag hozzáállásából következik, amire ezer bizonyíték szolgál. Ez a tehetősebb magyar réteg két kézzel szórta a pénzt talmi „értékekre", ahelyett, hogy megbecsülte és támogatta volna a magyar ugaron vegetáló saját tehetségeit. Így akarva-akaratlanul a zsidók karmaiba űzte őket, akik már korán felismerték, hogy micsoda ütőkártya a kezükben, ha maguk mellé tudják állítani a magyarság soraiból a legtehetségesebb irodalmárokat. Ady zseniális költő volt, de alkatánál fogva könnyen befolyásolható. Számtalan verséből kiolvasható, hogy egész pályafutása alatt két véglet között őrlődött és vívódott, amit Szitnyai Zoltán fenti írása is kiválóan szemléltet.

Egyik kései, jobboldali méltatója - Mecseki János - ennek az őrlődésnek és vívódásnak okait a következőképpen próbálja felvázolni: „Mentségére fel kell azonban hoznunk, hogy az ő napjaiban Magyarországon csak baloldali reformmozgalom létezett. A reform, a változás és változtatás szükségességétől annyira át volt hatva, hogy türelmetlen reformvágya politikai éleslátása fölé kerekedett. Hogy a baloldalon kik ígérgetnek milyen reformot, ezzel az alapvető kérdéssel már nem is foglalkozott. Lángoló fajszeretete, tősgyökeres magyar lénye és művészete ellenére nem vette észre, hogy Magyarországot szétdarabolással, a nemzetet megfojtással fenyegető, eredetükben, szellemükben és érdekeikben idegen erők szolgálatába szegődött. Ő szegény abban a hitben volt, hogy a magyarság ügyét szolgálja, pedig a valóságban, politikai tekintetben is, „a halál rokona“ volt. Beteg idők és beteg társadalom egészség után sóvárgó beteg dalnoka.

Olvasóink egy részét talán meglepi, hogy a Jászi Oszkárok, Bölöni Györgyök, Ignotus-Veigelsberg Hugók barátjának, a Fenyő Miksák és Hatvani Lajosok pártfogoltjának, a Lédára átköltött Brüll Adélok gavallérjának, a dekadens, baloldali, marxistabarát Adynak a költészetét nagyra tartjuk, s az irodalmin túlmenő jelentőségét hangsúlyozzuk.De miért ne tennénk? Azért, mert Ady politikai nézeteivel nem értünk egyet, baráti és pártpolitikai kapcsolatait mélységesen helytelenítjük? – Ady Endre költőzseni és politikai dilettáns volt, akinek lírai nagyságát politikai dilettantizmusa, életszemléleti dekadenciája és erkölcsi esendősége éppúgy nem csorbítja, ahogy, fordítva, irodalmi érdemei sem mentik politikai állásfoglalását, pártállását és életszemléletét. Jó költők is lehetnek igen gyarló emberek és rossz politikusok, sőt az esetek többségében, lelki alkatukból következő okokból, valóban rossz politikusok is. Nekik van ugyan a legérzékenyebb „antennájuk“ új koráramlatok, társadalmi átrétegeződések, közelgő nagy változások megérzésére és jelzésére, de észleleteikből, megérzéseikből ritkán képesek reálpolitikailag helytálló, a szükségszerűségeket és lehetőségeket józanul és szenvtelenül felmérő következtetéseket vonni és nekik megfelelően cselekedni. A hatalom és hatalmi küzdelem térségében torzít az „antennájuk“, mértéktelen szenvedélyességük vagy elefántcsonttoronyba húzódó mimózás érzékenységük politikai akarásuk, felismerésük és tetteik útjában állnak. Ez persze általánosítás, de a nélkül erről a problémáról nem lehetne beszélni. Általánosságban áll a tétel, hogy a költők semmi esetre sem jobb politikusok más hivatásbelieknél.

Ady Endrére kétségkívül áll. Bámulatosan finom érzéke, szimatja volt kora feudális, dzsentris, maradi, társadalmilag igazságtalan, romlott, halálra ítélt magyar életének kitapogatására és művészi ábrázolására. A „magyar ugar“ sivár, meddő, vigasztalan világa nemzeti tárgyú verseinek minduntalan visszatérő témája. Másokban a tiltakozás és felháborodás szóvivője, a lázadás és forradalom Dózsa Györgyöt idéző prófétája. Az akkori helyzet diagnózisában, a bajok és betegségek megállapításában egyetért vele minden magyar, akinek nemzete ügye a szívén fekszik.

Politikailag Adyval ott kerülünk szembe, ahol a társadalmi és nemzeti szimptómákból, az állapotok helyes érzékeléséből és diagnózisából orvoslásukra irányuló következtetéseket kell levonni. Mélységes elégedetlenségében és nyugtalanságában ő hamis politikai próféták, romboló programok és irányzatok szolgálatába szegődött, olyan erőkkel szövetkezett, amelyek a reformra szoruló állapotoknál még sokkal rosszabb állapotokat hoztak, 1918/19-ben éppúgy, mint 1945-től napjainkig.

Adynak csak részben önhibája, hogy nemzetidegen, őt kihasználó és hírnevével visszaélő irodalmi üzérek és menedzserek karmaiba került. Sokkal súlyosabb vád és szemrehányás jár ki kora magyar társadalmának, amelyben nem volt annyi éleslátás, nemzeti öntudat és kulturális felelősségérzet, hogy a magyar tehetségek ügyét, osztálykülönbségekre való tekintet nélkül, felkarolta volna. Rövidlátóan és részvétlenül hagyta őket elkallódni vagy „a disznófejű Nagyúr“-akat megtestesítő idegen pártfogókat, mecénásokat keresni.”

Ha Ady nem hal meg 42 évesen 1919. januárjában, és még legalább tíz évet élhetett volna, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és Trianon tapasztalataival a háta mögött valószínűleg nála is megtörténik a nagy metamorfózis, ahogy ez később többek között Erdélyi József és Sértő Kálmán esetében is megtörtént. Nem véletlenül jegyezte meg halálos ágyán, amikor Kohn (Kun) Béla és Klein (Korvin) Ottó vezette csőcselék marxista jelszavakat kiabálva vonult el ablaka alatt:

Ez nem az én forradalmam!”

 

Szőke Emil:

levadászva

 

vészmadarak

csak huhognak

...vemhes rókaszuka

rozsdafarka

noszogatna

e létből futni

irányt azzal mutatna...

 

és jön a vadász

ki előre nem jelezve

gonoszat tesz -

 

a kegyelet itt legyőzött

tébolyom már vele

bolygani pör

szörnye

csalfa álomra csupa csele

 

- s nem hallja

a vad panaszszót

nem a sírást sem a nyögőt -

 

...hát bízd magad a jó szélre

és ne légy a vadak étke

hisz

ravaszul a kép

a cselédi - itt

adja

nagy-nagy szerencsédet

így mondva hiszi – míg egyre

éled a düh

benned

 

...és a vég rád mosolyog kegyesen

addig

alkuin a lét szerényen

nem békélve könnyül

és új szót sem mond ditirambusában

így küld a halálba szabados szabállyal

…hol már nincs harc csak pusztulás van --

 

2017. 03. 22.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 301
Tegnapi: 252
Heti: 2 950
Havi: 11 941
Össz.: 859 598

Látogatottság növelés
Oldal: Tanácsköztársaság kora Adyval...
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »