Gyurcsány és a „Sokak Magyarországa”!

 

...de farkasok disznók és kutyák

azok csak

kik bennünket igába fogtak!

...a győzők bűze mi ma fojtogat –

 

Egy olvasói véleménnyel indítanék... amivel egyet is tudok érteni:

Olvastam a hozzászólásokat. Az a véleményem, hogy túl sok ostoba ember van. Gyurcsány kétségtelenül demokrata, Orbán diktátor. Gyurcsány nem arrogáns és nem arcátlan, Orbán arrogáns és arcátlan. Gyurcsány nem korrupt, még akkor sem, ha volt a vezetése alatti időben korrupt ember, ráadásul elítéli a korrupciót, Orbán egy korrupción alapuló rendszert épített ki, miközben önmaga is velejéig korrupt.

Gyurcsány nem hazug, még akkor sem, ha egyesek szerint volt, hogy hazudott, Orbán reggel, délben ,este hazudik és az emberek szemébe nézve hülyére veszi őket. Már akit gyengesége okán lehet. Gyurcsány alatt kétségtelenül az átlag jobban élt, Orbán alatt csak az egyenlőknél egyenlőbbek élnek jól. Lehet vitatkozni, de a tények ezeket igazolják!

Orbán egy ócska lúzer, és ez az, amit Gyurcsány egy kicsit pátoszosan, de megpróbált érthetően előadni.

 

Nos én még idecitálok egy orbáni idézetet is:

1989 - „Egyetlen ember van a KISZ-esek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit... az a Gyurcsány nevű ember.”

...és Magyarország népe már többször leszerepelt azóta.

...ma már mindenki bezárkózik a maga elefántcsonttornyába (nagyon kevés a kivétel!) - és csak csendben, birkaként tűrve- bírva még - megy a küzdelem a létért, az embertelen erővel szemben! Erre egy párt se legyen büszke, a baloldal a hallgatásért felelős, a jobb a korrupt politika meglétéért... és mindkét oldal bezárkózott a moralitás gőgös-valóján őrzött méltóságtudatába. Orbán az erő! - az erő? Vicc! - egy bábfigura, hol a küzdelem valójában már elveszett. Megint van főnök- és az Putyin! Tétel és törvény szerint megint győzött az erősebb, amelyre az embertelenség szociológiája felépítette a törvényt. Lám, itt tényleg visszaköszönnek a harmincas évek: ki elbukott az biológiailag hiába él (esetleg) – a dögevők már várják hulláját. Sötét a kép és gyengére itt nincs szükség!

Sérelmek vannak és mi hallgatunk

– mindennapos mozzanatain csak gonoszok uralkodnak és a jelentéktelen gonoszok okozzák most a legnagyobb bajt. Embertelen erők alázzák e népet.

Ahogy Gyurcsány is mondja: „keresztény” emberek kellenek? - nem, csak egy „elbutított, nem kérdező, a hatalmat szótlanul kiszolgáló embermassza” kell ide.

Röviden kitért a Jobbikra is: azt mondta, a kompromisszum jobbá és nemesebbé tesz, de az embertelenséggel soha nem fog kompromisszumra jutni, azzal, ha valakit azért büntetnek, mert „valaminek született”. Le kell győzni Orbán világát, de van egy fontos és súlyos elvi határ, nem váltják fel a rosszabbat a még rosszabbal, nincs ilyen taktikai megfontolás – mondta. Szerinte a Jobbik az új hungarizmus eszméjét még magában hordozza.

Gyurcsány, az egészségügy kapcsán azt mondta: „Orbán előtt jobb volt, Orbán után jobb lesz”!

...és én, ezt mindenre akarom érteni... úgy legyen!

Megszólalását én úgy értékelem, hogy a tömörség és a gondolatiság, az egyértelmű világosság jellemezte a beszédet. A jó ízlés és a méltóságtudat fordulataiban nem összezavaró volt, hanem elgondolkodtató...

A jobboldalra szavazó sokaságnak is azt üzeni, hogy meg fogja őket ítélni a történelem.

„Bármit lehet támogatni, ami nem baloldali, és el lehet veszejteni a hazát is, mert a vezér jobboldalinak maszkírozza magát?” – kérdezte. „Mit fogtok mondani a gyerekeiteknek, hogy a vezér hívott harcba? Ehhez akartok asszisztálni?”

A valóság, így is megmarad valóságnak, de valami tisztább lett mégis – valami más „sodor” ösztönzésére is gondolhatunk... egy tág világra talán, ahol valami más formákat lehet beleképzelni, és más mai szemmel és ízléssel nézni és olvasni a mondanivalóját – mintha közvetlenebb lenne, valósághoz-közelibb a lélegzet vele... de sajnos benne van az esetlegesség!

Egyetért abban, hogy a győzelemhez együttműködés kell a demokratikus pártok között.

De nem megy el szótlanul amellett, hogy az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, valamint „Botka László titkos tárgyalásokat folytat”. Szerinte ez nincs rendben, a „királycsináló” azt tesz, amit akar, de a kormányváltás nem játék. A baj azokkal a pártvezetőkkel van, akik ebben részt vesznek és nem látják, minek válnak részesévé – fejtegette.

...és teszem hozzá: a célzás a konkrét körülményeknek szól, ami már találat is – hozzáteszem konklúzióként még, ez az a pont, amely szerint a küzdelem valójában elveszett!

Gyurcsány kifejtette: pártja távol van a cselszövéstől, intrikától, és ha a többiek így viselkednek, a DK előbb teszi rendbe nélkülük az országot, mint ők a DK nélkül. „Nagyon sok demokrata akar kormányváltást”, de „a demokratikus létezés lényege, hogy nem egy a tábor és egy a zászló”, el kell ismerni, hogy „nem vagyunk egyformák”. Szerinte van egy erkölcse a politikai küzdelemnek, amikor az „önkénnyel” szemben küzdenek, ez az erkölcs a „demokraták közötti szolidaritás”, félre kell tenni a korábbi sérelmeket.

Hol van ez ahhoz képest, hogy ellopják a hazánkat, kit érdekel, hogy kinek milyen sértődöttsége van?

Kérdem is: hogy lesz itt átváltódás – valódi megváltódás? Sehogy, marad a kín... Gyurcsány lehetne kulcs a zárban – a mondanivaló-részt itt le kell zárni – képileg nincs tovább a gondolat... és marad a tolvaj erő és Orbán, aki már nem lopakodva bújik elő, hanem- nem titkolja a maga valóját, szembehazudja a népet és elsilányítja, ezt a földet is - a nagy-szavak kimondása közben! Valóban beteg és ez már nemcsak alkalomszerű előérzet, csak a rándító-rángó megborzoló lényege! Vége Uraim és Hölgyeim...

vége ennek az országnak!

Ahogy Gyurcsány mondja:

Magyarország nem erősödik, hanem szétmállik a mai hatalmasok kezei között. „Te tetted ezt, Viktor!” – mondta, a miniszterelnököt vádolva „elenyészett életekért”. Azt mondta, Orbánt nem vezetőnek, hanem bűnözőnek, beteg embernek tartják, aki beteggé tette az országot.

Ránk vár a feladat, hogy meggyógyítsuk – nem téged, te nem vagy fontos, talán nem is tudnánk. A hazánkat, mert előtted jobb volt, és mondom reményteljesen, utánad jobb lesz.

De vajon mikor lesz az az „utánad”?

Orbán úgy vallja:

„Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról vallott nézeteimet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható ketrecébe.

Aki ma életkörülményeink gyors javulását ígéri, hazudik.

Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni, amely […] nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának...

Azt várják el a magyar polgárok a magyar vezetőktől, hogy találják meg, dolgozzák ki, kovácsolják ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam és a liberális demokrácia korszaka után – persze a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.

A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.”

Orbán szerint ez a lázadás éve lesz. Adná Isten (!)

– mondta Gyurcsány, hozzátéve: jobban szereti a demokratikus választást, nem hisz a demokratikus forradalomban. A DK készen áll arra, hogy kormányozza az országot Magyarország javára, „Magyarországért, a köztársaságért” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc.

Ez végszónak langyos volt!

Mondom én... a dolgokon túl van valami, a dolgok innenső felén mégsem fordulunk a lényeg felé, csak nosztalgiázunk – magunkban... ennek a kapcsolatnak ma, sóvárgás a neve és benne a létérzés egy mélységes szomorúság. A dolgokért épp csak kinyúló, de semmit sem birtokló lett a világhoz való viszonyunk... pártom már nincs, mindben csalódtam... észleléseik csak sejtelmek, csak a parlamenti helyet keresi mind! Igen- ez az, ami szomorúságra hangol... ez a szomorúság mint egy háló fonja be az ország- és minden ember szívét, ez a tompított hangú világ – már szögletektől is magátféltőn - félénken belefáradva, ahogy marad a távolság, a tompítottság, a szürkeség... és már egy kiáltás sem nyúlik át a fejek felett – csak fájón vagyunk magunk, és áhítozunk a boldogság után! De tenni nem teszünk semmit!

...és elfogadja e nép Orbán hazugságait... ami csak úgy ömlik ki belőle:

„Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal. És megpróbáljuk a magyar közgondolkodásban, az oktatási rendszerben, a saját magunk viselkedésében a személyes példáinkkal erre az eszmei alapra helyezni azt a világot, amit magyar társadalomnak nevezhetünk.”

...és hiába látjuk és érezzük, itt semmi nem stimmel, itt semmi nincs a helyén... csak bégetünk és tűrünk birkaként! - hol ami- az embert – az egyest – már belülről fojtogatja „az egyedüllét iszonyú félelmével” a tömegben!

Ezek után mit higgyek el... mit még – a sors elől elszökni csak ideig-óráig lehet, mert akárhogy szöknék is, menekvés nincsen – mindig és mégis „szembe a sorssal” - egy rendetlen szívverésben, mert engemet itt feledtek... és így érzünk sok-sok millióan!

 

Szőke Emil:

Orbánnak üzenem

 

„No fülelj ide csöppet:

mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig...”

- olyan vagy amilyen

(mondanám: amilyen nem kéne hogy légy)

tán' még lehetsz is valaki idővel

hol most

erőt mutatsz de lélekben erőtlen

vagy

te - igen

bár tulajdonosa még e jelennek

(s elég rég)

ki – itt teljes joggal lett avatott

de nem elég

tökös – nem...

ám – túl szerénytelen

magáért

mégis

egyként honos így

a földön meg a csillagokban... mellé-dumával

...lásd: rakom még a falakat

de bizalmatlansággal a kötőanyag

mi már holnapra ledőlni látszik –

 

2017. 02. 04.

 

 

Oldal: Gyurcsány és a "Sokak Magyarországa"!
Magam-emésztő - © 2008 - 2025 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat