Magam-emésztő

...keveredett Orbán...

...kocavadász ő

hatásra vadászik

- de csak visszahatást lő --

Rendszerváltás nem volt, bár Magyarország előtt a szabad döntés lehetősége megnyílt, és a szabad választás lehetősége is vele, és egyszersmind annak esélye, hogy a jobboldal és baloldal kifejezéseket új tartalommal töltsük fel.

Hát nem sikerült- valami újszerűség volt azért benne, hittük a méltányosabb helyzetet és egy hódító közönség kihívó ígéretét benne. Szokatlankodás volt inkább és erőt mutató hittel ott, hogy ezen- túl- bámuljuk az ellentétekben gondolkodó világszemléletet, miként torlódtak elénk a kettősségek a köznapi élet felett, meg látomása valaminek, amit szabadságnak mondunk- érezve is a lélekben hullámzó örömét- a jelen és a múlt ötvözetét is éreztük még, de már a holnapért akartunk élni- és hittük ott a békét a gazdagságot, a boldog jövendőt! És mi lett? Egy nagy szar, gyűlölet és már mindenki mindenki ellen... és egy temetői érzés váltotta fel a kezdeti örömöt, ekként erkölcsi élménnyé már nem válik e jelen! Zsidózás, nácizás van- migránsozás és idegengyűlölet megint, egy nép süket bezártságában most céljavesztett – most e nép sóhaja egy közös- csüggedt lélekből száll fel... tehetetlenek lettünk/vagyunk.

A "rendváltás" során, 1989 január 11-én megszületett az egyesülési jogról szóló 1989/II. törvény mely kimondta a szabad pártalakítás lehetőségét. Sorra megszülettek a modern polgári Magyarország új pártjai: 1988 március 30-án a FIDESZ, 1989 október 7-én az MSZP, és valamivel később, 2003 október 24-én a JOBBIK.

DEMOKRATIKUS ÚJ_PÁRTOK...:

az LMP a "rendváltás" után 20 évvel alakult meg, 2009 február 26-án. DK 2011-ben lett párttá. Az Együtt 2012 október 26-án alakult, PM 2013-ban, majd szövetségre lépve lett 2014-ben Együtt-PM. A MoMa 2013-ban alakult meg.

A megváltás csak tőlük jöhet? - még képlékeny (500 napi) szövetségben sok a kérdés, sok a talány... válasz így: talán! Ha az MSZP nem fordít megint köpönyeget, mint tette azt már sokszor, nagyon sokszor... mert irányító- vezető szerepét soha át nem adja...

--------

A jobboldal a hagyomány és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalom felfogás jellemzi.

Keveredett a kép... bolond lyukból bolond szél fúj most! - és senki semmit nem ért!

A „Jobbikról” nem beszélek... egy párt csak és keresi magát... nincs ideológiájuk! A jobboldali eszme szélsőséges, antidemokratikus, totalitárius formái többek között a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus és a Szálasi Ferenc által kialakított magyar hungarizmus. Különösen vitatott bennük a szélsőséges, soviniszta irányzatok (például: fasiszta, nemzetiszocialista és neonáci) elnevezése.

A vélt vagy valós „fasiszta” vagy „nemzetiszocialista” nézetekkel szimpatizáló személyeket általában egyszerűen szélsőjobboldalnak nevezi a média.

Ezt a nézetet a jobboldali párt ellenzi, mivel a „szélsőséges” elnevezést lényegében mindenkire használni szokták a napi politikában, és objektív tartalmát szinte teljesen elveszítette.

Egyszóval a „Jobbik” nem találja magát és mindenhol ott van, ahol valamit felbolygathat... Horthyt imád, meg a muszlimokat, meg az iszlámot vallja magáénak- „farkassá lesz”, ha kell - talán kiforr majd egyszer...

Honi pártjaink története tehát, a nagy pálfordulások története, de utólag legalább érthető, mikor éppen mit hittek vagy nem hittek a főszereplők. „Viszont csak a Jobbikban és környékén fordulhat elő egyidejűleg melegfelvonuláson pózoló szóvivő, zsidó gárdista, turanista hagyományőrző, péniszpumpával bóbiskoló nemzetpolitikai szakember, ortodox zsidóvá avanzsáló alelnök, csalódott szoci szavazó, panellakó betyár, utcai harcos országgyűlési képviselő, pornószínész alapszervezeti elnök.” Szép sor, de nem csodálkozhatunk: a „Jobbiknak” mindmáig nincs ideológiája, adós az úgynevezett közös értékekkel...

Orbán meg összekeveredett-

az ideológiát mint szót sem szereti, leginkább olyanná lett/lesz- amit a pillanat megszab, helyzete ad... olyan kifordított- befordított köpönyegfordító helyzetet ad... mond valamit, majd letagadja – mérsékelt ha kell... hagyomány és a tekintély tiszteletéből (azt is magának követeli ki) indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalomfelfogás jellemzi. Sokszor hivatkozik érzelmekre, nem racionális vélekedésekre, gyakran nacionalista. A kultú­rában a hagyományokat követi... de még a múlt bélyege is rajta... átérezve/átvérezve – megérezve – és kifejezve, így lett veszélyes!

Megjegyzés Orbán keveredett felfogására és kusza felfogására: a jobboldali eszmék szempontjából, azok az irányzatok veszélyesebbek, melyek lényegüket tekintve baloldaliak, de mintegy a baloldallal szembefordulva helyezkednek el. Ezt a tendenciát, ha nem akarjuk szimplán baloldalinak nevezni, az árnyaltabb rátekintés végett ellen-baloldalinak nevezhetjük (még). Az ellen-baloldaliságra jellemző, hogy a lényegi baloldalisága mellett jobboldali elemeket kever magába, melyek megtéveszthetik a tájékozatlan vagy felületes megfigyelőt.

Ily-módon a jobboldali eszme egyre inkább megfertőződik és veszít eredeti tisztaságából, ami valódi győzelem a baloldal számára. Így alakulhatott ki az a képtelen helyzet, hogy mára általánossá vált az a tudatlan vélekedés, miszerint a jobboldalt az különbözteti meg igazán a baloldaltól, hogy nacionális, nacionalista.

(A ma respektíve Magyarországon megjelenő "jobboldalinak" nevezett pártok lényegileg még ezt a szintet sem képesek megragadni, s mindössze az a kifogásuk a baloldallal szemben, hogy internacionális. Valójában még ellen-baloldalinak sem nevezhetők: tökéletesen baloldaliak.)

Orbán, ha kell szélsőséges is: Ezek a rendszerek sokszor erőteljesen szociális, sőt szocialista jelleget is ölthetnek, amely baloldali politikai elemre utalna. Ezek azonban sokszor szociális demagógiába csapnak át, ami a baloldali típusú jelszavak hangoztatása közbeni szélsőjobboldali tevékenységek gyakorlását jelenti.

Nem idegen tőle és pártjától a radikalizmus sem:

Gyűjtőfogalom, mely a magyarországi parlamenti jobbközép pártoktól jobbra elhelyezkedő, ám a neonáci irányzatoktól önmagukat elhatároló szervezeteket, illetve ezek honi és határon túli szimpatizánsait jelöli.

Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.

Orbán tehát keveredett! Korrupt és hazug!- igen ő maga - paradoxona mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel...

Egyszóval minden van- csak béke nincs, megnyugvás sem harmónia – ekként veszett minden remény is... maradt egy beteges nyugtalanság, ami mindennek nevezhető csak nem nemzetinek, de Orbánnál ilyetén már semmi sem jelez vissza a hajdani szenvedélyből, lángból, lobogásból. Lehet, hogy az egész csak egy alakoskodás volt? Ma- alakoskodni sem tud, lett egy bolond! - kavargása már nemcsak látszólagos! Megrendülés, aggodalom és iszonyat érzése van sokunkban látványától... ez az új valósága! Illiberalizmusával és unortodoxiával egy nemzeti- félázsiai-pirospöttyös-segg virít ránk mint nyelvét-nyújtogató-rémség... tőle függ a magyar sors (?) - útvesztő ez a javából, ködös és pusztulásba csalogató...

Mit jelent ma baloldalinak lenni?

A "baloldali" kifejezést manapság nagyon sokan próbálják értelmezni és sokan sajnos félre is értelmezik. Úgy gondoljuk a baloldaliság egy világnézet, egy felfogás és egy hozzáállás is egyszerre, melyben kifejeződésre kerülhetnek bizonyos érzések és viszonyulások. Annak meghatározása, hogy valaki ide sorolható, nem az egyes baloldali (vagy annak gondolt) pártokhoz való viszonyulásban érhető tetten, sokkal inkább egyes marginális kérdésekhez való hozzáállásban. Aki ma baloldali, az a következő öt kérdésben egyértelműen tud állást foglalni, és ki tudja jelenteni a következőket:

Van bennem szociális érzékenység, együttérzés és empátia mások kiszolgáltatottsága és szegénysége iránt.

Hiszem, hogy az államnak feladata törődni a leszakadozókkal, a szegényekkel, és feladata munkát adni a dolgozni akaróknak, mert felelőssége van az EGÉSZ társadalommal szemben. Úgy gondolom, az államnak igazságos adórendszerrel kell biztosítania, hogy a lakosság a közterheket a különböző jövedelmi szinteknek megfelelően tudja fizetni.

Nem tekintem ellenségemnek a más nemzethez tartozókat, az Európai Uniót, és a más etnikumokat, illetve elítélem a gyűlölködés, az egymás ellen uszítás politikáját.

Hiszek abban, hogy a törvényeket minél szélesebb társadalmi egyetértésben kell megalkotni a szakszervezetek, a dolgozó emberek, az ellenzéki pártok és civil mozgalmak bevonásával.

Azt vallom, hogy az emberek méltóságukban jogaikban, alapvetően egyenlőek, így elvetem az autokratizmust, a diktatúrát, a tekintélyelvűséget, a születési jogon, vagy egyéb - nem kiérdemelt eredményeken - nyugvó negatív megkülönböztetést és diszkriminációt.

Nyilván mi magyarok nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a baloldal egyenlő a kommunizmussal. A kommunizmus pedig egyenlő az elnyomással, a kudarccal. Tehát a baloldal egyenlő a kudarccal.

Ez egy alapjaiban téves képzet, és sajnos a nagyon is jellemző pannon "keményfejűség"

bizonyítéka...

A liberalizmusról tudatosan nem beszélek már, az szitokszó lett- az SZDSZ után... Fodor miatt sem...

Hosszú a perc- hosszú napja rajta,

hol a vén nyög nagyokat,

az ijú korhol,

és horkan –

itt fél-szívvel is betelt a szív!

Éhes vagyok, délibáb asztalok sora így,

ahol még megteríthet a képzelet...

remegő szikkadt róna idő-alagútja levegőjén

régi kísértetképpen emlék-csörtetésre ég

már arcátlan-léttel -

mégis a remény föld és ég között sző mesét

kissé álmosan... elkerülhetetlen,

a holnapi erőfeszítés elfojtott jajain át!

hol az út véget ér,

hol veszik minden- színein űzve mellölem el--(szőke)

2016. 10. 25.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat