Magam-emésztő

Oktatásról...

Lám, folyik tovább a nagy kísérletezés...

kialakítanak bizonyos elképzeléseket arról, hogy melyek a személyiség legfontosabb tulajdonságai, amúgy a szükségletek mentén, az orbáni társadalom elfogadott értékrendszerének tendenciáin visszatükrözve, ami nincs – menetközben elsikkadt, az az érték, a többé-kevésbé siker meg a tanárokon múlik, így is.

Alapvető körülményekről beszélhetünk... egyik, miként - mik a célok és a feltételek mennyire segítik elő, (eddig csak gátolták) a nevelési célok elérését. A másik feltétel a hatékonyság lehetne az eszközök megléte mellett a fejlettség figyelembevétele a realizáláshoz. Az iskolarendszer célja, eddig biztos talajon állt, mára már nincs így... nincs harmonikusan fejlett, alkotó személyiség fejlesztés. Miért is, mert a munka helyett minden lepapírozva van (ez is munka... de a gyermek ettől nem fejlődik sehova)! Tehát a képesség és az adottság és a változó külső feltételek nem adják a belső integritást. Csak vannak az iskolák és a rendszerek nem úgy működnek, hogy kidomborodjon benne az önismeret: az önellenőrzés és a tudatos önirányítás, önmegvalósulás, önfejlesztés szükségletének kibontakoztatása és megerősítése.

Pedig a pedagógiai axiómában nem lehetne kételkedni, de megvalósítását csak komplex, pedagógiai, pszichológiai, szociológiai kutatásokkal lehet előkészíteni.

Mi van most?

Gyerekmegőrző szerep és a nagy duma mellé... a kirakat fényes, berendezve szép, ám a mögöttes, hogy senki nincs érdekeltté téve, nem működik a központok miatt a széles körű általános képzés... pedig az iskolarendszer a folyamatban kulcsszerepet kellene betöltsön, hatásában az iskola hozzá kellene járuljon a szociokulturális feltételek által fennmaradó esélyegyenlőtlenség feloldásához, amely a képességek kibontakozásában, az életcélok alakulásában és általában a motivációban kellene jelentkeznie.

A területi KLIK-ek és a fő-fej - de a semmire sem jó központi KLIK is - rátelepednek az iskolákra. Nincs stratégia, talán- most – ha komolyan veszik az intézményvezetők önállóságát, esetleg függetlenségét – a személyiség tulajdonságai (emberiességük) még, így sem biztos, hogy adottak.

Ahhoz azonban - a gyermekeknél, hogy az iskolai sokoldalú képzés-nevelés valóban sokoldalú személyiséget eredményezzen, számos előzetes feltétel figyelembevétele is szükséges. Először is nem szabad elfeledkezni arról, hogy az ember mint egyed már a születés utáni időszakban egyéni sajátosságokkal rendelkezik. Ezek a sajátosságok a családi szociokulturális környezet feltételei között tovább differenciálódnak. Ezért a sokoldalúan, harmonikusan fejlett személyiség realisztikus mérlegelésénél már iskola előtti útját is figyelembe kell venni.

A mai iskolákban még mindig megoldatlan a tanulás irányításának kérdése – szintek, típusok aktiválásán keresztül, a heurisztikus eljárásokig... optimálisabb fejlesztések tekintetésben a jövő fejlődési lehetőségeit is figyelembe kell venni, tekintettel az eredményes magatartási módokra is.

Ez komplex módon minden iskolai fokozatra és a gyermeki személyiség egyéni sajátosságaira nézve rendkívül igényes feladat...

csak érintőlegesen soroltam fel néhány dolgot, aminek jelen kellene lenni az oktatásban, ám ha a politika irányít és minden felülről megszabott, az iskolákban minden elsikkad, mert egy fenékkel kitudja hány lovat kell megülnie a tanárnak, ha mindenkinek meg akar felelni! Potenciális lehetőségek mellett a fejlődési zónákról sem kellene elfeledkezni, de mindig meghatározó tényezőként van jelen a tananyag... a fejlesztés – az optimalizált – megoldható- tömeges méretekben is, hogy különböző életkorú és képességű gyermekeknél egyaránt lényeges eredményeket lehessen elérni...

Ehhez figyelembe kell venni (a sok minden más mellett, amire még ki sem tértem, és az integrálási mértékeket mikortól tartanám lényegesnek, hogy ne csak az értelmi fejlesztést vegyék célba, hanem fogja át a személyiség érzelmi szféráját is és az interperszonális kapcsolatok alakítását is), hogy a művelődési tartalom elsajátításában a hangsúlyt nem a tények megtanítására, hanem a tényekhez való kritikai viszonyulás kiépítésére volna helyes fektetni, tehát arra, hogy ne konformista jeles tanulókat neveljünk, hanem valóban alkotóan gondolkodó, az igazukat bizonyítani tudó embereket!

Ilyetén az aktivizáló és a tanulásba beépített motíváció formáit emelném ki...

Hát ennyit most... (!)

A politikus (a suszter, maradjon a kaptafájánál), politizáljon, de ne játssza el, hogy mindenhez ért- a valóság (tudjuk, látjuk és tapasztaljuk), hogy leginkább semmihez... gyermekkori elmebeteg ötleteiket és a mostani felnőttkori ötleteléseiket, legfeljebb, csak javaslat szintjén vetítsék elénk! A gyerekekről szól a tanítás és nem róluk, nem is kellene minden csapból az orbáni politikának folynia.

Nem szolgaságra neveljük gyermekeinket, vegyék már tudomásul!

Szőke Emil:

egy fényvillanásnyi más csak

már arcomra szórja a tér

időmámorát

így is

pislákoló fényekkel még

az ébredés...

új szerepét tanulni is kész a lét?

...ahogy

füttyszóra nyaldossa a lábakat a hű eb

egy-képre erővel

„a hódító gyönyör mindig-faló hevében”?

...megőrizve engem

„mindig-faló hevemnek

előbb személytelennek

csak később ismerősnek” e jelenben?

...aranymosolyát ekként adva a mának

hol

már nem szottyant a kedv

hogy

érni látsszék valamire

...ez a valami

már - a fény-titkain

bár még leszegett fejekkel

miként telve

a régi tűz vált új-lobogássá

ám szívet nyugtat legbelül

itt - boldog-kegyetlenül

fájdalmas mássá

...a szakadék még mindig nagy

mert kígyózó szeszélyekkel

avat a pillanat -

„Kezed üres

kezem üres

mi lesz velünk?” --

2017. 01. 19.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat