Magam-emésztő

Szőke Emil:

másfelé indulókkal

rémekkel ébredő képlet

poklot vetített vegyített

létfalára

Istent zeng

és hiába

ha

nem köti lét-szabálya

- azt sem - ki lángot okádna

ám a jogos halál égbe röpíti

mégis – így ér haza --

vaj' mit ér itt az elme

vagy mit nem

ha bomolni kezd

s vörös-szikráit szórja

szemre - vele

az értelemnek hiánya

nagy

- így a lét már csak

gesztusokban mért

...remény nincs idő-

terére telepedve lelt

rá a vég – így ítélt

múlásra az ember...

képeivel

a jövő csöndes örömmel ég

s ég benne a rég mint emlék

a múlt évszázadok árkaiból

meghányni- vet valamit

ekképp -

és mit hagyományként

tisztel a lét

harci vágy az életért

ahogy múltját idézi fel

mind

és az erő mozgásrendjét

miként

a felelősség a szívé

izgága részén

sem

elnézően

általában csak

...de már félnótásan

ahogy a kor és illeme itt -

benne a ma

eleven elrendeléssel

ráég éveire

mint szörnyűség –

időt vacog

könyörtelen-fogaskerék-zavarában

lásd: képre-fújva -

ráncredőin az ítélet

ám jelen eseményeként

a pillanat - hiába

szívvel-telt hibája

fel - semmiséggel véve

pokoli része rajta véggel --

 2017. 01. 03.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat