napkeletről jámbor imával
én a jósszavú hollót is
vészmadárnak nézem... (részlet - szőke)
Kétoldali letámadást hajtott végre az MSZP ellen, majd a Fidesz ellen is. Nehéz megértenem őket. Nem mellesleg, az ilyen hőbörgő viselkedés szavazókat nem hoz! Egyszerűen nevetségesek... nincs partner, nincs szövetségesük, így hatalomra akkor sem kerülhetnek, ha a pillanat megteremti, felcsillantja is a lehetőséget. Mennél jobban „emelik” magukat, fényezik tetteiket, annál mélyebbre csúsznak le. Ha hatalomra kerülnének (ne adj Isten – véletlenül), ebben az országban béke nem lesz.
Ámbár Orbán alatt sem, hiszen a kétszínűségük és kicsinyes bosszújuk motiválja munkájukat a hatalomban!
és valóban, már tíz éve magát keresi helyét a világban, a régi gúnya számukra viseltes, az új meg még szövetileg sem kész, így nincs is mit rájuk szabni!
Iszonyú, ami ma a politikában folyik, kín és őrlődés a demokratáknál, a szocialista íz, szinte már betegséggé rögzült... a lüktetés lassú, ráadásul munkájuk sokféleképp értelmezhető... tisztázatlan iránya, és tisztátalan illúzióival nincs meghatározás, az alkotás maradt félhomályban. Gyávák egy forradalomhoz, pedig másként nem lesz megoldás, vagy az orbáni hatalom őket fogja elsöpörni az útból.
a barát ellen is megy, lásd a lengyel esetet, az EU-szavazásnál – de máris kupec módjára, pénzt koldul focira, az EU-tól (én jót tettem szavazatommal, ti tegyetek jót a pénzetekkel). Tudatos és aljas az ilyen politika, játék a szavakkal a szónak romlottsága mellett, az ember romlottsága is benne kiemelkedő! Mára már csak tudomásul lehet venni, hogy ilyen Orbán – önzés van a javából – életfilozófiája konok és kupec mentalitással átitatva – agya, így vesz részt az öncsalásban is, mert magát is becsapja... sem irgalom nincs – és csoda sincs! Biztonságról papolnak, de semmi garancia arra...
Ne is várjuk tőle a változást. A nyomor marad 2018 után is!!! Nincs váltója!
a pusztulás leverő tudata bennünk, de hiába a drámaiság e nép életében, csak béget, csak kiabál - füttyög is egy kicsit, így adja ki dühét és félelmét és ennyi – még – nincs cselekvés-vágy és a belső feszültség nem emeli ünnepivé létét. Lehallgatva és gúzsba kötve csonka a kép, így az időtlenség és az azzal eljátszó érzékeinkben a viszony már mindenki- mindenki ellen formázott... és kegyetlenné és gonosszá lett, embertelenné vált. Nem tanulták még meg, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít!
Mire várunk, ha a hatalommal szemben, már nincs bizalom? Várjuk Horthyt, reinkarnációját? Várjuk a múltat és nem a jövőt akarjuk szebbé tenni? Szívfájdító, és a neonácik ismét itt kiáltják világgá érvényüket!
Szőke Emil:
ez minden?
arany szív itt hiába liheg
erényét veszti
míg
az alvilággal küzd
és égbe nem röpíti
az idő
mert itt
pusztulással és rázubogó szavakkal
mért a lét
s legyűrt-ésszel becsült még
mit
már az égi-jóság sem sem véd meg
Viszály van és sivár
a táj
és vele minden
csak egyszínű sárga...
a gazdagnak kedves
változása - ám
lét-nyűgein magas lángján
ég magának a változásban
míg alján magunk
dalba fonjuk (és hiába már?!)
éveink
s lankadó kedvekkel
ugyan
hűs patakot keresve
díszek nélkül
az érdemért legelőbb
itt
(erején fogyatkozó értelmünk
jámbor imával így telve)
hogy e nép magán így vegyen már erőt?
...nyugtot majd a sír hol ad?
Külhonban majd – „délen a pálmafák alatt?” --
2017. 03. 21.