Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
...irigy a nyelv
kígyóként sziszeg
mérge melytől
a vér megalvad
mára már titkaira dagad – (szőke)
– itt – ahol megszülettünk – a kritikus képrendszer is adott, de nagyobb a gyávaság - az eszme üres – de ez az űr egyesítő jellegű, és teljességét azok adják, akiket egyesít.
Forró lesz az ősz? Lehet bár adná, ez az ideológia, a konkrét tökéletesség képeit – azt, amit a kereszténység szentnek nevezett eddig, s mi őket hősöknek nevezünk. Ám – az említett képrendszer, a történelem másutt végbement események üledéke, és az azokon keresztül eldadogott, elgondolt, elszalasztott, megálmodott eseményeké... ősszel ezt kell felszínre hozni, a fojtogató homály alól, mert a domináló fecsegés elidegenítő...
aki magához idomította az államot s így uralkodik rajta, egy népen, ahogy törvényhozását, ideológiai rendszerét és választási bürokráciáját szorosan saját szükségleteihez idomította. Hála folyószámláinak és a banktitoknak (még), fényre nem kerül semmi! És a titkosítási sorozat stabilizálja hatalmát!
Mondhatom:
Ejnye-bejnye (!) - a nagy tisztség nagy tisztességet követel „a demokratikus centralizmusban”, ami diktatúra a javából, és fel a várba vele, hol egy elszeparált helyre kerülhet Orbánunk, ahol önmagát Bethlenhez hasonlítva vezérségével Horthyt játssz majd... mert „Magyarország jobban teljesít”!
Kitörölhetetlenül benne élünk... a múlt és a jelen álmaiban!
– pusztító romlásban- szennye a politikában, a civilizáció és az elmaradottság választóvizévé lett! Tanulsága lenne, de kimerné azt hangosan kifejteni? Tehetetlenségébe bénult a lázadó indulat... lemondó tehetetlenséggel, lapos darabosságában az ellenzékben nincs már közösségvállalás, így a biztonság is veszett...
Még inkább kívánatos lenne a történelmi, társadalmi helyzettel való reális számvetés – de a fenyegető erő az ellenzéket lebénította és ellenségként deklarálva már nem adja a szív és eszme igazát (bár az igazság, hogy eszme sincsen, amihez felsorakozhatnának!). Nyugtalanságom okán - a jövőt illetőleg – érzésem: a sírásból zokogás lesz!
Szőke Emil:
„sápadt kísértet”
nem kérnék semmi többet
ha lehetnék még e létnek nemesebb...
ám – ez itt a vég s pusztulata -
„s egy férfi is ott áll s néz magasba
tördeli kínba-meredt kezeit
beleborzadok: arcát végre megmutatja -
alakom mit a hold elébem vetít”
átnyúlva rajta –
2017. 08. 25.