Magam-emésztő

Orbáni őrület...

(emlékeztető magamnak)

pedig jövendőnk útjait éj-sűrű

ködébe rejti az Isten

- s már nevetve -

ám kelleténél jobban reszket

a földi-lakó... (szőke)

Orbán egy bolond ember - mondhatnánk... de őrült ötletelése, immár gyakorlata lett... magát hiszi Brüsszelnek – kis-Napóleon (vagy egy földi-isten?) a nagy pszichiátriában!

– pályafutását végigkísérve és figyelemmel, soha nem is volt más... egy lázongó senki, a faluszélről... és a semmiből tört az égre. Soros pénzen kikupált valaki, akinek – hogy valami legyen mégis a fejében- taníttatva volt... és ennyi!

- nem törődik a közös humanista és demokratikus politikai normával a társadalmi tér megszervezésekor, sem a tisztességes és a jog által biztosított versennyel, ehelyett szegregált, oligopolisztikus, plutokratikus és nepotikus felfogást támogat.

Ő egy illiberalista értelmezésben is, csak egy értelmezhetetlen hőbőrgő... akit a csókosok és a mindenevő hívők tartottak fenn, a mai napig!

Sylvain Kahn földrajztudós és történész, a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének (Scienses Po) tanára szerint:

a magyar vezető – az Európai Unió “Darth Vadereként”, az európai “erő sötét oldalának vezetőjeként” – az “ellenfelvilágosodás” 1945 óta háttérbe szorítottnak hitt európai hagyományához fordul, amit ügyesen elméletbe is foglal, az “illiberális demokráciaként” ismert ellenmodellt kínálva.

Mint írja: az uniónak az illiberális modellben is van szerepe, de az egység ebben az esetben az etnikailag homogén európai nemzetállamok közötti szolidaritást kell szolgálja, amelyre veszélyt jelent “a multikulturalizmus, a migráció, a világkereskedelem, a szegények, a cigányok, a muszlimok, a zsidók, az individualizmus, a szabadságjogok és a kritikus gondolkodás”. (csendben teszem hozzá: ezek inkább Jean-Jacques Rousseau gondolkodását tükrözik)

Kahn arról ír, hogy a demokraták és a kanti geopolitika értelmezése szerint “Európa földje” olyan tér, amelyet az európaiak részben megosztanak egymással, az “Orbán-féle területi alapú megosztás” viszont nem merít a kanti elvekből... a V4-k még összetartanak, de a kérdés, hogy meddig? Orbán egyre nehezebben viselhető!

A kanti gondolkodás (nem mellesleg meg igaza van Kahnnak)

...ámbár, a német út sem volt mindig egyenes, sőt – göröngyeiben igencsak botladozó történelme és annak sajátos formája csak átmenetiségében volt jelenített, miként feltárt antagonizmusa a tökéletesedés ellentmondásain keresztül hozott szükségszerűséget minden gondolati feltételnek – akként: hogy az emberek hajlamosak egyszerre arra, hogy társadalomban éljenek, és arra is – rájuk jellemző rosszakarat folytán – hogy szembeszegüljenek egymással, ami széteséssel fenyegeti a társadalmat... Szenvedések és csapások árán tanulták meg, hogy a haladás nagy feladata, ezek nélkül nem is lehetséges. Az államok meg a saját gazdasági előnyeiket keresve a morális indítéktól teljesen függetlenül kényszerítve érzik magukat arra, hogy békére törekedjenek és elkerüljék a háborút! Ilyetén a matematikai ítéletei (számításai), az elméleti lehetőségek feltételein keresztül és a kölcsönhatásaiban is idealista volta, miként az észt vizsgálja és a léleknek dolgozott ki egy-két eszmét: pszichikussága, valamint totalitásában, kauzálisan és isteni jelenségek vonatkozásában az összes determinált jelenségek abszolút okának eszméjében adott logikai magyarázata kapcsán.

És az ellenmodell, mit Orbán kínál fel:

„kis többség, kis változás, nagy többség, nagy változás”.

S mivel a választások eredményeképpen „nagy többség” lett (2014-ben dettó), ezért vehet irányt a Fidesz a 2010 előtt irányadónak tekinthető eszmei horizont radikálisan módosítására.

Konkrétan ez a liberális demokrácia eszmei platformjának felcserélését jelenti a „totális” demokrácia programjával.

A „totális” vagy „demokratikus” demokrácia ugyanis meglehetősen lazán bánik a jogállammal, az elitekkel szemben inkább a népben hisz, s egyáltalán: az állami és a társadalmi élet minden területén szeretne elterjeszteni egy új szemléletet annak ellenében, ami 1990-et követően, húsz évig nagyjából megkérdőjelezhetetlennek tűnt.

Ebben az „eretnek” eszmei küzdelemben Orbán és a magyar jobboldal persze csak kései, de torzóban maradt elődeinél jóval virulensebb példa. Gondoljunk csak arra, hogy a kétezres évek közepén a nyugati elit már kétszer is vészharangot kongat: egyszer a lengyel Kaczynski, majd pedig az olasz Berlusconi miatt. Mindkettőjükön túllép a történelem;

ám Orbán rendíthetetlen marad. Ráadásul egyre elszántabban képvisel egy olyan politikai filozófiát és ideológiát, amellyel a nyugati elit nem tud mit kezdeni.

Kanti gondolkodás mégis más ugyebár:

- a világ végtelen (tudjuk) – soha nem emberi időmértékben mérjük...

- a világ oszthatatlan részekből áll...

- szükségszerű és oksági törvények alapján feltételezett a lehetőség is...

- és az egymásnak ellentmondó tételei, ahogy a világban létezik abszolút szükségszerű lény és nem létezik semmiféle abszolút szükségszerű lény... és hamis hipotézisek sora még, amiként már Hegel is hibásnak tekintette Kant ezen felismerését...

tehát: lehetetlen a lélekről, a világról és Istenről szóló filozófiai tudomány. Ugyanakkor a gyakorlati ész meg tudja alapozni az etikát és Isten létének posztulátumát is. A formális erkölcsi törvénynek nincs abszolút általános és abszolút szükségszerű érvénye...

Orbánt, a természetes hajlam készteti

– ilyetén az erkölcsi törvények parancsának engedelmeskedő tettekre, ez legális – mert törvényes, ám nem morális, ha csak nem- kizárólag az erkölcsi törvény iránti tiszteletből fakad... hamis lenne az állításom – Orbánt nézve, igen... (kellően épp, ő a hamis – miként a vér nem válik vízzé (!))

- a magyar társadalom mindig rosszul pozicionálta önmagát. Erről ugye, Bibó István is sokat írt – gondoljunk csak arra, hogy Bibó az egész Mohács utáni periódust zsákutcásnak írta le. Viszont nem tudott programot adni a zsákutcás történelmi fejlődés megszüntetésére.

A tudat megfelelést követel.

Orbán zavara épp ebből ered, mert amit keres ma, a valós világban nem létezik, ám jelenségvilágában sem leli fel – így a szabadság kérdése is, egy nem bizonyítható igazsággá lesz, egy gyakorlati ész szükségszerű posztulátumaként, mi már követelmény magával szemben... innen zavara. Erre tetőződik a mese-világ, az a szubjektív valami, amiben hiszi célszerűségét, de döntéseinek helyességei, így sem bizonyíthatók... ezért gyakorolja ma a hatalom korlátlan teljhatalmának elvét. Egyszóval, ahogy nála már az szokás, fordítva lovagol tovább...

Nem állítom, hogy az Orbán-kormány nagyhatalmi szerepre tör, de nagyon határozottan úgy látom: el akar szakadni a történelmi örökségnek tekinthető kis-hatalmi szereptől. Viszont azt meg az Orbán-kormánynak kell belátnia, hogy egy ilyen mutatvány nem hagyja érintetlenül Magyarországnak sem a nagyhatalmakhoz, sem a közepesekhez, sem a kicsikhez való viszonyát.

Kanti vonatkozásban:

Az erkölcsi jó ugyanis azt feltételezi, hogy önmagáért, és nem önérdekünkért követjük. Az erkölcsi parancs azt követeli, hogy minden egyénnek - cselekedetei tartalmától elvonatkoztatva - úgy kell eljárnia, hogy személyes magatartásának szabálya szabály lehessen mindenki számára. És az? Hát, nem az!

A vallás és erkölcs viszonyáról Kant, azt tanította, hogy nem az erkölcs alapul a valláson, hanem a vallást kell az erkölcsre alapozni. Biz' a!

De lám a kanti vonatkozását:

még az eszmei vagy a geopolitikai újraorientálódást is felülírja az, hogy egy nemzedék fokozatosan politikai helyzetbe kerül és megvalósíthatja az álmait (igaz csalásokkal és hazugságokkal megalapozva mindene - mint hab a tortán: mutatósan - így elfedve hiányosságait). Mint a mesében (s íme, elénktárul a Matolcsy-féle mesevilág!). De tényleg. Nagyon ritkán szokott ilyesmi bekövetkezni, de a Fidesszel ez történik... Annál is inkább, mert kulcspozíciókban vannak: Áder, Orbán, Kövér!

Szőke Emil:

ami már változással is pótolhatatlan...

„...mert nincs család s hogy van család

csak gondolat csaló csalárd...”?

Nem vagyok nagyúr és kicsi se

...csak ember

e vágóhídi gazemberek közt

hallgatom a sok-sok hazugságot

szózatokat a sok föllelhető fölemelőt...

mi fellebbezésre vont lélektelen

és persze úgy- ahogy a bűntelen

időn

nyakalt a bűn

- immár mind itt bűnnek terében -

...szikrázó órákon

mára a fényesség ahol szétterül

ott virít le

a lélek egéről - miként

vele most

szűkülő éveiből a tér

egyre szűkülőbb – rám ég -

mert szél szerint kell erre-arra lengenünk -

már a képzelet

és vágya az időnek

dimenziója itt legbelül

fáj – fáj - „legtöbb oldaláról

az árnyalatok százezer fokán” fáj –

2016. 12. 31.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat