Állampolgár. Film!

 

Valami éppen földereng

más kép – más hang

és a felelet bennem készségesen

de leint a tapasztalat! – (szőke)

Aki ma Magyarországon szájára veszi a menekülteket, darázsfészekbe nyúl.

A tényeket erősen szalámizgató, demagóg és uszító üzenetekkel rémisztgető óriásplakátok országában esély sincsen arra, hogy higgadtan, racionálisan, észérveket ütköztetve vitatkozzunk a kérdésről. A pillanatok feletti uralkodni vágyás és a társadalom félelmeire, ösztönszerű bezárkózására apelláló alantas játszadozás bekebelezte, lenyelte és egy az egyben legyőzte a józanságot és a normalitást. Habzó szájak és vöröslő fejek harcolnak a milliós csorda ellen, akik le akarják igázni Európát és át akarják venni a hatalmat. A propaganda már csak ilyen, egy kalap alá veszi a terroristát, aki ellen tűzzel-vassal védekezni kell és azt is, aki menekül a generációnk által eddig még nem tapasztalt életkörülmények elől és lehet, hogy csak egy kis oltalomra, empátiára és segítségre vágyik. Persze azok sem egyformák, akik egy másik, számukra ismeretlen közegben keresik a boldogulást, elszakadva attól a hazától, ahol születtek. Vannak közöttük, jók, kevésbé jók, rosszak és gonoszak. Mert ők is csak emberek. És nem hibátlanok, ahogy nem is angyalok. Ezt pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor utáljuk őket.

-----------------------------------

Az állampolgár című új magyar film már csak azért is bátor szellemű vállalkozás, mert egy olyan témát használ kiindulópontként, amit szeretnénk inkább elhessegetni magunktól.

Vranik Roland ígéretesen kezdett rendezőként 2005-ben, amikor az akkor még létező Magyar Filmszemle fődíját is elnyerte a Fekete kefe című bemutatkozó mozijával. Négy évre rá jött a folytatás, amire ma már szinte senki nem emlékszik.

Az Adás úgy tűnt el a filmszínházak műsoráról, mintha ott sem lett volna.

Tegyük hozzá mindjárt, jogosan. Merthogy az a film maga volt a poroszkáló, csendes unalom, ami egy nagy adag koncepciótlansággal és céltalansággal párosult. Minden benne volt, ami miatt a nézők ódzkodnak a hazai mozgóképes portékáktól.

Vranik pedig szünetet tartott.

Hosszút és vélhetően kényszerűt.

Idén pedig hét év csend után bejelentkezett Az állampolgárral,

amelyben az ötvenes évei végén járó afrikai Wilson Budapesten dolgozik biztonsági őrként egy áruházban. Wilson szeretne végképp közénk tartozni, ezért a legfontosabb célja és vágya, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot, de az alkotmányos alapismeretek vizsgán folyamatosan megbukik. A felkészülésben Mari, az egykori magyar-történelem szakos tanárnő segíti, akivel rövidesen egymásba habarodnak, annyira, hogy a nő a férjét és a gyermekeit is elhagyja Wilson kedvéért. Azonban Wilsonnak ott van még a fiatal bevándorló lány, Shirin is, akit bújtatnia kell a hatóságok elől, mert megszökött a menekülttáborból, papírjai nincsenek és csak akkor lehetne bármilyen sansza a letelepedésre, ha névházasságot köt egy magyar állampolgárral. Wilson minden áron segíteni szeretne Shirinek, de Mari egyre nehezebben tolerálja a kissé faramuci helyzetet.

Vranik láthatóan óvatosan és megfontoltan közelít a társadalom aktuális méregfogához, a politikai felhangokat és utalásokat úgy kerüli, mint a leprát.

Az állampolgárban nem a menekültügyi szempontok lesznek a mérvadóak, hanem az emberi tényezők és motivációk. A rendező-társforgatókönyvíró minden tett és cselekedet mögött az embert, a személyiséget és az egyéniséget próbálja láttatni. Bőrszíntől, nemtől, korosztálytól függetlenül. Az érzések és az érzelmek pedig sokszor szembe kerülnek egymással.

A szerelem viaskodik a segítségnyújtással és a szolidaritással, az elfogadás az intoleranciával, a barátság a racionalitással. És Vranik ehhez teremt konfliktusokat és bonyodalmakat. Valamikor ezt jól előkészítetten teszi és van olyan is, hogy kissé összecsapottan és indokolatlanul. A szerelmi szál kezdeteiben például nem találunk kivetnivalót, tapintható a két fél közötti lángolás, azonban az már nagyon hiányzik a maradéktalan összképhez, hogy értsük és világosan lássuk, hogy a nő miért jut arra az elhatározásra, hogy hátrahagyva az addigi életét, Wilson oldalán keresi tovább a boldogságot. Miért nem volt jó a házassága? Mivel tud neki mást, szebbet és élhetőbben nyújtani Wilson, mint a férje? Ezek azok a kérdések, amik felett kényelmesen elsiklunk, adottnak véve azt, hogy Mari így döntött és kész.

Habár értékeljük Wilson önzetlen törekvését arra, hogy a perzsa lányt segítse, azonban itt is kissé féloldalasnak tűnnek a magyarázatok. Legalábbis maradnak dilemmáink, hiszen Shirin annyira elzárkózik a megoldási lehetőségektől, hogy azzal vastag falat húz a letelepedése felé is. Wilson barátsága a hentessel pedig még ennyire sem kidolgozott, ott leginkább a fantáziánkra hagyatkozhatunk a részletek elemzésében. Az ellentétek kibontakozásában ott van a feszültség szikrája, találhatunk bennük indulatot, dühöt, szeretetet, aggódást még egy kis agressziót is, de Vranik ezeket sem tudja százszázalékosan kiaknázni. Mintha eltartaná tőlünk, attól való félelmében, hogy ez sok lesz nekünk. Amikor tetőfokára hágna a hangulat, inkább ugrik egyet és békésebb vizekre evez. Persze nem várunk állásfoglalást Vraniktól, nem várjuk azt sem, hogy az egyik, vagy másik oldalra letegye a garast és az sem hiányzik, hogy átpolitizálja a filmjét, de azt elviselnénk, hogy egy koszosabb és felemásabb képet fessen attól az olykor idealizált állapottól, amit bemutat. Merthogy sokszor kesztyűs kézzel bánik az emberi reakciókkal és viselkedésmintákkal. Az utálat és gyűlölet sterilizált, a bürokrácia megjelenítése pedig lehetett volna ironikusabb, kritikusabb és cinikusabb. Az állampolgárnak egyébként is jót tett volna egy kis humor és oldottság.

A történet valósággal kiabál a realista feldolgozásért és azokért a minimalista filmes eszközökért, amiket Vranik Roland választott. Hiszen a rendező ebből a perspektívából képes olykor érzékeny, máskor szomorú és drámai lenni és így fedheti fel azokat az érzelmeket, amik a szereplőiben munkálkodnak egyes helyzetekben.

A finálé pedig attól lesz szép, hogy roppant intelligens, találó, elgondolkoztató és hatásos.

Ez utóbbi hiányzik nagyon Az állampolgár néhány kockája mögül. Dr. Cake-Baly Marcelo Wilson szerepében amatőr színészként is megállja a helyét a profik között. Leginkább azért, mert önmagát adja, mert nincsenek manírjai és mert a kezdeti zavartságát hamar kiegyensúlyozza a szimpatikus és természetes lényével és megjelenésével. Ráadásul Marcelo élettörténete legalább annyira izgalmas, mint azé a Wilsoné, akit alakít. Máhr Ágnes, a Miskolci Nemzeti Színház színésznője Mariként azt bizonyítja, amit azért sejthetünk, hogy vidéken is nagyon sok tehetséges művész van, akiket jóformán nem is ismerünk. Máhr szavaiban, gesztusaiban nyoma sincs manírnak és modorosságnak, azok magától értetődően emberiek. Csak dicsérni lehet Arghavan Shekarit, aki szintén nem szakmabeli, de ez egy percig sem látszódik meg a játékán. És az epizódszereplők közül muszáj kiemelnünk a tündöklő és egy vázlatból karaktert formáló Znamenák Istvánt, vagy a pár mondatával elképesztően hiteles Kiss Diána Magdolnát, Kocsis Gergelyt és Gáspár Tibort.

Nem lennénk őszinték, ha nem mondanánk azt, hogy Az állampolgárban több lehetőség maradt, mint ami kijött belőle.

Ettől függetlenül sem gondoljuk azt, hogy ne lenne nézhető, vagy éppen szerethető, hiszen a színészek játéka kimagasló, a történet is viszonylag gördülékenyen halad, az utolsó jelenetek szavak nélkül is kifejezők, helyenként az érzelmek is kidomborodnak, csak valahogy kevésbé érint meg annál, mint, amit előzetesen vártunk, vagy kívántunk volna. Van tétje, de még sincs. Van mondanivalója, de néha kevésbé húsbavágó és szívbemarkoló. Lenne aktualitása, de néha mintha a múltban ragadna.

Ami azonban a legfontosabb; senkit nem szeretnénk lebeszélni róla. Mert mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele.

(forrás: frími)

 

Szőke Emil:

mivé?

 

ellenemre minek menjek

magamból magamra

minek fenekedjek

ha látni akarom időmet

hogy

rajta mivé lett

a test

majd tükörbe nézek

és a változókon szétzilált időt

eggyé ott vonom – (szőke)

 

2018. 01. 31.

--------------------------------------------------------------------------- 

Rendkívüli országgyűlés...

 

bűz az miként rábégetnek

ahogy őrzőként ugatnak már

egyesek - (szőke)

 

Bohózat a javából. Mindenki annyira komolyan vette magát, hogy már fájó volt... mintha semmit nem akarnánk, csak dumálni, fújni a magunkét és egymást győzködni, mert mindegyikünk valamilyen rendben bízik, amely legyőzi- legyőzheti e hatalom időleges torzító hatalmaskodásait. Ám a megmondó emberek résen voltak, s ahogy szokássá lett, legyűrték az igazságnak feltételezett tartalmakat, - mert a szolgálati szabályzat Orbánnál úgy szól, hogy hazudj meggyőzően és a méltóságod - ha nem is emberi - de megmarad. Hát hazudtak!

Nem fogadtak be egyetlen migránst sem! - értjük vagy sem, ez ott senkit nem érdekelt...  úgy látszik az igazságkeresés mégsem egy könnyű vállalkozás. JÓL ZÁRT A NÉGY FIDESZES (ebből hárman beszéltek is), AZ ELLENZÉKKEL SZEMBEN A FORMA MEGMARADT, MEG - VELE A HŰSÉGÜK IS (hülyeségükkel) - miként Orbán ereje függött a lehetetlennek látszó feladattól (az erő velük volt, ha Orbán nem is!), így is sikerrel védték a mondanivaló tartalmi-formai elveit., mert méltó-gondjuk mentes volt minden pátosztól... lényegében volt a nyilvánvaló nyilvánosság, hogy láttatták a harc örömét - féltést, az aggodalmat a népért. Így maradt a hazugság Orbán idilli világának kifejezésére.

Ennyi volt - érdeklődés hiányában a többi pontot megtárgyalni nem lehetett... tehát, bezárt a bazár!

Egyszóval tettek kellenek, nem szájtépés már, abból volt elég – immár riasztó a kép!

Szabadság: „A más szabadságát tiszteli, aki szabad akar lenni.” (Kazinczy Ferenc)

Diktatúra: „A diktatúra vagy parancsuralom olyan kormányzási forma, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat.”

Ez van most – akkor mi az mit még pátyolgatunk? Vagy egyszerűen a gyávaság élményeiből táplálkozunk?

Bibó ezt mondta:

„A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése.

A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása, egészségtelen és nem tiszta szempontokon nyugvó koalíciók és kompromisszumok rendszere, az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.”

Változást közel s távol „hetvenkedő” években sem hozott!

Beszéljünk már egyenesen és értsünk tisztán, mert elnyomorító a viszony az ellenzékkel - így egymással szemben - és a hatalommal viaskodón, minek elbírhatatlan bonyolultságába réved az értelem...

 

Szőke Emil:

szorongásos bécsi élmények

 

látomásokból

s vályogból ver falat a törpe

haragja pusztító tüze

már ott

kiült fejére

új-öröme keltett:

harc és védelem benne

egy másvilágot énekel

miként már

meg bőséggel ihletett

ám érezve a teltség lohadását

légzése lett szapora s nagy az éhe

...ropogtat hát egy perecet –

 

2018. 01. 31.

-------------------------------------------------------------------------------

Levél Orbánnak...

(még mindig a Horthy emlékmise kapcsán)

 

...elkomorult időben csak ámulóm

jókedvét a jelennek

se nem lát

se nem hall

s aki remegve félhangjával még itt az űrt próbálja

annak magába depressziós kedélyhullámzása

érteni sem akarja az egészet - (szőke)

 

Ronald Lauder a Zsidó Világkongresszus elnöke, levélben szégyentelen antiszemitaként említette Horthy Miklóst, és úgy fogalmazott, hogy az általa a magyarországi zsidó közösségre szabadított terror lehetővé tette, hogy megfosszák őket jogaiktól és emberi mivoltuktól.

„A zsidók százezreinek deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepét pedig sohasem szabad elfeledni és megbocsátani”

Az MTI kérdésére, hogy válaszolt-e a miniszterelnök a WJC-elnök levelére, és ha igen, mit, Havasi Bertalan jelezte, hogy egymondatos válasz született:

a miniszterelnök január 25-i keltezésű levelében azt írta Ronald Laudernek, hogy az általa jelzett ügy már „megszűnt létezni”.

Igaza van a mondásnak:

A hatalom megront, és a korlátlan hatalom korlátlanul ront meg!!!

 

Ó Isten!

 

Mentség nincsen

ima igen

és ünneplés

és önvád

és morális mérlegek

összeolvadt szószerkezetén

tettenérhető-hibák ezrei

lásd még

félelemből született sok önostorozó kép...

- és a szándék most erő?

Megrendítő-hitelével - hogy itt az idő! -

Ó Isten!

„Mennyit tanultam én azóta

ég-föld-pokol bősz firtatója...”

tétova szövevényesség Univerzuma

nappal és éjszaka váltakozása rajta

mert mindig történik valami

azóta is balsejtelmeivel

az anyag

a megszépíthetetlent szépíti

összevisszáit hamisítja! –

 

u.i: Ha a jogbitorlás és a visszaélések célja a zsarnoki hatalom megszerzése, s eme szándék a nép számára nyilvánvalóvá válik, a népnek joga és kötelessége az ilyen uralmat lerázni és sorsát, biztonságát jobb őrökre bízni.

(Thomas Jefferson)

2018. 01. 30.

-------------------------------------------------

Szegény üldözött keresztények... szegény nép!

 

ím' a mű

...és a morális hullák!

A tiszteletet

csak bölcsnek adom meg

mert a mindig magát

vakogó mutogató

hiába angyali- és ily beszédű... (szőke)

 

Horthyt méltató emlékmise kapcsán!

(lemondták, oké! Ettől még a sár rajtuk maradt...)

„Egyházi források szerint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke kérte Osztie Zoltán plébánostól a Horthy-mise elhagyását. Aki megerősíteni látszik ezt az értesülést. Ebből természetesen rögtön következik, hogy a KÉSZ vezetőjének sem a kereszténysége, sem az értelmisége nem ébredt a tudatára annak, hogy az egyház csatlakozása egy társadalmi provokációhoz rossz üzenet.”

–----------Andrew-s-----------

...világos, hogy a magukat kereszténynek, és értelmiséginek mondó társulat vezetője szerint teljesen rendben lenne zsidótörvények kormányzóját (Horthyt) éltetni az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulóján. Így legalább tudhatjuk, hogy a plébánosnak nagyjából annyi köze van Jézus humanizmusához és tanításainak megértéséhez, hogy látta már a szentírás hűlt helyét a könyvespolcon. Ahonnan elpakoltatta, hogy ne zavarja a maga antiszemitizmusában vagy a seggnyalásban.

Az emberi megértés látszatához is felsőbb utasítás kell

De azt is megtudhattuk, hogy Lezsáknak és Borossnak magánemberként is teljesen megfelelt volna ugyanez. A nyalás is, meg az emlékmise is.

Ami legalább eloszlatja a kételyt, hogy a korábbi megállapításnak van helye a nap alatt. Annak, hogy az „urak” emberségből nullák.

Az marad legfeljebb kérdéses, hogy mi a helyzet azokkal a tényleges értelmiségiekkel, akik valóban keresztények tartják magukat, illetve tényleg azok.

Ők vajon meddig vállalnak közösséget Osztie Zoltán plébános szervezetével?

Mikor mondják, hogy eddig és ne tovább? Hogy tovább ne égessék őket is az ilyen piszlicsáré alakok. Akiknek még az emberi megértés látszatához is felsőbb utasítás kell.

Függetlenül attól, hogy Erdő Péter kereszténységében, humanizmusában, illetve ennek őszinteségében ki mennyire hisz. Mert azért ez sem olyan, amit kétely, illetve kétség nélkül lehetne szemlélni.

Más:

Juhász szerint ha az MSZP nem változtat, akkor a Fidesz kottájából játszik

A Fideszt úgy lehet leváltani, hogy egyetlen ellenzéki jelölt indul a kormánypárti jelölttel szemben. Ha viszont az MSZP nem hajlandó tárgyalásos úton megállapodni a pártokkal, akkor Juhász Péter érti, mire utalt Botka László, amikor azt mondta, hogy a Fidesz beszivárgott az MSZP soraiba, és a kormánypárt kottájából játszanak.

Megjegyzem:

nem kell beszivárognia itt senkinek Fidesz részről. Ők zsigerből ilyenek. A MSZP ma nem más mint egy identitászavaros dekoráció, a pártok palettáján...

Egyensúlyt ki teremt, ha nem magunk tesszük azt (?)

– ám, nincsenek a könyörtelenségben pozitív aspektusok ezért is az ideges félelem, amivel egymást marjuk, értelmetlensége világosságot mégsem gyújt… akkor mégis furcsa, hogy azon töprengünk - hogy illeszkedjünk bele a nagy körforgásba elfogadhatóan, hogy áldozva legyünk a megsemmisülésnek!

Ad valamit az összevetésnek, hogy mérlegelhetsz vagy vívódhatsz magadban – de áldozni nem tudsz a különbségtevésnek, mert nincs különbség… ebben a rendszerben senki nem hiteles! Aki veszít azért nem, aki nyer azért nem.

Karácsonyt is megvezetik... színházat játszatnak vele, miközben már rég lepaktáltak a Fidesszel!

MSZP képtelen a vezetésre... önfényezése viszont hatalmas...

A szocialista, mint olyan- csak egy szó, tartalommal nem bír... múltját megtagadta, a jelen értelmét nem bírja – káros! Ami van – mint a Fidesznél is – a megvásárolhatóság, óriás méretű vesztegetések, mindenfajta panama! - ami milliók testén élősködő parazitává változtatta! Az ingadozás természetes, nincs lendület, fordulópontja elakadt, az aktivitásuk a békasegge alatt... nincs kiút most. Velük már soha nem lesz... sorban hagyják el a tisztségviselők, ezt a pártot. Őket még Karácsony sem hozhatja fel... hiszen a szakadékban is van mélyebb...

Látszatcselekvések, szószátyárkodás, de a lelkük legmélyén mindegyik tudja, hogy itt győzelem nem lesz... csak a nép győzhetne egy közös összefogással, ám még nem szenvedett eleget ahhoz, hogy belássa: senki nem lehet megalkuvó! Az összes párt egységes összefogása mellett lehetne változás...

Ejnye-bejnye (!) - a nagy tisztség nagy tisztességet követel „a demokratikus centralizmusban”, ami diktatúra a javából, és fel a várba vele, hol egy elszeparált helyre kerülhet Orbánunk, ahol önmagát Bethlenhez hasonlítva vezérségével Horthyt játssz majd... mert „Magyarország jobban teljesít”!

Kitörölhetetlenül benne élünk... a múlt és a jelen álmaiban!

A valósága más – pusztító romlásban- szennye a politikában, a civilizáció és az elmaradottság választóvizévé lett! Tanulsága lenne, de kimerné azt hangosan kifejteni? Tehetetlenségébe bénult a lázadó indulat... lemondó tehetetlenséggel, lapos darabosságában az ellenzékben nincs már közösségvállalás, így a biztonság is veszett...

Orbán azt csinálhat, amit csak akar!

- Kezdetben vala a semmi, majd Isten mondá: "Legyen világosság!"

És még mindig vala a semmi, de már látni is lehetett azt. -

Így most!

 

Szőke Emil:

fájó türelem

 

...van jaj s minden itt

leginkább hókusz-pókusz

kicsi öntudat

és sértés csontig...

lét-játéka közösre hull

s ragyog az unt

hol múltnak máris

száz-év köre fordult

- túlélve minden bukást

egy erősebb hon felé indult -

„...pajzsot csak a föld s a szegénység

tartott elibém – a mogorva szegénység

de hasztalanul

rámtört szigorú dárdás seregével a fény:

mentségem a könny – egyetlen erény

megadni magam nincs más koszorú

csak a sáros alázat a büszke fején”

 

u.i: „Határozz, és kimondtad sorsodat.”

Vörösmarty Mihály

 

2018. 01. 29.

--------------------------------------------------------------------------Karácsony-i tévedés?

a hang- ok ott - minek

szó lett meze

szavakat

feltöltve - vélhetően

mondattalan - (szőke)

 

„Az értelem mindig rengeteg lehetőséget tár elénk. Az ösztön mindig a legjobbat választja ki közülük, csalhatatlanul. Ha ezt szem előtt tartod, sosem fogsz tévedni, és mindig helyes döntéseket hozol majd.” (Arthur Japin)

 

Olvasva a Facebookot, már megy a megvezetés... sokan írják „Hajrá Karácsony”! - „Veled vagyunk”! Stb. Ez eddig rendben is volna, de a megvezetés ott kezdődik, hogy hirdetik nagy-szájjal, nagy-hanggal, Karácsonyra húzd az X-t!

Lesz itt még „gebasz”, ha ezt nem teszik helyre, mert sokan Karácsony nevét keresik majd és nem találják a választási listán (!)

– elbizonytalanodnak és dühükben (vagy idegességükben), azt sem fogják nézni hová húzzák az X-t!

Közös listát állít az MSZP és a Párbeszéd, a névsort Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke vezeti, aki a két párt közös miniszterelnök-jelöltje is lesz – mondta az MSZP elnöke... (hvg.hu)

Akkor ez mi?

Országos közös pártlista

MSZP-Együtt-DK-PM-MLP (és hol van róla Karácsony?)

1. Mesterházy Attila Magyar Szocialista Párt

2. Bajnai Gordon Együtt – A Korszakváltók Pártja

3. Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíció

4. Fodor Gábor Magyar Liberális Párt

5. Szabó Tímea Párbeszéd Magyarországért Párt

6 MSZP 25 MSZP 44 MS stb... stb...

Most tényleg csak én értetlenkedem?

Ugyanis, a miniszterelnököt az Országgyűlés a köztársasági elnök javaslatára választja meg. A miniszterelnök megválasztásához az országgyűlési képviselők több mint a felének szavazata szükséges.

 

Szőke Emil:

képmás átköltéssel

 

Ezer arcból kettőz az érzelem

képzettársító értelmezésekben

a néma találékonyság illúziótlan

- így is

emberivé józanúl?

...a lényeg már itt

képmás átköltéssel

tényein - ahol lelt-meztelen

telíti a formát úgy

hogy csúf-

múltjából fény-tégláival emeli

kiteljesülésre szavainak ritmusát

súlyozva azokat egymásba

illő rezdüléssel – ám

annak árnyát is felvési

kesernyés perpatvarai falára –

 

U.i:„Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.”

(Konfuciusz)

 

2018. 01. 28.

 ------------------------------------------------------------------------------

A jövő emlékképei (!)

(ide-odakapkodásom megbocsájtsd)

 

...hogy miért nem rak új alapot a ma

nem tudhatom -

de szert tett valahogy

mégiscsak e rongy-világra... (szőke)

 

Fidesz pride! - Békemenet! CÖF – cinikus, önimádó fúriák!

Na ja „ne rángasd az oroszlán bajszát, mert békemenet lesz belőle”! A vezérkultusz tapintható.

Vannak a mindent tudó “civilek” (CÖF), akik szava fontosabb a választott politikusokénál, a “független”-függő szakértők (pl: mint Bayer), a “mécénás” – értsd: gátlástalan tolvaj – s ezek bűntársai. Nekik mindig igazuk van, az ő szavuk törvény, mely ellen nem szabad szólni, s aki mégis szól, az csakis bunkó, műveletlen, mucsai aljlény lehet.

Nos a nagy civilek (CÖF) nem jövőt formálók, még csak jelent sem – felnagyított valóságában a szomorúság imbolyogtat pesszimizmusra! Hazudnak folyamatosan, mert ez telik ki tőlük, mert mást nem is tudnak – mégis elpusztíthatatlan bennük él az „alkotás” öröme, de kárunkra leginkább a sok cikázó gondolat. Minőségi „ugrás” volna az akarat? Nem! Mert nem értünk van, hanem a kirakatért, mindenkit megvezetve!

...egyes illiberális megmondóemberek odáig jutnak, hogy pedzegetik a választások betiltását is, de legalábbis erős kontroll alá helyezését a maguk javát biztosítva - azon az alapon is, hogy az átlag választó “tudatlan”, magyarul: nem úgy szavaz, ahogy “kell” (igaz, ez már az ellenzéki oldalon is felmerült /„Jobbik”/, de leálltak róla).

A folyamatos ellenségkeresés se kérdéses: harc a “hamis hírek” – értsd: az illiberálisok által nem kontrollált médiák ellen, küzdelmük kiütközik a csodaember tehetségükkel, ahogy a diktatúra adott...

A kirekesztés kérdésében se kell sokat elemezni: az illiberális rendszer kirekeszti az ellenvéleményt.

Az erőszak nyilvánvaló.

Kisembereket rúgnak ki munkahelyükről, mert nem azt mondják munkahelyükön KÍVÜL, amit “kell”, képesek szabadon véleményt mondani. Ez az erőszak sokkal rosszabb és hatásosabb, mint a fizikai erőszak. A fizikai erőszak elől lehet védekezni, de a folytonos ellehetetlenítés ellen nehéz, a legtöbb kisember végül belátja: megüti a bokáját, ha a szél ellen vizel, ráadásul ellenkezése így se, úgy se változtat a dolgok menetén.

Szóval lesz vonulás...

EU pénze a saját pénzünk! Ha nem ad az EU Kínától kérünk jelszavakkal!?

...ez már egy eget-rengető tett és Orbán szégyellheti magát miatta, mert ennyire hülyének a magyar-embert még senki kormányfő nem nézte! Egyszóval mélyre süllyedtünk és Orbán nem tagadta meg magát, maradt az aki… ma Európa minden országában nyilvánvaló igazság, hogy Magyarországon a nyomor uralkodik – minden mélyebbre süllyed, legalább olyan arányban, mint amilyenben a fölötte állók szociális szintje emelkedett! Akiknek érdeke - érdekük Orbánéknak, hogy e nép a balgák paradicsomába maradhasson… és tettek helyet nagy-szájjal hirdetik a sikert.

Van/lesz emlékezés is:

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomban (azaz Pest legrégebbi templomában, a Március 15-e téren) 2018. január 27-én „Horthy Miklós emlékmise és megemlékezés” lesz.

A „szentmise keretében szeretettel és tisztelettel” fognak emlékezni „néhai kormányzónkra”.

Emlékező beszédet mond majd Boross Péter, Lezsák Sándor és Szakály Sándor.

Ne feledjük az “urak” valamennyien Orbán Viktor személyes kegyencei.

Talán, hogy lásd: ők az identitászavaros dekorációk Orbániában!

A világ többi részén ezen a napon Auschwitz felszabadulására és a holokauszt áldozataira emlékeznek.

Amit levonhattam, és levonhatok konklúzióként: a „rendváltás” nem hozott megváltást, rövid életű álmaink szétfoszlottak, ego-láz, erkölcsi rothadás a politikai reakció korszakának beálltával! De volt rezsicsökkentés, banki megsegítés – álság ezerrel (nesze semmi) és ez minden! Ez a föld és pénz urainak visszaadta némileg megrendült önbizalmukat… ám minden csak hazugságra épül... mégis- előtte is

Orbán már megmondta ő nem hazudik:

„Azt üzenem a magyaroknak, hogy soha nem hazudok nekik, soha nem árulom el őket, és mindig harcolok értük.” (2006 – 2012-ben is!) És elhitte a nép!

Akár vigyázol, akár nem, előbb-utóbb jön egy olyan történet, amiből már nem tudsz kikeveredni.

Lett is és lesz is... befogadás – elutasítás, civilek elleni küzdelem, „STOP – SOROS”! Stb...

Csak emberség nincs, csak igazság nincs... mert diktatúra van, ezt már eltagadni nem lehet!

Ugyanis a diktatúra vagy parancsuralom olyan kormányzási forma, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. Ez most jól látszik. Mint az is, hogy Orbán diktátort játszik! Gyakorlatilag szabadon garázdálkodva viszi keresztül az akaratát. A párt tagjai (a nagyobb beosztásúak) az állami vagyonra szabadon ráteszik a kezüket és azt a saját vagyonukként kezelik. Jellemzően Orbán és annak családja vagy közvetlen hatalmi köre luxuskörülmények között él a lakosság alacsony vagy kimondottan szegény életszínvonalához képest.

Tanulva a történelmi példákból a családtagjai is sokszor magas közhivatalt töltenek be, vagy valamilyen egyéb jól jövedelmező félig legális tevékenységet folytatnak. Az állami szervek, mint a rendőrségek vagy bíróságok is hatalmának vannak alárendelve. Az ellenzéki politikusokat, kritikusait vagy azok híveit ellehetetlenítik...

A „stoppos” megoldás sem más, minthogy lekapcsolják a civil szervezeteket, hogy ellenőrizhetők legyenek pénzügyileg is – ellehetetlenítve őket, azzal, hogy lenyúlják a pénzüket! Plusz, személyeket citálhatnak mondvacsinált ügyekkel a bíróságok elé. Hogy jogszerű legyen minden intézkedés...

Tehát: Orbán állami propagandát is kialakít, amely rendszeresen élteti, dicsőíti őt, és ostorozza vélt vagy valós ellenségeit (lásd: „Századvég” és milliárdjait).

Többször sajátos, gyakran zavaros ideológiát is kitalál saját uralmának igazolására, vagy gyűlöletre szít bizonyos csoportokkal, országokkal szemben... és feltételezhető, hogy fejlett titkosszolgálatot is fenntart, ügynökökkel, besúgókkal, akikkel minden vélt vagy valós ellenzéki tevékenységet igyekszik felderíttetni.

...ez az egész ügy, a "STOP-os"- valami egész másról is szól. Csak találgathatok még, de szerintem ennek okán minden szervezet és személy bármikor előállítható (akár hosszú évekre kivonhatók!), ismerve a Fidesz eddigi munkásságát, lesz itt még statáriális megoldása is, de szükségállapot mindenképp.

Amit a Fidesz csinál az jogos, minden más tilos!

Ennyi a dolog summázása!

Ez már nem vicces!

"A törvényjavaslat meghatározza továbbá a migrációt támogató szervezet kötelezettségeinek elmulasztása esetén a jogkövetkezményeket"

Minden Fidesz nacsalnyik, saját elképzelése szerint dönthet... kivizsgálások elhúzása mellett, vagy épp kivizsgálás nélküli elítélés (pusztán ráfogással!) Volt már ilyen a történelemben... Amit látnunk kell, hogy ez az ország már nem jogállam!

Az önhatalmúlag elfogadott Alaptörvényben „a közhatalom forrása a nép”, de a tartalmi változáson túl is a népszuverenitás érvényesülését jogelvonások, kirekesztő eljárások sokasága akadályozza.

------

„A rendszer természetéhez tartozik, hogy a kormány támogatói nem feltétlenül tekintik magukra nézve kötelezőnek a törvényeket, ha azok őket illetően korlátozók vagy kedvezőtlenek. Esetenként külön jogszabályt alkotnak a számukra.

A pártnemzet urai és a népi állam közötti szakadék fölött kommunikációs offenzívák, nemzeti konzultációk vernek hidat, amelyek többnyire populista jellegű intézkedésekből, a magyar nép „megvédéséből”, sikernek elkönyvelt lépésekből alakítják ki az üzeneteiket, illetve a kérdéseiket.

Az állam élén, minden fontos posztján, a közigazgatási apparátusokban a pártnemzet megbízottjai állnak! Egyfelől biztosítják a vezér politikájának megvalósulását, másfelől fenntartják az intézmények demokratikus működésének látszatát. Tevékenységük ellenőrzésében a civil (népi szervezeteknek és a médiának korlátozottak a lehetőségei.

Mindez teret biztosít annak, hogy a közpolitika központjában ne a közjó szolgálata álljon, hanem a kliensek érdeke.

A politikai kormányzásnak is nevezett gyakorlat igazi természetét nem parlamenti beszámolók, hanem pályázati botrányok, mutyik, a feketegazdaság, a korrupció, az urizálásnak lefestett lopások mutatják meg. Három választási győzelem után, működésének tizedik évében váratlan események rázzák meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Úgy tűnik, hogy a NER futóhomokra épült, a magyar nép, amely az elmúlt másfél évszázadban egyik rendszerváltásból a másikba bukdácsolt, tömegigényt jelentett be „gyökeres” változásokra.”

 

Szőke Emil:

lelkiállapot

 

tétova értetlenség fon át

ideges félelmében a lelkiállapot

rá a döbbenet most felszínre tört

és falát döngeti

a céltalanság- érzete

példája a teljes megsemmisülésnek

így mostanában vissza-visszatérve

a közös

több mint hetven évébe

„emlékek rengetegében

bolyongok alva ébren

s ledőlök egy-egy terebélyes

emlékfa tövéhez”

fölidézve száz-arcban

minden pillanatot

értéke letörölhetetlen időn

hol se név

se szó itt

csak szemérmes percein

élem napjaim –

 

2018. 01. 24.

----------------------------------------------------------------------------------

Választás margójára...

 

- túlélve minden bukást, gúnyt

e nép, egy erősebb hon felé indult - (szőke)

 

Oké - Karácsony hiteles ember. Ezt már tudjuk és annak is örülünk, hogy a DK is felébredt, már - elfogadnák ők is Karácsonyt miniszterelnöknek! Kunhalmi bájolgása kicsit nyomulós, de oké – a cél érdekében mindent...

Azért persze naivak ne legyünk, nehéz lesz a harc, hiszen Orbán nem fogja átadni a hatalmat, egykönnyen nem... övé a vár, mienk a lekvár!  - mert nem az ellenzéknek épült a négymilliárdos iroda. Azért lássuk már, hogy az ukrán nyugdíjasok hada, az erdélyiek, a székelyek mind-mind Orbánt imádják, és nem Gyurcsányt és nem az MSZP-t és nem is a „Jobbikot”!

Mind amellett, csalás a választásoknál mindig volt és lesz is. Kimódolták Orbánék, miként győzhetnek! - példának (csak mert az aljasság náluk természetes): levélben szavaznak a külföldiek (ez ellenőrizhetetlen lesz) ugyanakkor, ugyanazokat (a kettősöket, a honosítottakat, pénzért megvásároltakat) átbuszoztatják Orbánék a választókerületekbe is, ahol leadják megint – de „újként”, és már személyesen is szavazataikat, így sokszorozva a számot... lesz még sorban-állás, időeltolás – szóval az egész egy káoszba fullad majd (ahogy volt is már) és ellenőrizhetetlen lesz!

A kérdések részletezése nem elhanyagolható, a ritmus máris gyors s egyre drámaibbá teszi a végkifejletet, részleteiben hiába hömpölyög az érzelem, ha a bajok sora falként emelkedik a nép előtt.

Csak közösen lehet emelkedni, a széthúzás mondat-rendszereiben nincs, nem lehet megértés, de benne van a megsemmisülés.

A választás egy nagy-nagy vállalkozás, nehéz vállalkozás... nagy az érzelmi feszültség, ez így fogyhatatlan és végeláthatatlan árnyalataival benne találtatik még a halálérzés. Igen, magunkban halunk meg (magunkban emésztődünk fel), mert a közérzet csak dekorált valamiként itt, ami még az élet sivárságát is elfedi, legfeljebb egy önvigasztalásra lehet otthonos a nyüzsgésben.

Ám, így is emberibb mint Orbán világa!

Még a várakozás hívsága, szem-hunyása, épp így, bemutatása a jövőnek, azaz egy jelmezbe öltöztetett képnek adjuk át ábrándosan képzeletünket, fizikai- és lelki körülményeink jobb-reményeit erősítgetve. Egyszóval még csak a vágy van meg, a jobbítás felé egy mozdulat, de gátlásosan a valóság- még „gyilkos” ostobaságai között leledzik!

Orbánért már készül a békemenet!

Lesz ott bebuszoztatott, erdélyi, székely, ukrán... vonatoztatott lengyel, csókosok hada, megvezetett nyugdíjasok nagy-száma rá... és a hívek sokasága majd! Telik a közpénzből a szervezőknek – így Orbán hatalmának megtartásáért. A kép olyan szemléletes, hogy egy világ s Európa álmélkodását válthatja ki.

Orbán istenítve lesz e mesetörténetben, amiből átsüt a „Bayerok” érzelem-pátosza (magukért) szemléletesen, mozgalmasan, önmegmutatatásra (március 15 magasában!). Kereszténykultúrába csomagolva a részvétkeltés és az önértéktudat egysége, ahogy játszik a bánattal, ámbár túldíszített kosztümébe öltöztetett érzéseiből (egy „forradalmi” hangulatban) csak élménylehetőségnek élve csábít magához a vezérszerep tehetősége...

Szóval szép kilátások elé nézünk, amiben tükröt vet nyomorúságunk, a lelki- és fizikai állapot, immár a kikuporgatott kis- önző rész is (!) - s a bőség látszatra, az együtt-légzés minden jellemzőivel!

Ahogy Babits írta volt:

„Nem is érdemes, édes nem is érdemes énekelni:

az egész világ énekel most, és éneke győzelmi!”

...és bocsánatot kérhetek a költőtől, hogy egy ilyen esemény kapcsán idéztem sorait ide. Tettem kontrasztként, mellyel sejtetni akartam az élet álságos tartalmát... ilyetén a jelzések valódi súlyát, miként kacérkodik a hatalom magáért- a hatalomért - nem rejtetten, de rafináltan!

„Minden megnyilatkozásukból az süt, hogy lenéznek minket.

Elég csak a legutóbbi nemzeti konzultációra gondolnunk. (…) Az alapprobléma, hogy rendre olyan dolgokról kérdezik meg az emberek véleményét, amelyek valójában indifferensek. Ami viszont igazán fontos, például Paks II., azzal kapcsolatban nem kíváncsiak az álláspontunkra. Ráadásul a Soros-konzultációnak már a kérdései is hamisak, manipulatívak.”

A papságról még nem is beszéltem...

Papság, politika, Soros... méreg-keverés, mind Orbán „patikájában”! ÉS EZ MÁR, ÍGY MARAD A VÁLASZTÁSIG!

...a lényegi mondanivaló:

 

“MINT ISTENTŐL KAPOTT SZÉP SZEMŰ MAGYAR KERESZTÉNY EMBEREKNEK, LEGYEN BENNÜK ELÉG HATÁROZOTTSÁG ÉS BÁTORSÁG, ELINDULNI ÉS JÓ SZEMMEL KIKERESNI, HOL ÉS MIKOR VAN LEHETŐSÉGÜNK MINÉL HAMARABB ALÁÍRNI A BELÉPTETÉSI KVÓTA ELLEN AZT A PAPÍRT, AMIHEZ NEVÜNKET ÉS HATÁROZOTT ELJÁRÁSUNKAT KELL ADNUNK. CSAK ÍGY TUDJUK MEGŐRIZNI EZEN A FÖLDÖN KRISZTUS KIRÁLYSÁGÁT. KÜLÖNBEN IDEGENEK EMBERTELEN ÉS FÉLELEMTŐL TELJES KIRÁLYSÁGA FOG ELURALKODNI HAZÁNKBAN.”

 

Majd elhangzik az is, hogy:

„Csak az lesz Jézus királyságának méltó katonája, aki aláírja a Fidesz aláírásgyűjtését, üzente a szószékről a győri plébános!”

Vagy említve még a hódmezővásárhelyei is...

a kampányban – saját híve ellen.

„Ezen díj mögött érzem azt a felelősséget, amelyet püspök úr rám ruházott, és nyilván ott van e mögött miniszter úr is, aki megszólított, és erre a plébánosi feladatra engem jelölt.”

 

Szőke Emil:

értésre

 

...elkomorult időben csak ámulóm

jókedvét a jelennek

se nem lát

se nem hall

aki remegve félhangjával még itt az űrt próbálja

annak magába depressziós kedélyhullámzása

érteni sem akarja az egészet

„olykor a (szintén képletes

bár nem ritkán végzetes)

zajokban megzavarodik

s tán halláskárosodik” -

lét teljessége lelten így köznapi csodája

a halni készülők szenvedélyével rá már

parányit - de feleletet semmi sem ád' –

 

u.i: „Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.”

(Victor Hugo)

 

2018. 01. 19.

 

Oldal: Állampolgár.
Magam-emésztő - © 2008 - 2025 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat