Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
(érintőlegesen)
Rétvári: „Az életpálya, amelyet a szocialisták kínáltak a pedagógusoknak, mínusz egyhavi bér volt – hangsúlyozta, folytatva: hogy ők, a magyar oktatási rendszerbe a pedagógus-utánpótlás biztosítására 2011 óta számos ösztönzőleg ható eszközt építettek be.”
Az idő halad (visszamutogatás már nem aktuális – hogy finom legyek: nem elegáns - csak hazugságot fed!) - mára már, amit érezhet a pedagógus, az a többletmunka, mást nem! Illetve, hogy a pénz egyre kevesebbet ér... mind a mellett egyre kevesebb a megbecsülés is... igenis, hogy országos jelenséggel állunk szemben!
Nincs bizalom, a pedagógus létszám egye fogy... azaz reménytelenül régimódi ez a fajta bizalom, amit elvár a hatalom. A hűség nincs meg bizalom nélkül. A bizalom végképp nehezen értelmezhető, a kételkedés mindenek felett való kényszerében. Pedig bizalom maga a kételynélküliség lenne!
...és ami mindenhol jellemző: az a demokrácia lefelé nivelláló egalitarianizmusa - ebben a megközelítésben (egyek vagyunk a sárban), szervező elve pedig a „nekem rossz, tehát másnak se legyen jó”.
„Szopunk, nyalunk, gombot varrunk”! Ez van...
Az oktatásról általában azt gondoljuk, hogy olyan tudást kellene a gyerekeknek adnia, ami az életre készíti fel őket, és segít a felnőttkori boldogulásban.
Ennek a követelménynek mennyire felel meg a hazai oktatási rendszer?
Az a baj, hogy pontosan nem is tudjuk, mit jelent az, hogy „életszerű” legyen, az „életre készítsen fel” az oktatás.
– ezzel a szülők, diákok, tanárok nagy többsége egyetért. Az iskolák alulfinanszírozottak, a pedagógusok nem keresnek eleget, ellenben túlterheltek, a gyerekek fáradtak és motiválatlanok. A világ változik, a tananyag örök – ugyanaz a berögződés, metódus ötven éve már, teljesen elveszítve a kapcsolatot az élő kultúrával és a diákok szükségleteivel.
„...a hierarchikus viszonyok helyett sokkal inkább a partneri viszonyt kell előtérbe helyezni” a hatalom és tanár, a tanár és diák viszonyban! És mindenhol...!
...rothadó időm itt
nem menekszem már látásától sem
parancs s ítélet és a kín
átlátszó csöndjéből hallik
mohó kegyetlenséggel
a nem óvó tekintetek közéből
...ahogy megváltó akaratként fogva hív
...ahogy töri szívem kérgeit – (szőke)
2017. 09. 26.