„Így volt mindig. Háború járja,
szépség s igazság henye kéj,
örüljön, aki él, hogy él:
ez itt a célok s hasznok világa!” - (Babits)
Egy nép szomorúsága veszi át a főszólamot. Pávatáncok orbáni bemutatása, amolyan cirkuszos...
még nevetünk rajta – tapsolunk is, ám a múló hangulatot a maga tünékeny voltában is ki tudja fejezni.
Eluralkodott a jövőtől való félelem!
Az intő szó mindig jól jön!
A továbbiakban - forrás: Jeszenszkytől
...ép ésszel ki állíthatná, hogy Magyarországot épp az az Európai Unió fenyegeti, veszélyezteti, amelynek tagjai vagyunk, amelyben vétójogunk van, és amely évek óta hatalmas összegekkel finanszíroz bennünket? Épp az Európai Unió lenne a magyarok ellensége, amelyet meg kell állítani?
...a távoli jövőben bármiféle szörnyű fordulat elképzelhető, de a szakítás az unióval valószínűleg együtt járna a NATO-val való szakítással is, és bár egyelőre a magyarok többsége ragaszkodik az EU-hoz, de működhet a Mészáros Lőrinc és a Habony Árpád által tulajdonolt újságok és a közmédia agymosása.
...ez az ide-oda táncolgatás, ez a követelőzéssel párosított felelősségelhárítás és szolidaritáshiány, ez a tűzzel való állandó játszadozás egyszer csak elvezethet oda, hogy becsúszunk valami olyan szakadékba, vagy akár bele is löknek bennünket mások türelmüket vesztve, amiből aztán nem nagyon lehet kikapaszkodni.
...ma sokkal erősebb az egyoldalúság és az aránytalanság, mint a ’90-es évek elsején volt, csak nem az ellenzék, hanem épp a kormány oldalán. Ezt ma már minden túlzás nélkül nevezhetjük agymosásnak.
...és a paksi bővítésről, ami úgy tesz bennünket függővé Moszkvától, hogy közben lassan, de alakul a közös európai energiapolitika.
Ez a többi Putyin-flörttel ellentétben Orbán részéről már nemcsak látszat, hanem nagyon is veszélyes valóság.
Miként az is, hogy a Fidesz leválthatatlan.
„Aki itt még örülni tud, hazug, gonosz vagy ostoba”!
Szőke Emil:
kicirkalmazott szavakban
...legyen csak a szó-
virága nyílva - illatával
eföldi dolgaim megnyugtatója -
ó jaj! - saját cirkalmain már
hogy rendet oszt
s álmot lop
– hossza hibára lelt ok
mégis rábízom magam - játszván
nyomatékkal méltó-
súlyra is hangot adva -
lásd: ilyen-olyan változatban
belé így kapaszkodom
...ha kiböffen a szó
egy-egy ceremóniában
csak úgy magában oldani
a viszonyt
bokros szorongásaimban
kihajtja kemény szárait
és e mindent-rabló-időben
ahogy
immár
vele súllyal itt
nagy-hanggal ad vigaszt is
rá egy más vágy
és az ünnepire odarendelt száj –
2017. 05. 27.