2017 ősze...
---------------------------------------------
léttréfáin az alkalom
...erre téves
...arra csak fordítottja – (szőke)
---------------------------------------------
Szőke Emil:
...békesség emberek!
„az út szélén öregember egy padon újságját letette
...a politikát taglalta – fejtegette”
----
bizalmat vesztett az ismeret - nem szavaztam
és hálás sem vagyok – hogy csak rosszat kaptam
----
így kívánok boldog életet
egy más bolygón nektek...
Főt hajtok ma a szégyenhalál előtt
hol lettek balgák és vakmerők
(Istent igen - de igazságot nem ismerők)
...és már kezét tördeli mind
...és már türelemben sem győzedelmeskedik
egyikőjük sem
...bár egy kézfogásban
a jutalom most kéz a kézbe jár - át nem veszem
itt háború vagy béke van
minek te állasz tengelyében --
Szőke Emil:
öntörvénnyel
...rém rossz verselésekkel lelt gondom
és vele a sok bonyodalom
meg a szegényes élet
dicsér és áld ó Krisztusom!
- panaszolás nem irodalom
álnok álmok hozta sorsban telt
évekkel
érzelmes képzelődések kényuralmával
a belső tündöklés is megkopott – értelmet-
vesztett anyagában vesztett a kedv s mese-gyorsan
elejtett
hiába csodálna „méd” - meg a kóbor szkíta
érzésekben is marcona
ha a harcban csak koszorú lesz jutalmam –
Szőke Emil:
kedvemtelen
Élvezhetném az életet
az idő állja a végtelent -
hogy bennem a jobb már kitörlődött
„...s háborog Illion és Róma közt...”
állok csak érzésben is megkopasztva
állok magamban mint kinek többé nincs hatalma
mert „...nyomorúság veszteség megverettetés...”
----
...bennem az érzés
...bennem „ily kín képes teremni még” –
Gáncstalan lehetne a lét -
fényében
ha már nem leszek én
...csak virtusában a ma
bizalmát is belém-verte
erőmet veszi – visz így végveszélybe
kergültébe kerülve
ám nem hálás lélekkel
mar belém az érzelem az évekkel
...hol csak a Rák-csillagzat nézi sorsomat
ki égnek untan mutat utat
...hogy végzetem nem fogta vissza
ma - már magam nézek magamra
és oda – vissza
miért is „körkapcsolásos kutatás az űrbe”
dolgom - megroggyant testre – szívre! –
Szőke Emil:
így is dallamtalan
lám-csak a rend csodára terel
szép magasztos hittel
erény díszéül szárnyalva
mind följebb a földtől vinne el
hogy öbleinkben és árkaiban közölt
csak a salaktalan élet zúgjon - „édes nyugalommal
az élet - mely dallá finomodva
immáron örök” - mellettem ekként állva őrt
mert
az alázat nem „lázonghat keserű szerepében”
a száj sem tárt itt nyílt szóra – de énekelhet
egy angyali karban –
Szőke Emil:
Ünnep a Vezérért?
Ostorokkal megszelídítve a sóvár lelkeket
új nap éledt fel...
A szívnek új-parazsán éledt a szomjas beteg is
ödéma és láza is leapadt mára
– jaj - csak az eső elállna! -
Mosolyog a nap mégis s élteti a Vezért
miközben saját gyászdalát fújja itt
féllábbal a sírba -
- majd hívják a mentőt - érte- miatta ott
de ünnepelt (!) magát leginkább és hittel
...és eleget tett még sok- így a parancsnak -
pontról-pontra
éltette a Vezért- ők is magukért
s szidta azokat- akik otthon maradtak és...
Ó - serény a kéz- most a tapsra
és serény a gondolat is rajta
hisz
hős Vezérük mondja elő az imát:
...él még a magyar... él az ifjúság...
mint március s október hírnevét is immár
örökös dicsőség szárnyai hordozzák! –
Szőke Emil:
java-győzelem
„A győzelem sok-sok jele ragyogna rajta:
sokszor győztél Iszonyún.”
----
Na ja - a mi Urunk!
Nagy ő! – hatalmas
villámaitól újul
a sóhaj jut már nékem ezentúl...
Ím' - pajkos vigalomban alkotta
meg az emberszívet
el is várja
érte imát kiáltsunk –
Szőke Emil:
csak
tudni itt tilos
ámul rá az ember
s ráun vad-gőggel királyom
hatalma jobb-kezében
„hű atyaként a Néro-fiúkon” --
ahol nekem
semmi lett vagyonom
„...szinte bőröm maradt csak
szinte csak életem maradt”
ahol
markom görcsét csak lazíthatom ma
érdekedben
mert teremtésnek jelét itt nem lelem...
----
„Nem ívesen – simán – hanem
szögletesen – görcsösen - Embermódra” --
Szőke Emil:
áldott szent áldomással
nincs békém
nincs nyugvásom semmilyen
vigasz csak borissza énekem
a borongó magányok közén ég
szétámuló világomra
osztva és szorozva még
míg az önmagával árva lélek
már
megalvadt mocsokban éledt
ahol a hatalom fölébe téved
ott gőzöl vér- melegén a test
hogy alvadékába rejtse bűze el –
Szőke Emil:
Szabadság?
Nékem is
csak a búcsúm maradt hátra
...maradandóság lenne mára?
...nem is tudom még
és mégsem igazán
fölfogni sem - itt
mi is folyik:
ha egyszer széttörik az út
és egyáltalán – utam
a valahai bonyolult -
rendem így ezerfelé
menne bennem
– és többé
hogy
össze nem állhatna
„mert a váza kiszakad”
vaj' mi lenne? –
Szőke Emil:
jeltelen
Íme a jelen – most
hogy
egy lélegzettel beljebb érint meg
a túl
miként is
mélységből magassága az út
hol
megérint a tökéletesség
s némasága már
időszövetével terén is átég -
jaj – itt
még szitokban súlyoz a vég
kitartással a piszokban
a mindig változásig
- miként minden más itt --
---------------------------------------
Bolondnak bolond vagyok
de nem vígan
ki nem húz még karcot a falban
egy kórházi-ágyon elfekvőben most
– így olcsóbb -
már sosem józanodhatok – (szőke)
–------------------------------------
Minden látszat...
a lét lenéző-hada pusmog körül
lett hitvány a nap
- ezerfelé járt -
hol már felejtve a régi-éj – így törvényül
mely a mai napig szívembe ég
...ez már a vég -
koldusnak ürügyül szánt
álmai ringatják szerteszét
- az ember itt csak kellék! – (szőke)
-------------------------------------
Szőke Emil:
mert
...ki csak teheti most
mind-
haragszik – rám is haragszik
...kérlek döfj oldalba
ha itt a reggel
harsogd fülembe: ébresztő!
s add kezembe a jelen-időt
mert a rossz álmok után-
éj ámokfutásán
bántóak a reggelek –-
-------------------------------------
valami mindig van
az igazságosság csak minek hiánya
a hatalommal
itt a földön is
meg a csillagokban
míg mellet dönget mind
a nyüzsgésben
...ébredésem csak álmaimban – (szőke)
--------------------------------------
A hunyorgó időn
féltett kincsem
hol lelkem
már unja
szelídségét - midőn
léttréfáin az alkalom
...erre téves
...arra csak fordítottja
immár földi rendjében
lelt végzetem
miként -„az emlékek rengetegében
bolyongok alva éppen” – (szőke)
-------------------------------------------
kicsinyes a létbosszú
de mert a szó is fegyver
„parfümözve” már jóillatú?
Szó-ganajban fetreng embere
vígan ünnepelve
s az éjjeliőrök énekével
ősi kincse
ahogy a sötét világít
ki belőle
- bár világa így itt sötétségben -
csak belülről vidul
kótyagos érdekén is túl – (szőke)
Szőke Emil:
könnyekkel
A tavasz átrendezi lelkemet és új-élet születhet?
Virágillat és a szeretet kap szárnyra majd
és irigyelheted,
hogy nem vagy vele,
mert visszamutogat más-által uralt kezed,
s a moccanat bamba-ész részre, puha,
meleg-homályba lebeg ott
könnyekkel a szégyen,
lélekből kifolyva ily’ eszköztelen…
„S nem szenvelgés ez – Isten látja lelkem –
félig sajnáltam félig irigyeltem”—
Szőke Emil:
emlők közt tudott
„E vad tájban nincs kímélet:
vadul dúl a nemi élet.”
...én itt „talpig meztelen?”
Csak erőlködöm én vén bolond
hogy nem megy a dolog
...az nem véletlen
vetkőztetés helyett mindig csak öltöztettem! –
--------------------------------------------
Választani kit
és hogyan, ha felettünk kellékein
eddig is - egymagán létezett itt mind
...ezután már az idők végezetéig? – szőke)
---------------------------------------------
...a hitközségben könyöklő gazda
arcát nem fogja szégyenpírja -
de hírnévre festi mi nem ijeszti
ahogy elpihen a buzgó imában
egy csinos ünneplőben
rózsafüzérrel kezében -
ám lelkében másként a nemes érzület
új szerepre hevével
- s felvértezve tapasztalattal
már az érvek konok erejével is bír
sors-fog felvértezve ott s kígyót szorít
kétségbevonhatatlan
...míg szilárdan a szentkeresztség
szertartását tűri végig – (szőke)
2017. 11. 13.