A mi urunk így él ma itt
szünet nélkül egzisztálva
s van
minden idők végezetéig
csak a mítosz lett vézna
hogy rásápadt – (szőke)
Ó! - szegény feje, hogy bennünket megvédene, mára már az vicc-kategória... én nem hiszek, de benne sem, kit Orbánnak hívnak – magáért magyarázva itt is mint ott, minden.
Nézetén nem osztozom, hitében is hazug – hívőinek, talán nem lesz fölösleges egy rövid megjegyzést fűzni mindehhez.
Az, hogy valaki egy nézetnek híve, azt jelenti, hogy több vagy kevesebb bizonyíték, meggondolás és ésszel elfogadható, ellenőrizhető érv hatása alatt elfogadta azt a nézetet, és ki is tart mellette, amíg meg nem győzik nézeteinek, illetve az annak alapjául szolgáló bizonyítékoknak a téves, helytelen (esetleg ártalmas) voltáról. Sok ember híve különböző nézeteknek, kezdve attól, hogy a Felcsúti futballcsapat jobb-e vagy a Fővárosi, odáig, hogy az emberi erkölcs és viselkedés magyarázata megtalálható-e génjeinkben, kromoszómáinkban vagy nem.
Ezek a meggyőződések, nézetek lehetnek helyesek vagy tévesek, de észérvekkel megváltoztathatóak.
Egészen más jellegű az , amit hitnek nevezünk, s a hívő az, aki egy bizonyos hitet vall, magáévá tesz.
A hit (magyar szóhasználat szerint) – legtöbbször vallásos felfogás. Nem nevezhető hitnek a tudományosan megalapozott világnézet, mert ennek elsajátítása és alkalmazásának jellege egészen más, mint egy hité, amellett egy világnézet, világszemlélet továbbfejleszthető – ezzel szemben egy vallásos hit nem!!!
Ennek elsajátítása egyszerűen elfogadással történik.
Az, hogy tanításai gyakran ellentmondanak a józan emberi gondolkodásnak és saját tapasztalatainak is, a hívő számára teljesen érdektelen.
Értik már az orbáni-politika lényegét (?): egyszerűen el kell fogadni – nincs magyarázat és passz!
Nagyon találóan mondta egy korai keresztény egyházatya: „Credó quia absordum”, ami értelem szerinti magyar fordításban annyit jelent, hogy ÉPPEN AZÉRT HISZI, MERT HIHETETLEN!
Az egyházatyának igaza volt:
ha valami nem hihetetlen, annak elfogadásához nincs szükség hitre, hanem felfogással, megértéssel magáévá teheti az ember. Ám Orbán politikája leginkább semmilyen, ezért a hit elsődleges, az ember elbutításához!
Jön, majd Brüsszel után a sértődöttség.
Orbán nem adja fel a nép megvédését... hazugság és ismétlései – munkatársai támogatása miatt is, már-már rögeszmévé lett. Ebben sok tényező közrejátszik, kezdve a megbántott hiúságtól – amiért véleményét felülbírálták, mégpedig lesújtó eredménnyel – odáig, hogy a tekintélyét elvesztette.
Hazajön és gyárt egy más mesét, a hívő elfogadja, a többi (aki gondolkodik) elutasítja... de mindegy is, hiszen Európa közepén a „vasfüggöny” már- amúgy is leeresztve! Minden más ellene (mondva így) felforgató és hisztérikus akció csak! Orbán „merész” elgondolása, csupán gyávaság! Pénzért minden van, még (ha kell) a köpönyeg másik oldalát is megmutatja... a többi vérmérséklet dolga!
Szőke Emil:
girbegurba haladó
jaj! - az a fránya „Trójai faló”
faló-kedvébe rohadva
és a sár felfröcskölve
lábak is belé-mártva mára
...csörgése csak a gallyaknak
van mának adva
...teret nem ad a kardoknak
ám mérhetetlenül hatalmas
kanyargója – alatta -
miként az út csak szűk pástra szabva
mélysége
mert fröcskölni és fröcsögni jó...
már mindegy is – benne nyakig - ó
hogy ébren-e - vagy alva
de egyre-másra itt
a csalárdság hatalma
s veszett elve - az
mi kitűnik így -
mert teremtő nincs
dolgaimban sincs ki segítene
e lét már présben döglik hitébe
és marad meg magának
ma
egymagában elrohadva –
2017. 04. 26.