Magam-emésztő

Orbán mágiája...

(részlet)

Ma dalt fűz koszorúnak valamennyi csillag

s könnyeimmel viselem keserű haragját

az oktalannak – (szőke)

Nagy baj van a világban, némely uralkodó ki- testisége hiányosságait hatalmával növelte, mindig a népre telepedve, mint energia-vámpír kiszívja minden erejét... így volt ez Napóleonnál is- és így van most Orbánnál is! De – ha a rómaiakat nézzük- láthatjuk már, hogy a történelem évezredein miként söpört végig egy-egy hatalommániás, aki magáról- úgy hitte mindent tud. Harci-szavaikban is egyezők mind, mind a népét védte, de földig épp, a saját népét alázta... álarc, kettős-beszéd, pávatánc mindig volt és lesz – frázisaikkal béklyóznak... valami rég-múltban gyökerező akaratot valósít meg mind. Szenvedélyeket korbácsolnak fel és illúziókat kergetnek és a valódi célt egyik sem érte el. Napóleon is hitte magáról, hogy okos, a feudalizmust lerombolta, de- és mégis, a saját hazájában elnyomást gyakorolt... és a nagy okosság mellett, mégis a maga-állított csapdába maga gyalogolt bele, azzal, hogy nem számolt a „Tél-tábornokkal” Moszkvában, bár voltak jó dolgai is, de hogy új társadalmi formációk létrejöttek, úgy megint feltámadtak a Brutusok, a Gracchusok, a Publicolák, a tribunok, a szenátorok és már maga Caesar is. A polgári társadalmak megszülték maguknak az „igazi” tolmácsaikat és szóvivőiket a Saykben, a Cousinokban, a Royer-Collard-okban, a Benjamin Constant-okban és a Guizot-kban... a valódi hadvezéreik íróasztal- irodai pult előtt ültek, politikai fejük XVIII. Lajos hájfeje volt!

Egész lekötve a gazdasági termeléstől és a konkurencia békés harcától, de a társadalom nem értette – mint ahogy most is értetlenül állunk az orbáni „igazságok” előtt, amelyek inkább tűnnek gazságoknak...- valahogy a történelemben a századok- ezredek évidejében a római kor kísértetei őrizték a bölcsőjét minden társadalomnak.

De egyet nem szabad felednünk – ha már a történelemre hivatkoztam- és látnunk is kell, hogy bármely kevéssé hősies is a polgári társadalom, mégis hősiességre, önfeláldozásra, polgárháborúra és népek csatáira volt szükség (terrorra is- furcsa nem?) ahhoz, hogy világra jöjjön... hagyományok, eszmék kellettek...- de önámítás is, amelyekre szükség volt- van... hogy a harcaik polgárian korlátolt tartalmát önmaguk előtt elrejtsék, és szenvedélyüket, a nagy történelmi tragédia magaslatán tartsák. Ma itt – mi – a saját paródiánk vagyunk- kevéssé harcos mivoltunkban, harcot végig nem harcolunk és a megoldások elől visszamenekülünk mindig egy más szellemhez! A világban mennek a változások és mi tespedünk magunkban- szövetségeseinket sorra veszítjük el, valami fantazmagóriában szenvedő Vezér miatt... ahelyett hogy a forradalom szellemére rátalálnánk (aminek nem feltétlenül kell véresnek lenni), hogy a kísértetét újból járkáltathassuk!

Hát most megkapjuk, a karikatúrát magunkról- egy tükröt, melyben- a gyávasággal táplált- félelemmel vegyes érzelemében telt önmagunk, nézünk szembe magunkkal! A lélek hiányzik mindenből!

És megint itt a kard és csuha... Orbánnál a rajtaütés ereje... hamiskártyás fogadással elsikkasztva minden- új korszak ez- kétségtelen! Forradalmárból lett elnyomó és szemérmetlenül egyszerű uralma felettünk!

Megrázkódtatás-e ez, helyzet, viszonyok, feltételek megvannak, talán fel kellene nőnünk egy-egy feladathoz. Ámbár a „szalonképtelen” most mindent visz, tarol és nyer... terrorveszélyre hivatkozik, aki maga a terror és máris elérte tetőpontját politikája... felemásságait, gyengéit és gyatraságait nem elég gúnyolni... de tenni kell ellene, mert új erőt szív az alkotmánynak nevezett zöldség-irományból, miként új és újabb törvényeket ír bele...

Ha most megadja a parlament a lehetőséget neki, akkor vége (s nemcsak azért mert visszariadnak saját céljaik bizonytalanságától- annak hatalmasságától), hanem – mert minden visszafordulást lehetetlenné tesz.

Lám- ez- miként a gyengeség egy csodahitbe menekül. Orbánék meg szépen besöprik a babérkoszorúikat, a köztársaságot már leszámítolták és teljes csendben- mögöttesként megszerveztek egy új-régi Főhatalmat!

A kiabálás nem elég itt, s a libák gágogása sem menti meg a Capitoliumot. Ha az ellenzék nem ébred fel, akkor minden eltűnik, mint a délibáb, egy ember – nevezetesen Orbán mágikus igéjére!

A rendeleti kormányzással hatalma bebetonozva!

A választójog mehet a szemétkosárba... a nép megírta magának a végrendeletét!

A fortélyos szellem győzött! Ezt akarjuk? Nem!

De kötelezően ünnepeljük az Alkotmányt?

ünnepelni szólít a ma

Íme- jól áll őrt a strázsa

miként

az ünnepet vigyázza -

...ám- ahol a boldogság kurjanthatna

ott miért csak szavaival van ma?

...rá tartalmat csak a láz hajthat

és a félelem? - vagy a bosszú karja?

(erre vágyni tilos rég!)

- így dolgom lehetetlen...

bár bennem ég

annak hajlama

hogy a fagyot lelkemből

miként menekítsem

- de- még

kényesen hiún-nyűgös a ma – (szőke)

2016. 03. 29.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat