Magam-emésztő

"Mi van itt, bassza meg?!" Március tizenötödikét ünnepli az ország...

 harci-dühében e nép

elaszott az örök-létért

keserű a mosoly így

és hiába keresed-

kutatod gyötrő gondjait még? – (szőke)

Az árvalányhajas Orbán!

 Első-sorokban a megszólítottak – és a törvény az törvény – füttyögés és vastapst... támogatás az orbáni embertelenség megerősödését célzottan. Orbán magában lovagoltatja a szavakat, kifordítva... beforgatva a sajátos „mézes-mázban” célozottan a mozzanatokra, az ünnepre, a jellemre utalva, a sérelmekre, amit a jelentéktelen gonoszok okoznak még neki, ám egység van és azt, ő őrzi meg nekünk:

“A saját lábunkon állunk, a saját kenyerünket esszük, munkát adtunk, a családokat megerősítettük, valódi nemzeti egységet teremtettünk. tettük mindezt az álszentek szövetségének tiltakozása ellenére… Nincs olyan eredmény, ami megvédené önmagát. Nekünk kell megvédeni magunkat. A végre-valahára megteremtett egységet nekünk kell működtetni… A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, éljen a szabadság, éljen a haza.”

Amit vizionáltam még tegnap, az bejött!

Brüsszel letudva, émelyektől és undoroktól körbefonva, így járt Orbán szája – mondta, mondta - csak magáért... objektív okait szubjektív tükréből, szaggatott lihegéssel előadva... (néhol vigyorogva és hajat-simogató idegességgel.)

Orbán békét és egyetértést akar,

s azt a kérdést teszi fel, “mit kezdjünk azokkal, akiknek egyetlen örömük, hogy mások örömét elrontsák?”. Mondja, “mondhatnánk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj”, de nem mondja (illetve de), mert ő “nemzetépítés horizontjára” tekint. Orbán szerint “baj van a birodalomban”, mármint a mostaniban.

Ment a diktátorozás, a hazaárulózás... az Orbán takarodj felszólítás!

Lám, a nemzeti élmény - mit senki nem élt át oly fölfűlt indulattal mint e füttyögő csoport, olyan magas lázzal voltak s olyan szenvedélyesen fújtak, hogy már-már megrázó volt az erőlködés, a célját nem érte el, ámbár érdemes felfigyelni, hogy milyen viszonyban van egymással a kis-párt és a hatalom! Érzése: valahogy- valahol együtt és mégis széjjel...

Konklúzióm: silány és mocskos birtok az orbáni... még sok-sok boncolás szükséges és elemzések sora, miként a tény- a kapcsolat – a sors és magány- miként ad más gondolatokat a dolgok végső lényegéig. A lényeg még nem látszik, bár valami fölfejtődött... a „gondolat örök szeme” nyitva van... sokunkban csak az undor és a megvetés maradt, miszerint Orbánnál csak kényszerből van minden... szabadság csak plakátilag (nála csak szó: mázilag!), mert - csak onnan szemlélhető a mássá festett lét, így csak elidegenülni lehet itt!!!

Szőke Emil:

Kitanult a csáb... (?)

Áldozol? - buzgó hittel

teszed azt?

Magad óvod hideg széltől

s a kín hazudva letagadott

...hát esküdözz!

- erre itt időd

...mert sok a gonosz

te szegény béres - paraszt...

Mondd: mire vagy

mire itt „kényes” magad?

Vigyázol nehogy a kétely ébredjen fel

hervadásra az időben ítélettel

s bánattal a szokvány-lázban

várod

hogy az őszinteség kora mikor jő el

„sok igével főnevével

kevés bővített mondatával

még kevesebb henye szavával”?

...no - azt várhatod!

„S ez rossz... mivel fölöslegesség

nélkül az élet egy-üresség

csak cifraság csak mája-fátyol”

...így emeljen ki a föld porából? –

2017. 03. 15.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat