Magam-emésztő

...csonkán elevenedett kép. Keretez egy fennakadt sikolyt (!)

 

 

Tanácsköztársaság mai szemmel...

 

vésd mélybe!

...felkél s szebb lesz akár előbb

ahogy a győzhetetlent porba tiporja

ha vesztére ront időd

visszaidézik – vissza - vitézi tettük

mert erőt nyer vele – (részlet - szőke)

 

A politikai rendszerváltás az utóbbi esztendőben már jogosan vagy jogtalanul, de megkérdőjelezte a magyar történelem beállításának és a magyar történelem tanításának néhány alaptézisét.

Megbukott a régi társadalom,

amely a háború alatt végképp összekeveredett; megbukott a szolgabírák országa, a kortesek tanyája, az agitátorok ostoba lármája; megbukott a ficsúr figurája a vármegyén vagy a pesti aszfalton; a párbajhős, a krakéler gavallér; a tiszteletreméltó uzsorás és a gazdag leánykereskedő; a ,jó üzletember’, akit csaláson kaptak és a nagykeresetű ügynök, aki jövedelmező üzleteket szállított: megbukott az erkölcstelenség. Új világ jön a régi helyén. Milyen lesz? Mélységes titok a jövő társadalom képe, csak annyi bizonyos, hogy a gazságoknak körülbelül végük van.”

Ha Petőfi most élne, nem nyílna fel sok gyáva, udvarló ajak, a háború széptevői: vers-buzogányokkal fogadta volna nem egyszer és a diadalmámorosokat bizonyára higgadtságra intené.”

...és ahogy Krúdy méltatta a Tanácsköztársaságot:

Ezt az új világot üdvözli ujjongva a forradalom kitörése után: „Most szabad a szó, repülhet a gondolat, itt van az új világ, amelyről annyit álmodtunk. Hogyan lehetne kurtára fogni a szót ennyi szenvedés után! Hisz a börtönből tértünk vissza mindnyájan!” (Kápolnai földosztás. 16. l.)

„Mit sajnáljak a tegnapi életemből? Sajnáljam talán az ékszereket, melyek másoké voltak?... Mit sajnáljak a kastélyokon, amelyekben szegény, mindennapi életünknek élő idegenjei laktak, akiknek legfeljebb hideg, lesújtó arcát láttuk egy másodpercre, de könnyűket vagy mosolyukat soha? És miért búsulnék az egész elmerült világ után, amelynek fogatairól sár freccsent a kabátomra, páholyaiból elutasítóan fénylett a fülbevaló és a szem, magosan repülő paradicsommadarai legfeljebb a kalapomat szemetezték be; dologtalan gazdagsága, bankár-elbizakodottsága, seregély-ostobasága, tétlen parfőmje, bágyadt selyme, aluszékony közömbössége, ledér raffináltsága és agylágyult röheje: – mindig csak erre a napra, a maira s a következőkre, a megaláztatásra, a proletárpofonra látszott várakozni?... Miért sajnáljam a tegnapi Pestet, a zsebmetsző, sajtszagú ocsmány Pestet, minden érdemes fiához perfid, bűneiben a kivégzésre megérett régi Magyarországot -, amikor csak amolyan mostoha gyermek voltam itt?””

… és most mi van, anno mint akkor!

Ja- hogy tilos még a szót is kiejteni? Hamis a lét, és nyomor van még... Orbánéktól marad is... uszító új-„neok” fényezik a flasztert... rossz az íz, rossz a lég!

...és ami most megint visszaköszön: „

meg kell semmisíteni Magyarország történetét mint akkoriban - 1867 óta. Ez volt a legaljasabb korszaka a magyar nemzetnek (most sem másként van). – Aljasabb a Jagellókénál. A csecsemő elvetemülten jött a világra, hangos szóval verbuvált a politikai erkölcstelenség. Mintha egyetlen tisztességes ember se lett volna Magyarországon. A politika megmérgezi a kutakat, a levegőt, a vért. Egy rabszolgaságból, árulásból élő nemzet paráználkodott itt politikai elvetemültségében... Ki kell dobni a miniszteri szobákból azokat az olajfestményeket, amelyek a szennybe merült korszaknak politikusait ábrázolják. Hírmondója se maradjon azoknak a püffedt, romlott, lelkiismeretlen magyaroknak, akik régóta ezt az országot segítettek kirabolni s eladni. Dobják oda az olajfestményeket a népnek. Az majd tudja, hogy mit csináljon a régi miniszterek arcképeivel.” (Divatlevél. Magyarország. 1918. dec. 8.)

Mai szemmel:

A tanácsköztársaság 133 napja nem volt elkerülhetetlen szükségszerűség, de véletlen kisiklás sem. Igaz, nem folytatta a magyar történelem, társadalom évszázados hagyományait; hiszen győzelme éppen az addigi rendszer, a történelmi Magyarország elbukásának következménye s mint ilyen, értékrendjének tagadása volt. A fegyverszünet és Trianon közötti kétségbeesett nemzeti útkeresés alig 2 esztendejének egyik állomása volt; éppoly szabályos vagy szabálytalan, mint a többi. A két forradalom – az őszirózsás és a márciusi – egymásutánja szoros logikai egységet alkot, a tanácsköztársaság története mesterségesen különválasztva nem is érthető meg igazán. Éppen ezt, a forradalmi folyamat egységes voltát sokan vitatták. A hivatalos politika instrukciói nemcsak az 50-es években, később is el akarták választani tanácsköztársaságot a „polgári”, „nacionalista” őszirózsás forradalomtól.

Igazi forradalmak (és nem puccsok) a néptömegek spontán megmozdulásával kezdődnek és folytatódnak. A nép pedig nem oly bölcs, mint amilyennek vezérei – képzelik magukat. Haragjában legkevésbé, márpedig a forradalmak a népharag szülöttei.

Következésképpen a forradalmak történetét két nézőpontból kell vizsgálni: a felkelt nép, a tömeg pszichológiája és a pártok, vezetők taktikája nézőpontjából. Ami 1918–1919 vonatkozásában azt jelenti: a forradalmi nép, annak aktív része mindkét forradalomban azonos volt, eltekintve főleg a kisparasztság jelentős hányadától. A vezetők személyi összetételében is sok az azonosság, ettől függetlenül a két forradalom vezetése eltérő célokat követ, más politikát folytat, s ebben valóban az egységes forradalmi folyamat két szakaszosan ellentétes volta fejeződik ki. Csakhogy a forradalmi nép, sőt, ha különválasztjuk, az őt támogató értelmiség, diákság sem akart valami egészen mást 1919. márciusban vagy májusban, mint 1918 októberében – ezt ne tévessze szem elől, aki a „jó” forradalmat hermetikusan külön akarja választani a „rossz” forradalomtól.

Az őszirózsa

A nép mindenekelőtt a háború azonnali befejezését kívánta 1918 októberében, a háború bűnöseinek és haszonélvezőinek megbüntetését, mégpedig „orosz módra”, és természetesen Magyarország függetlenségét. Abban mindenki egyetértett, hogy a háború fő bűnöse a Habsburg-ház, ezért fogadta általános lelkesedés a köztársaság kikiáltását. A nép azonban ezzel és a vezető politikusok cseréjével nem látta befejezettnek a rendszerváltozást – a rokkantakat, hadiözvegyeket, munkanélküliségre hazatért katonákat a hadiszállítók (vagyis a nagyiparosok, nagykereskedők) és a spekulánsok rovására akarták kielégíteni. A parasztság pedig a nagybirtokok felosztását kívánta. A népakarat csak akkor volt végrehajtható, ha pontos gazdaságpolitikai megfogalmazást kap. Ebben azonban nehezen született egyetértés, míg végre, 1919 februárjában a forradalmi kormány kompromisszumként elég mérsékelt földosztásra és elég radikális egyszeri vagyonadó kivetésére szánta el magát.

Ezzel, mint más lépéseivel is, Károlyi Mihály, illetve az általa januárban kinevezett Berinkey-kormány (1919. január 11.) két tűz közé került. Nem csak a szélsőbaloldali ellenzék, vagyis a kommunista párt, de a kormányban résztvevő szociáldemokrata párt balszárnya sem érte be ennyivel, és a nagytőke szocializálását kívánta. A polgári osztályok és politikusok többsége viszont sokallta a Berinkey-kormány radikalizmusát, és az áprilisra kiírt választásokon a jobboldali ellenzéket támogatta volna, mely Lovászy Márton és Bethlen István zászlaja alatt gyülekezett. Miután a Berinkey-kormány társadalmi bázisa mindkét oldalról gyorsan fogyott, új orientáció kellett. Így Károlyi sajátos kombináció mellett döntött – a kormány újabb radikális lépéseket tett (nagyarányú béremelés, a földreform radikalizálása, állam és egyház szétválasztása, a régi megyei, városi önkormányzatok feloszlatása, gyárfoglalások tolerálása, majd a legnagyobb üzemek államosításának elvi kimondása, a tábornokok és ezredesek elbocsátása a hadseregből stb.), s egyben megkísérelte a kommunista párt szétverését, letartóztatva vagy száz vezetőjét és aktivistáját. (1919. február 21.) A társadalom válsága mindezek ellenére tovább mélyült, de azért mikor a „polgári” miniszterek felajánlották lemondásukat a március 17-i minisztertanácson, szociáldemokrata kollégáik maradásra kérték őket. 3 nappal később a hírhedt Vix-jegyzék felborította a politikai lépések sakktábláját.

Károlyi Mihály bukása (1919. március)

Ha egy mondatban akarunk felelni arra, miért vezetett a Vix-jegyzék a tanácsköztársaság kikiáltásához, ezt válaszolhatjuk: a világháború végén a nemzeti és szociális igazságtétel uralkodott a tömeglélekben; ahol a nemzet ügye diadalmaskodott, háttérbe szorította a szociális ellentéteket, ahol a hatalmon lévők nem tudták meggátolni a nemzeti katasztrófát, a népharag kettőzött erővel tört ellenük. S ha úgy véljük, hogy a magyar nemzeti katasztrófa volt a legszörnyűbb (az ukránoké s talán a macedónoké mellett) akkor logikusnak tűnik, hogy itt a szociális forradalom húzta le a mérleg serpenyőjét.

Ezzel a talán bonyolultnak tűnő mondattal el akartuk kerülni, hogy a gyakori, de szimplifikáló kérdésfeltevésre kelljen felelni: a külső vagy a belső okok voltak elsődlegesek Károlyi Mihály bukásában? Ausztriának is súlyos csapást jelentett a birodalom felbomlása, de az osztrák társadalmi feszültségek mérsékeltebbek voltak, nem utolsósorban a parasztság polgárosult volta miatt. A lengyel vagy cseh munkásság sem volt kevésbé szervezett és szocialista, mint a magyar, de náluk a nemzeti egység megvalósítása hatott mérséklőleg a társadalmi ellentétekre. A magyar szociáldemokráciát viszont a kilátástalan nemzetközi és szociális viszonyok belekényszerítették egy bolsevista típusú forradalomba. Ennek persze egyik következménye az lett, hogy a magyar szovjet-kormány melyben a szociáldemokrata irányzatok együttvéve mindig többségben voltak – sokkal mérsékeltebb kül- és belpolitikát folytatott, mint moszkvai minta képe.

 

Az első hetek lelkesedése. Március–április

 

Az elmúlt évtizedek iskolájában a tanácsköztársaság tanításának bizonyos elemei annyira el lettek torzítva, hogy a nyílteszű tanulóban kételyeket váltottak ki. Két ilyen elemet emelnénk ki, nem mintha több nem lett volna. Az egyik a szociáldemokrácia szerepének és befolyásának aláértékelése, a másik a hadsereg kérdése. A szociáldemokrácia „aláértékelése” szinte megoldhatatlan feladat elé állította ama számos megye helytörténészeit, ahol nem is volt kommunista pártszervezet március 21. előtt. Az ötvenes évek Rákosi-féle szemléletében még inkább megkapta a szociáldemokrácia „méltó helyét”, amennyiben minden baj okozójának lett feltüntetve. Később inkább elbagatellizálták a szociáldemokrácia szerepét – ez a torz szemlélet hatással volt e sorok írójára is, főleg első könyveit tekintve.

Ha a 133 nap időrendjében vizsgáljuk a: szocialista irányzatok erőviszonyait, két határpont adódik. Az április 16-i román támadásig a mérsékeltebb elem van túlsúlyban, a „vörös terror” ekkor még inkább szavakban, mint tettekben nyilvánul meg. Túlzott, de nem alaptalan optimizmussal írhatta Móra Ferenc április elején a Szegedi Naplóban: „Talán sohase volt még a történelemben diktatúra, amely ilyen megalkuvástalanul kemény és mégis ilyen istenien emberséges lett volna...” Nem véletlen, hogy számos nagy írónknak a forradalommal szolidáris, egykor sokat idézett nyilatkozatai éppen e hetekből valók, a gazdaságpolitikai hibák: földosztás leállítása, túlzott szocializálás stb. ellenére.

A „vörös terror”– tisztikar. Április–május

A román, majd az ezt követő csehszlovák támadás után mind gyakoribbá váltak az ellenforradalmi szervezkedések, megmozdulások és a „vörös terror”, amely törvénytelen kivégzésekkel is járt, továbbá semmi konkrét cselekménnyel nem vádolt „burzsoák” túszul ejtésével. Betiltották a polgári demokratikus sajtót is. Májusban és júniusban a vörös terrornak több száz halottja volt, bár mértéke ekkor sem haladta meg az 1918. novemberi vagy 1919. őszi „rendcsinálásokét”. Az addig a forradalommal rokonszenvező művészek, tudósok többsége hátat fordította politikának. A szociáldemokraták és kommunisták együttműködése viszont ha nem is zavartalan, de jó volt egészen június közepéig.

Konzervatív vagy mérsékelten szociális világnézete ellenére kitartott viszont a tanácsköztársaság háborúja mellett a tiszti kar nagyobb fele. Ezt indokolhatná a honvédelmi küzdelem objektíve hazai jellege önmagában is, de nem maradt hatás nélkül Böhm Vilmos Böhm Vilmos (1880–1949) Eredeti foglalkozása műszerész, 1913 és 1919 márciusa között az MSZDP vezetőségének tagja. A polgári demokratikus forradalom idején hadügyi államtitkár, majd hadügyminiszter. A tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve előbb szocializálási, majd hadügyi népbiztos és a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Július végén bécsi követként tárgyal az antant megbízottaival egy polgári demokratikus kormány létrehozásáról. A Horthy-korszak idején emigrációban él (Bécs, Prága, Stockholm). 1945 végén tér haza és tagja lesz az SZDP vezetőségének. 1946 végétől Magyarország stockholmi követe. A „fordulat éve” után lemond, és nem tér vissza Magyarországra. főparancsnok és a hadügyi népbiztosok törődése a tisztikar érdekeivel és érzelmeivel. Szerepük a „vörös háborúban” nem akadályozta meg, hogy – kivéve a „legkompromittáltabbakat” (mint Stromfeld Stromfeld Aurél (1878–1927) Az osztrák–magyar hadsereg vezérkari tisztje. 1918 novemberében a Ludovika Akadémia parancsnoka, decembertől az MSZDP tagja, 1919 januárjában hadügyi államtitkár. Április közepétől előbb a keleti front, majd az egész Vörös Hadsereg vezérkari főnökévé nevezik ki. Június 21-én lemond. A tanácsköztársaság bukása után a bíróság 2 év 9 hónapi börtönre ítéli. Szabadulása után az MSZDP baloldali ellenzékének vezetője. 1927 tavaszától megkezdi az MSZDP Rendező Gárdájának szervezését. , Tombor Tombor Jenő (1880–1946) Az első világháború végén vezérkari alezredes. A tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztosság vezérkari főnöke. A tanácskormány bukása után vádat emelnek ellene, és bár a bíróság felmenti, a Honvédelmi Minisztérium nyugdíjazza. Ezután gyógyszerészi, majd vegyészmérnöki oklevelet szerez. Az 1930-as évektől újságíró, a Szabadság és a Magyar Nemzet külső munkatársa. 1945-ben rehabilitálják, vezérőrnagyi (később vezérezredesi) rangot kap. 1945 novemberében a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője. 1945 novemberétől haláláig honvédelmi miniszter. , Kerekess Kerekess József (1880–1961) Az első világháborúból alezredesként tér haza, majd a Ludovika Akadémia tanára lesz. Az I. vörös hadosztály parancsnoka (1919. május 21-én ez foglalja vissza Miskolcot). Stromfeld vezérkari főnök helyettese. 1919 júliusában betegszabadságra megy. A Horthy-korszak idején rangját elvesztette, később amnesztiában részesült. 1945 után nyugállományú vezérezredessé nevezik ki. ezredesek) – jónéhányan közülük tábornokok, miniszterek legyenek a második világháború előtt és alatt. Sajátos életútjuk semmilyen sémába nem illett bele – s ez a második eltorzított eleme a tanácsköztársaság tanításának, a tankönyvek, de még néhány tudományos munka is a műfajban szokatlan anonim hadtörténetírást művelt, s akit említettek ( Julier Julier Ferenc (1878–1946) Az első világháborúban vezérkari alezredes. A tanácsköztársaság idején a III. hadtest, majd a Vörös Hadsereg vezérkari osztályának vezetője. 1919. június 21. után vezérkari főnök. A tanácskormány bukása után bíróság elé állítják, és megfosztják tiszti rangjától. A két világháború között katonai szakíró. , Politovszky, Werth Werth Henrik (1881–1946) Az első világháború kitörésekor vezérkari százados, 1918-ben vezérkari alezredes, 1919. május 2-án a hadsereg-főparancsnokság megbízottja a román megszálló erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson. Ő a 7. Vörös Hadosztály parancsnoka. A Horthy-korszakban a fővezérségen teljesít szolgálatot, majd a Honvédelmi Minisztérium Hadműveleti Osztályának vezetője. 1918–1941 között a magyar hadsereg vezérkari főnöke. Nyíltan németbarát, sürgeti a szovjetellenes háborúban való magyar részvételt. Horthy 1941. Szeptember 6-án leváltja, és helyére Szombathelyi Ferencet nevezi ki. , Békly) azt is csak azért, hogy a vesztett háború elmaradhatatlan bűnbakjainak tegyék meg őket. A győztes csatákat lelkesen méltatták – többnyire a győztes nevének említése nélkül. Pedig e hadjáratnak Stromfeld (és közvetlen munkatársai: Andorka Rudolf Andorka Rudolf (1891–1961) Az első világháború végén a 306. honvéd gyalogezred századosa. A tanácsköztársaság idején Stromfeld vezérkarának tagja. (Részt vesz a felvidéki hadjáratban.) Ezután belép a nemzeti hadseregbe, katonai attasé Prágában és Varsóban. 1934-ben a Vezérkari Főnökség 2. osztályának vezető helyettese. 1935–37-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki B osztályának vezetője, 1939–41-ben vezérőrnagy, követ Madridban. Teleki Pál öngyilkossága után lemondott és nyugdíjaztatta magát. Németellenes cikkei miatt a Gestapo 1944. március 22-én letartóztatta és Mauthausenbe hurcolta. 1945 után a Vasútforgalmi Vállalat tisztviselője, majd nyugdíjba ment. 1949–53-ig a kistarcsai táborban tartják fogva. 1956 decemberében a Legfelsőbb Bíróság perújrafelvétel keretében fölmenti. , Lakatos Géza Lakatos Géza (1890–1967) Az első világháborúban hadnagyi rangban csapattiszt, később vezérkari százados és a katonai akadémia tanára. Stromfeld vezérkarának tagja. A prágai magyar követségen katonai attasé, utána hadtest-vezérkari főnök és dandárparancsnok Budapesten. 1941-ben a kassai hadtest, 1943-ban a keleti fronton működő megszálló csapatok parancsnoka. 1944. március–május között az I. hadsereget vezeti. 1944. augusztus 29–október 16-ig miniszterelnök. 1944 decemberében a nyilasok Sopronban háziőrizetbe vették. ) mellett jeles parancsnokai voltak Békési Béla alezredes, Ferjentsik Ottó alezredes, Rab Ákos alezredes, Bengyel Sándor százados, Gayer Jenő báró alezredes, Gorondy-Novák Elemér, Náday István – és persze Werth Henrik későbbi vezérezredesek. Az utóbbinak, mint Sztójay Dömének is, szerepe valóban ellentmondásos, de miért lenne ez akadálya tevékenységük objektív elemzésének?

Reménytelenségben. Júniustól

A másik időrendi határpont június közepe. Az északi hadjárat elakadása, a Clemenceau-jegyzékek, a bécsi forradalmi kísérlet kudarca jelzik a helyzet reménytelenre fordulását – s az ezt követő északi visszavonulás, a „ludovikás ellenforradalom”, a tisztikar jelentős hányadának visszahúzódása, a szociáldemokrata vezetők egy részének kiválása a kormányból és pártvezetésből.

 

Június második felétől a tanácsköztársaság helyzete lényegében reménytelen volt. Azért csak „lényegében”, mert háborúban, forradalomban semmi sem biztos – az ellenfél is tévedhet, harcrendje megbomolhat. Akik a realitásokat akarták látni, azok június második felében, ha nem fordultak a tanácsköztársaság ellen, elfordultak tőle. Maradt a most már főleg kommunistákból és baloldali szociáldemokratákból álló vezetés, amely hitt a csodában, mert hinni akart benne, és azok a katonatisztek akik félig még reménykedtek benne. Ahogy más szociáldemokraták, Böhm vagy Garami abban hittek, hogy a győztes hatalmak választások nélkül megvédenek és elfogadnak demokratikus kormánynak egy szociáldemokrata kormányt – vagy ahogy képzett vezérkari tisztek hittek 1944-ben Hitler csodafegyverében, mikor már az utcagyerekek is nevettek rajta.

Ha Kun nem hisz a világforradalomban –

vagyis a csodában, június végén lemondhatott volna a hatalomról. Mi történt volna másképp? Életben maradhatott volna néhány száz vöröskatona, akik júliusban estek el, és a román hadsereg talán nem vonul be Budapestre, távozásakor pedig nem visz magával mindent, ami keréken gurítható. A trianoni határokon semmit sem változtatott volna, és az ellenforradalmat sem hárítja el – az utóbbit kiváltó okok júniusban ugyanúgy megvoltak, mint egy hónappal később. A bukás után megölt szocialisták elmenekülhettek volna – hontalan emigránsnak, hősi halottnak Spanyolország idegen földjén, vagy a Gulag fogolyjelöltjének. (forrás: Digitális Könyvtár)

 

Szőke Emil:

krónikás...

 

na – már dörzsölöm szemem

a lét hasmenése

glóriával

és szentté is avatva imigyen

...a nép választja védurát itt

és szól a nagy ásítozásban

hogy eszem hamvad

ahogy sápít

fantáziátlan

a magas szoprán

a legmagasabb akadályt is áthágja

enyémet bizton túlragyogja

és a kép – jaj! oly összetett ma

ahogy hívják szentnek

immár az irgalmak jelenén –

 

2017. 03. 21.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 208
Tegnapi: 831
Heti: 2 605
Havi: 11 596
Össz.: 859 253

Látogatottság növelés
Oldal: TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MAI SZEMMEL...
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »