Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Egy mulatság
- egy cécó...
Lám- így mostanában e létben
hogy az úton végigmentem
már elkívánkozom...
Fényesebb körökbe vágyom
de nem úgy mintha menekülnék
együgyű szavakkal sem...
boldog lélekkel sem...
- mindenfelől csak a hiány bennem –
épp ahogy vagyok
rettegve itt mint aki él még- de hogy is élhetnék
így fénytelen a nehéz sötétségben?
Oktalan már a jajszó – felesleges is dalba fogni
nincs már meg a kedv erre sem bennem
...ha egybegyűl a sok rokon
elsiratni majdan ott s feledni kívánva a sok perlekedést
kutathatja az értelmet- az okot is és a célt
- nincs- nem lesz mentségem
- nem lesz már akaratom sem
Így a föld is megismerhet majd kifundálni értem
indulattal valamire egy más sorsot
s tanulsággal-telve elfedni korom ott
- ekként- az így tetten-ért vég-rendem -
hol bonyolódom utamat a teljes csöndig tovább még -
De fázós-ebként kucorgok itt már rég
ez üdvösségben feledni is kész lennék hol ürességem
a múlt- a holnapot cifrázza hova kényszeríti a vént
- már a jelen rendjét féli ahogy teljesedni vágyik
ahol megunt – a tetten-érhető hibákat nézi elébb
...hát fölbolygatom lét-mértanában kényszerét
mert valami szakad bennem most - de kötődni is kész
...és egy más csonkaság sejlik fel okkal
ahol a lélek és a test egymásra nem találhat
„árnyéktalan- felhőtelen” (hol ér e kár)
hol egy-sugárba láthatom életem- folytatásul már
(elrendelve így 70 év után) – kétes vigaszán -
Ám- ez aggaszt nagyon engem
mert gonoszkodik velem a vén test- ki az időből
ítélve- megítélve- belőle el...
„...de régi jó szokása szerint nem tűri a lélek
s nagy mozdulással ki-kivág tömlöcéből”
mert álnok a sors – hiteltelenségével időmön
és a ritka hit és remény ott
hogy már rám nem ragyog
ha a Kedv lefogja szememet
e létnek romlandó művében...
ténylegesen
a szörnyű szükség lesz rá hírnököm! – (szőke)
2016. 11. 15.