a holnap rápihent
...szegénység bilincsén
és sok-
éjjel még
az időn kormozódik a lét -
lehet-e kérlelhetetlen szavának hinni ott
...hol méla-évtizedek fekete-serege rég
...hol enyhe füstök árnyékára nőtt mind
...hol az este készíti az illőt
s nyugalmas óráit rá?- kár azokért
kik- iramlóholnapot hajtanak
mindig
Légy kegyes- Isten!
Lépkedj te is a mezőkön s térj meg
hogy értsd
a holnap rápihent – most itt
a jelen- lángja közé adj újra-születő
időt -
és űzd el mi kár rámért- kimért földeden
- hol sok még a lehetetlen - midőn
éltük is itt szerényen
ha ily sorsra jutott is – kár nagy kár
...kérlek
segítsd meg őket
lelkeikben béke van - legyen áldás! – (szőke)
2016. 02. 16.
Úr az ki- csal...
A semmiből égre törni nem lehet
zengi aki zengheti
már a lehetetlent
...az alkukon kapok csak valamit- hol ígérgetnek
...de imám ijedt – valóságán erényeimmel fedve
mosolyog rám a kegy
...Úr az ki- csal... az víg
ki- naponta így engem hazugságra kötelezett
úgyis- akit itt szegénynek- korholtnak
kikiált-
...a nagyvilágnak csak azt mondhatom
már magamnak élek! – (szőke)
2016. 02. 16.
a Hatalomhoz szólok
...homályodban itt tört a lélek
fény nincs csak sötéted
éget –
- égeti útjaim fonalát
miközben díszeit cseréled -
...lám- a pokol itt
és jeltelen a sír is így...
hol gyönge-kéz mélyre nem ás
ám a gyönge-száj gyönge-sorsán
halkul - hogy
leszáll mélyére
így is „a jeltelen-percekre
forr:
hogy létezzék örökre már
ki létezett valamikor” – (szőke)
2016. 02. 16.
csak gálánsan...
van már gála
(sorry - ó mily sudár alakok)
és a semmi-ruhákon ezer a lyuk
...pók-szőtt-hálók alatt
alattomos
celeb-akarat már morcosan morran
s mocorog a láb ott - a soha
meg nem unt-
karcsún
bár
de kéjre tárt- ha ennek módját is megadod -
...lám! - a szűzi nagyra-törők...
mégis
maga-rejtőn
de mese-gyorsan a pillanatnak
élvezetre szarvalva
már okkal
ejt el az akarat - mint kilőtt vad
énekled a könnybe-telt himnuszt
mert nincs gát - csak szolgálód...
hol
a sokra-törő sokat fájlalt szív is agyra lágyul
- így kegyel több-jó-kéjjel időm!
...máris ott- van aki
édes-borok ízén is óv a széltől
miközben mormolja füledbe sors-igéit
(nemes-élvezet neked)
míg benned a hűs gyönyöréh
kap szárnyra ott
ismétlésre visszatapsol - kihív
egy
mindig-szebb diadalra
mutogatni magadat – (szőke)
2016. 02. 16.
a földek malackodó ura
(az új földesúr)
...hol a sok kurta-farkú-kismalac túr
szembe el nem szállva- nagy kedvekkel
ott az úr kegye
kiröfögve már a földre- rajta lelkét is
odavetve
ahogy a kívánnivalót hatalmasra hizlalva
lágyan ringó testtel
az „ősi” föld-birtokán malackodva
nem restelkedve - magát hogy oda-adja
- hogy lakjék jól ki még zord- édesen
a nagy sertepertélésben -
máris kan-dúrban... a malackodó-röfögések
ritmusára fara rögvest rááll
...már úr lett a kéj -
hol mi kész- kurta-vággyal- fel a kurta
lélek
célját el sose véti – ám még kurtán
a tettek mezejére lépni most mégis merészen
tudott
és hogy az ingó-tatra szeme is
rávillant- egy percre sem ágált
tűzbe tenni ott győztes jogarát – (szőke)
2016. 02. 17.
a kegy
...remeg a kupec-szív
hogy kincsét lelje meg
kihúz és átjavít
így számlálja áruit
és a begyűjtött baksist...
- mit kézen-közön elvett -
De lám ami másnak jó neki is
ráver alkuin és tettein
felülígér a kegy - míg
besöpör mindent
mit- még az akarat fölülírt
s mély-redőibe rejtett
...hangunk csak könyörgésre jó itt? – (szőke)
2016. 02. 17.
Juj- meg jaj! „...már-már krónikus, izé krónikás esemény. A kólikás, szóval majdnem krónikus esemény egészen más. Maradjunk a szimbólumnál.
Mert az Alaptörvény kérem szimbólum. Ha még emlékszünk az eredeti felhajtásra, akkor tudjuk, akkor tájt intézkedtek arról, hogy az ország neve egy felhajtottabb papírra is kiférjen. Mert a „Magyarország” mégis rövidebb, mint a „Magyar köztársaság”. És Schmitt Pál aláírja az Alaptörvényt. (emlékezzünk és ünnepeljünk) Ha volt némi szerencséje, akkor a saját tollával írta alá, és valóban az Alaptörvényt. Mert különben tudjuk: Schmitt Pál éppen abba bukott bele, hogy más tollával, és kéziratával szeretett dicsekedni. Meg doktoriért folyamodni. /.../ -
Jól szimbolizálva azt a világ életében felelősség-pániktól gyötört ifjú nagyotmondót, aki igen nagy utat tett meg élete során. Míg átkaméleonkodta magát a KISZ vonzásából, a liberalizmuson át, a keresztény-konzervatív kurzus-diktatúráig.
Úgyhogy tessék is ünnepelni. Van mit! Van mit?” (Andrew)
Szemem csak egy saláta-törvényt lát, amit a napi aktualitásokhoz igazítanak... nem egyszer, de ezerszer! A biztonságért harci-dühben, a biztonságért, hogy mit szerzett és mit szerezhet még meg magának a Hatalom! - „mert amire törvény van, az nem lopás”! Ünnepeljük? Ünnepeljünk!
Ámulva- bámulva
a „zátonyos medence kiszögellő
partszélei közt
elcsöndesült a hullám-mező:
maga a pusztulás” -
Magyarország!
ím lázonghatok a mára
felesleges
keserű szerep tüskés ágai közt
e rend lett tündöklőbb s ünnepi napjára!
...ami maradt még a jóból- emészti lángja
ám erőtlen az ellen'
csak a hamu maradt mind-utána
...mond! - miért ámul a szem?
(ekkép ha magára-készül s ünnepel)
...rajta maga-emésztő szomjúsága
már bánná - hogy álmatag idők
szürkeségében féli a jelent? – (szőke)
2016. 02. 17.
Brüsszelben nem feltétlenül voltak tisztában azzal, hogy a putyini modellre épülő magyar „piramisjáték” (a politikai és gazdasági hatalom korrupt egysége) csak azért működik, mert az EU finanszírozza...”
Orbán korrupt rendszere nem piacgazdaság.
direkt-termő
ahogy egy-egy szőlőtő nyírva-metszve
álmodja vízcseppjeit s könnyezve győzi is
tavaszát
- mégis csapra- csapot metsz rá a kéz -
érte a bűnös- már direkt-akarata metsz rég-
így vár gyors-termést
...a kedv itt
ó- mily
sokat kér a természettől (!)
...és akármiképp zengi az idő
mert itt van nyitja
ne tedd - ne véts
erényes ősök föld-redői közt az ágaskodó erő
elveszik így is „a népek emberek között”
noha
a tavaszt is tovaűzi a tűnő
nyár
s kincseivel majd az ősz köszönt -
...akkor- rád por lészen a köntös - mivé már
mint üres árny ott s jöhet újnak
hideglelősen más - ám addigra rá
a „tőke” sem erényül
mert csak
ennyit nyom latban az élet – hogy kiégett
s korhadó jelenén véglegül -
...semmi nem örökös
...semmi nincs örökben
- hát óvakodj
a végső
percektől - ha felcsendül az ének és kísér
utolsó utadon a már mindent legyőző idő!
- akkor inkább
áldassék Bacchus neve még
s hassék szívemen át így az öröm – (szőke)
2016. 02. 18.