Népnek mondanám: „Ismeret bátorság nélkül olyan, mintha nem is lenne.
Merj is, ne csak ismerj.” (!)
„A múló időtől csak testünk sebe forr be. Az elfekélyesedett lélek meggyógyíthatatlan.” (!) Ha a munka nem is nagy, legalább a színhelye legyen az- hisz' csínyre épül minden hatalommánia (!)
„Azt javaslom, hogy első lépésként menjen be a miniszterelnöki dolgozószoba mosdójába, ott talál egy szép tükröt, és nézzen bele. Aztán gondolkodjon! Végül meg ítéljen! Ne csak másokat, önmagát is. Ez lehetne a magyar demokrácia egyik legígéretesebb napja...”
Azóta (már tudjuk) a demokrácia intézményei leépültek - diktatúra van - keményen az... és
Nagyon sok a vámszedő és sok a csaló- még most is… mennyi az álarc alatt pumpoló-szélhámosság? Mennyi a „jótékonyság” intézményes hiénája? Tükröm…tükröm, mond meg nékem… (tükör nélkül szembeköpni saját-magad fizikai nonszensz). Vagy összetört a tükőr, mert nem bírta a képet? “Írjuk? rendezzük? játszuk a filmet? ...vagy nyalunk csak egy törött tükörnek?”
Megkülönböztethetné ’elnökünk, az érdemeseket és méltókat a méltatlanoktól, élősködőktől…akik ott fenn- mértéket nem ismerők, hálátlanok leginkább a néppel szemben, mert itt lenn éhség van és nyomor- és ez még csak a kezdet… mi jön még?
Nincs demokrácia, a parancsuralomtól meg elszoktunk.
A tűrő, passzív állapot sorsát nem vállalhatjuk!
Istennek egy hatalom képviselője (feje) sem képzelheti magát, hogy beképzelje - a népnek ezen isteni-törvények követelményeihez kell alkalmazkodnia!
Nem panaszként mondom, de vesztenivalóm nincsen, így belém nem ajánlott kötni mégsem… önvédem magamat! És hányan, de hányan vagyunk „áldozatra” e sorsnak (soha nem tagadva el hibám!)? Jó volna elkülöníteni az „egyéni” gondolatokat a hatalomból, s megkísérelni irányelveket alkotni a köz- javára, hogy ne érezzük a felénk áramló érzéketlenséget, érdektelenséget, mit lenézőleg sugároznak:
nagy kár, hogy „hitvallásukba” nem szerepel! Erkölcsi alapot, a lelkiismeret tisztaságát, a biztos igazságot ily’ ügyekben nem ad, nem is garantálhat a hatalom- nem is kívánom - csak élni hagyjon, ha megélni nem is tudok!
Orbán és kormánya bunkóságában még továbbfejleszthető - mit mondjak (?) - elég változatos így is... idegen hanglejtéssel idegenné lett a "szerkezet" és idegen "szó"-rendet kényszerít ránk, megbontja a magyar észjárását! Szintelenül zsugorodik a magyar...
Állok a fény mögött maradék arcvonásaimban, hol középpontjában a látszat már megőrzésre fakul a fénnyel és tükörképpel megkettőzve szemrevetett... fordított "árnyékvilágából", mint a politikai helyzet (a jelenlegi) Európához!
Szőke Emil:
Íme - az ember!
- a perc is sikoltana
bár könnyet nem ontva
nem csen csókot sem mára
sem holnapra
- csak van -
s elteltét várja
hogy helyét adja újnak
- de varja károg
rónát ébresztene hangja -
ám csonkán az
és kiraboltan ott
csak hamissága rajta -
míg imapultjánál a dakota
vár a harangszóra
pipiskedve - hol a mának
csak
köpönyegét forgathatja...
sok-színével döngicsél magában
száját nyelvével nyalogatja
kezét sem imára kulcsolja
de zsebre vágja -
csönd körülötte
...egy parancsolat van
hogy
tündökölni vágy most - tartalmatlan
...benne
a szenvedély - és szónoklata
az a pátosz - mely kibomlott
ráég
kárpótlás gyanánt rá
...lett bölcs-talánnyá
örökrészül vetve naplopók csúfjává
győzelmet így remél – a lét sarában
...egy galád alakban
Íme - az ember!
...ember-érzülettel
büszke fővel - és épp olyan szívvel
de kínos-csinos ünneplésben
már köpenyegét váltá
egy átfestett palástra...
így lép be vára csarnokába -
hol szörnnyé hitványkodva lesz
megkoronázva? --
2017. 05. 31.