...egy kis Orbán boncolás...
előbb a vélemény:
„Az Egyesült Államok csalódással értesült róla, hogy a Közép-európai Egyetemet (CEU) célbavevő törvényt ma gyorsított eljárással elfogadták, az Egyesült Államok, helyi és nemzetközi szervezetek és intézmények százai, valamint a tanszabadságot becsben tartó magyarok ezrei által kifejezett komoly fenntartások, illetve mindannak ellenére, amivel a CEU a magyarországi kultúrát gazdagította. A CEU sikeres és magas presztízsű amerikai-magyar intézmény, és immár 26 éve fontos eleme az amerikai-magyar kapcsolatoknak.
Az Egyesült Államok a továbbiakban is szót fog emelni a CEU függetlenségéért és háborítatlan magyarországi működéséért.”
Korábban éleshangú nyilatkozatban kommentálta a döntést Frank-Walter Seinmeier német államfő és Nobert Röttgen, német kereszténydemokrata szövetségi parlamenti képviselő és a Momentum is.
Igazság, ami nem igazság, így nem is igazságos... bekeríti a hazát mint Orbán kerítése. Itt is az a kérdés, hogy kizár vagy bezár? És íme, a lélekről eloszlik a köd – most tükröt vet, ám – a lelkiismeret csengője Orbánban még nem szólalt meg!
A diktatúrák példáját követi és a diktátorok munkáját végzi, itt ő szólalhat meg, más mindenkinek kuss... persze a parlamentben még beszélhetnek – hellyel-közzel demonstrálva az igazságtalanságokat, de nincs együtt-légzés és nem lehet együttélés sem... az ész megáll a hatalom gyarlóságán, a penész szövi át a gondolkodást is náluk... sok a gyáva, ám a forgolódás/helyezkedés viszont jól megtérül... silány az orbáni munka és még tiszteletlen is azzal, aki segített rajta/rajtuk anno, amikor a putriból jött ki (bár ezt már tagadja, hisz milliárdos, ha a nevén nincs is vagyon... de kitömte már a sajátlábon álló összes rokonait! Ez az átváltozás nem hozhat gyönyört, de hozhat egy forradalmat... amely elsöpri az aljas hatalmat... és nekünk az lesz az igazi megváltódás...
Bármilyen fennálló tétel, igazság, meggyőződés, szabály, tan tagadása abból a meggyőződésből fakadóan, hogy mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló... a totális tagadásra vonatkoztatva, amely egy életérzés neveként, egyben az európai kultúra végstádiumát is jelöli idehaza.
Az orbáni kultúra alapeszméi és értékei nem igenelhetők, mivel eredendően életellenes értékek; eddig azért nem lepleződött le, mert az istenhit az emberektől, megkövetelte a tiszteletet... ennek mára vége! Eddig tartott – volt – tán igaz sem volt! - az isteni akaratnak való feltétlen engedelmesség jutalmaként elnyerhető örökélet ígérete kárpótolná az embert? Amikor is az értékek tagadva vannak, ám Orbán az üres értékeivel a semmiben lapogat... magára maradt ember lett, aki nem képes élni azzal a lehetőséggel, amelyik csak most nyílt meg előtte, hogy a maga számára maga teremtsen értékeket.
Egyszerre tagadja tehát a fennálló értékeit, és tagadja meg az új értékek teremtésének feladatát (ilyetén egy Übermensch...)
...a legfőbb értékek már elértéktelenednek. Hiányzik a cél; hiányzik a válasz a „miért”-re. A betegség mit viselni a sors rárótt és a lelkiállapotának – benne, így is „értelmet” keresünk, ami mára már elvesztette bátorságát....„hiába” az erő, csak gyötrelme, a bizonytalanság, az alkalom hiánya arra, hogy valahogy kipihenjük mindezt, hogy valamiben megnyugodjunk – a szégyenkezés önmagunk előtt is most, mintha túlságosan sokáig a megcsalatás állapotában éltünk volna… (!)
Az a bizonyos értelem pedig a következő lehetett, amiként Orbán „elszállt” – már magától is: egy magasabb rendű erkölcsi kánon „beteljesítése” minden történésben, az erkölcsi világrend, amibe Orbán magát beleképzeli megváltónak; ugyanis a gyakorlat a szeretet és harmónia fokozódása helyett a lények egymással való kapcsolatában csak a háborodott harc jön le...; mindenki, mindenki és minden ellen - vagy ez volna, egy általános boldogság-állapothoz való közeledés?; inkább, egy általános semmi-állapot felé való elindulás – ám ha volna cél és pozitív, akkor egy cél még mindig értelmet jelenthetne. Az a parlamenti döntés visszavonása CEU ügyben!
Mindezen elképzelések közös vonása, hogy valamit magának a folyamatnak a révén kell/lehet elérni: - és itt felfogjuk, hogy a levéssel semmit sem célzunk meg, semmi sem érhető el… Tehát a levés állítólagos célja miatt érzett csalódás mint az az orbáni nihilizmus, s annak oka: már egészen meghatározott céljáról van szó, akár pedig általánosítva, minden eddigi célhipotézis elégtelenségének megértéséről, ami az egész „fejlődést” illeti (-itt az ember nemhogy a levés középpontja volna, de már alakítója sem).
Lám az orbáni nihilizmus mint lelkiállapot most épp, akkor állt be, amikor minden történésben és minden történés mögött bizonyos egészt, egyfajta rendszerességet akar láttatni és a seggnyalói maga-mögé állításával, amolyan valóságosnak tűnő szervezettséget tételezhetünk: ekképp a „csodálatra és tiszteletre szomjas lélek” valósággal dúskál egy uralmi és vezérlési forma össz-képzetében.
Bármilyen fennálló tétel, igazság, meggyőződés, szabály, tan tagadása abból a meggyőződésből fakadóan, hogy mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló.
és e hit miatt az ember egy mély összefüggés-érzésben és egy végtelen messze fölérendelt egésztől való függőség-érzésben van, keresztény párt pl: az istenség egy módja… „Az általános jóléte az egyén odaadását követeli”… de nézzenek oda, egyszerűen nem létezik ilyen általánosság!
Alapjában véve ezek az emberek elveszítették az értékébe vetett hitet, ha a hatalom által nem egy végtelenül értékes egész hat: vagyis azért alkották így meg- ezt a bizonyos egészet, hogy legalább Orbán, saját értékében hinni tudjon?
bár tudott, a levéssel semmi sem érhető el és az egész levés alatt semminemű egység nem munkál, amelybe az egyén teljesen alámerülhet, mint egy legmagasabb értékű elembe: hátramarad még kibúvóként a levés egész világának csalódásként való elítélése és egy olyan világ kitalálása, amely az előbbin túl leledzik, igazi világként.
Mihelyt azonban ez az ember (ő) rájön, hogy ezt a világot is csak lélektani szükségletek szerint ácsolták össze és hogy ehhez mennyire semmi joga nincs, létrejön az orbáni tagadás sajátos formája, amely egy metafizikai világba vetett hit tagadását foglalja magába (persze csak magában, hisz hívő soha sem volt!- a kirakat volt fontos mindig is) - amely megtiltja magának az igazi világba vetett hitet.
Ezen az állásponton a levés realitását egyetlen realitásként tételezi - nem viseli el ezt a világot, amelyet már nem akar tagadni (már félti milliárdjait), ámbár Isten hitét mutatja és a magyarok kultúrájának vallja (Európai kultúrának is mondja), de ezt is csak magáért! Orbán hazug és bolond!
Szőke Emil:
A Hatalom Hercege
...tudom - sok a bűn - és veled
szerkesztett mézes-létben
Ó Vezérem! - ki a Hatalom Hercege
vagy
...míg dalod harsog itt nap-nap
velem van Bacchus
- bár a csupa-jaj csatákban
már lelkemet kergeti őrületbe
végleg – hogy vígan legyek hontalan!
Verő-fényed szívbe markol...
mégis jaj! - be sötét ez a pokol -
a lét felszínére
bánatot szórok
és hamut fejemre – legyek felmentve
bűneimben ma – így kívánom
...de miért – hogy serényen teszem?
...és miért hogy hiába?
...mea-culpázok egyre csak egyre
se könny se rút jaj
majdani temetésemen?
...és már most
vethetem felmentésem
csak a bánatot
a borút nem
...nem - mert
a mélységben jámboran Cerberus
farkát csóválja még nekem -
azt is tudom
valamennyien útra kelünk egyszer
megtalál majd az a perc
nem kellene siettetnem
...a hármastestű szörny Chimaera
karmaiból senki sem ment meg -
addig sok könnyet ejthetnék búra
ám te - a Hatalom Hercege
már noszogatna...
s mohó kívánsággal űzne el még ma
mert
a máig-vak-homályba eltelve
a szél mulat már csak veled -
hacsak az Ég elébb meg nem szánna
engemet
- talán
kétfelől ha e lét közepébe is állna
hogy
Orpheus lantjának ritmusára
már
a végtelenbe tereljen le - de tégedet!
...lenne e szent berekben csengőbb dalom –
2017. 04. 04.