...inkább elégtelen...
(csak kérdezem... honnan és kinek mutatva az?)
Munkahelyek szűnnek meg, elbocsátások vannak- megadóztatva a kiskeresetűek lettek, a pénzt a nagyoknál hagyta... szegénység van, áremelések- nyomorgók száma gyarapodóban... a visszamutogatás ideje már lejárt uraim... (fölösleges is)- családok szenvednek, gond és bánat ezreknek, s ki- kérdezi őket- hogy lesz foglalkozásuk, mi van hivatásukkal, nehézségeik, viszonyaik, panaszaik, kívánságaik, óhajaik felől?
Hol van már Semjén apostoli lelkesedése?
Az emberek iránt érzett tisztelet az alázatos munka... csak önmaguk felől hirdetik a nemeslelkűséget? És itt nem a tragédiákról és nem is az idegenekről beszélek... “csak” a mindennapokról.
A “csak”-szava nem elégséges!
Mint volt a választások előtt, hogy ragyogott akkor képük, az apostoli buzgalom heve ott- üde örömével (!)
Ahogy jó- székelyem mondja: “sohasem dógozott, csak járt zuvatolni s egyéb dógot követni.”
Legjobb a gazdag és kényelmes élet...
Sikeresen változtatni csak a józan ész alapján lehet, a szélsőségek félrevisznek, letérítenek az útról.
Nem szabad megtorpanni sem: az előző korszak haszonélvezői csak akkor lehetnek sikeresek, ha Magyarország irányváltása sikertelen lesz; az ő céljuk a múlt visszaállítása – mondta Orbán, majd így folytatta: „nem kell félni tőlük, nem kell elbizonytalanodni; nekünk van hozzá elég tapasztalatunk és erőnk a változás végig viteléhez.
Bátorságot és felhatalmazást a kormány a kétharmados választási győzelemből és az azt megerősítő helyhatósági voksolásból merít – mondta 2010-ben.
Általában azt vágta mások fejéhez, amit ő akarna, ezért akkor még kiszámíthatóak voltak, mára az ész megáll... már maguk sem tudják mit akarnak.
Útkeresés zajlik mindenhol, ezért- aki sikert akar elérni, annak szakítania kell a múlttal. Ez néha bozótirtással jár – mondta Orbán Viktor, aki szerint az embereknek elege van a kudarcból.
Szőke Emil:
...a ma
Jaj annak kire ráragyog itt
a ma
rajta csak álsága
és kifacsart szólama
korbácsként használt szava
így
- áldani érte-magáért hív...
hol módjával emeli piedesztálra
irgalmas szívű istenét
- ébredő vigyorokkal
és nem-nyíló virágokkal
illattalan mozdulattal -
Im' így
az éj és már az árny-nyúlt
a sötét szélektől ámult
kíván méltót festeni
- kész tényeit itt élveztetni...
mert mindig övét
remél bennünk –
hogy kíséreljük
mégis
csak kétszínű dacát zengeni? --
2017. 05. 24.