...a lét, társadalmi értékeivel devalválódott!
Többszörösére emelkedett az utóbbi években a külföldön tanuló magyar diákok száma, vagyis a kivándorlás ma már nem csak a magyar munkaerőt, hanem a jövő generációját is érinti. A folyamat pontos méreteiről még a munkaerő elvándorlásánál is nehezebb információhoz jutni...
Egyre többen hagyják itt Magyarországot, akiknek a jövőt kellene építeni - minél fiatalabb korban elvándorol valaki, annál nagyobb az esélye, hogy soha nem is tér vissza.
Az ország szempontjából a legtermékenyebb korosztály vándorol el, hiszen egyrészt ők vállalnak gyermeket, másrészt az átlagnál nagyobb arányban dolgoznak és fizetnek adót. (forrás: Beke K.)
Szörnyű, hogy a lét (a hétköznapi) – az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” örömét és a tudás jelképes gazdagságát vaspánttal zárja el az ember elől az uralkodó Hatalom! Ahogy József Attila összegző megállapításaival adja tudtunkra egy nép létvágyát: „Föl kéne szabadulni már!” - elég a kerülő utakból, elég már!
Ki mondatja ki és kivel hitelesen, hogy a múlt és a jelen összemosódott merész aktualitása most - rajtunk ténye és az emberiség biológiai összefüggése, az élet és halál, az elmúlás és szaporodás örök és változatlan rendjén, így valóságunk (?) – ami, az emberiség továbbélésének törvénye!
A kinyúló szavak bizonytalanok, s éppen csak „kinyúlnak”, de célt nem érnek: karok ölelnek, de az ölelés testtelen - „láthatatlanok” a karok! A „dolgok lelke” félálomban... észlelései így sejtelmesen...
elfáradtunk.
Elfáradtunk?
Ember elébb töprenkedik, még kínlódik egy kicsit, aztán menekszik...
Innen el, minél messzebbre el!
Szőke Emil:
a véglegesség
Nem menekszem.... győzelmet nem rikoltva
élek még csöndesen
ki most rajtam lovagol hiszi győzelmét
hitében robog keményen - mára vigyora
miként keresztényin
ontja kincseit a szív - csak magáért
...az elme
már nem jöhet ki jól belőle -
Lám a véglegesség
ahol „...az egyik fél magatartása
szőröstül-bőröstül felfalja a másikét”
kihívás volna így? - már rongyemberként...
„Irtóztató magány a harcod
idegenek között:
élj – ha ez jó
halj meg ha az a jobb:
nincs senkihez közöd”
így a mód
nem is kerül illendő helyére soha jókor! –
2017. 09. 28.