Magam-emésztő

Szőke Emil:

barbár tett

Fogy egyre fogy

a hidegvérű „halnép” hona

s nő rá a kékvérű főúri Gonosz

kinek talpa hibátlan- tapodva

gondolat-nehéz

bujtató dühök hada rajta

s a félsz- hogy

szolgáját egy-tettre sem kíméli mára

mégis érte égeti lelkét...

Most

akként is barbár a tett hogy

az erő- fékkel fogja a fejeket

a gondolat elbóbiskolt

így maradt a gond -

...s faggyal köti át levegőjét

neki a „csomag” így szalon

kérni nem lehet

kérni itt oly nehéz

...már rajta a hatalom

kérni kit oly nehéz... (!)

Kíméletlen e rend!

- mércékre egy

másik világ lett

így- ahogy terebélyesedett a rég

értelme is

más- más- a mindig-más

jámbor dolgain „görény”

már másokkal végezteti a summázást -

Ha jajgat a száj

a test testálva - s másokkal bújik

magába -

a mozdulat mint torzó érzékelés

emlékre vívja ádáz küzdelmét

- ám- lélekre így sem lett szelídebb -

Bújócska folytatásba

- míg a szolga szomja

szívnyomása egyre elviselhetetlenebb -

Szép világ ez!

- hittel

hirdetve a

„gondviselő” hite - csak mondva híre

s ráolvasva értelme

- de javára az is itt - így minden-napra

hiteltelen mint víg- nyájnak buja gyermeke –

 2016. 12. 04.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat