(Emlékeztetőül természetesen magamnak)
...fröcsög a száj, a tudatban jelentkező ellentmondások akarattól függetlenül léteznek... megkülönböztetés a megismerésben, ahol a gondolkodás nemcsak természetes, hanem elkerülhetetlen is – Orbánnál a logika nem erősség, még akkor sem, ha a valóság egymással szemben álló ellentmondást tartalmaz – illuzórikus jelenében az idealista kisugárzása: mások lebecsülése! Meggondolatlansága a mások számára hazugsághajlama, fogyatékosságában alacsony intelligenciája, immár tanulságos... (pótolva: nagyravágyással, várral, drága irodával, hatalommal stb.)
Szűk, egyetlen irányban haladó gondolkodási és reprodukálási mód, vagyis hiányzik a jelenségek különböző oldalainak és összefüggéseinek észlelése, felidézése, ami lényeges körülmények figyelmen kívül hagyásához és a cselekvés kiáltó hibáihoz vezet.
Nem veszi észre, hogy célt téveszt: kimond valamit, és eközben akarata ellenére elárulja azt, amit a legjobban szeretett volna eltitkolni...
Könnyen elfelejti, hol és kivel beszél!
Mivel értelme csak emlékezetében van, nem tűri a közelebbi kérdéseket, és nem szenvedheti az éberen fürkésző embereket...
Elvonatkoztatás, a viszonyok feltárása, a gondolati anyaggal való operálás plaszticitása és a kritikusság – ezek még a normális embereknél sem mindig jelentkeznek a kívánt fokon...
Egy nagy húzása volt csak, de az ütősre sikeredett: az a migránskérdés! Beletrafáltak súgói – és ez megmentette, menti most is – és megmenti a jövőben is! Ám, a többi, igencsak kusza és hazug!
A véletlenséget csak vélelmezzük, azonban aligha történhet meg, hogy a kommunikációból egyébként profi kabinet, ami Orbán Viktor miniszterelnök köré épül a kormányfő szájába adta volna azt a mondatot, amivel tulajdonképpel saját magát és a politikáját köpte szembe.
Viktorunk Helmut Kohlról az egykori német kancellárról beszélt az M1-nek szombaton Strasbourgban. Szerinte Kohl a nemzetek és a kereszténység Európáját képviselte.
Ezt követően csúszott ki a száján az ominózus mondat:
A kormányfő szerint a nemzeteknek meg kell kapniuk a megbecsülést és az elismerést, mindent, ami “megilleti” őket.
Pontosan ki és hányszor módosította az alkotmányt hatalomra kerülése óta?
Ki volt az, aki a saját céljainak elérése érdekében felhasználta a parlamenti kétharmadát arra, hogy inkább megváltoztasson néhány törvényt, csakhogy neki jobb legyen?
Több kérdést talán nem is kell feltennünk… (forrás: J. R.)
Szőke Emil:
Hej de keserves!
Miként
hogy veszejtsen el a lét
magában
átjárt a szív – láng és a kéj -
egy megbocsájtható aljasságban
a gondolat
és rá ezer-év még
hogy a Sátán öröklétét élvezzem
mi „szőröstül-bőröstül bekap” –
2017. 07. 02.