Orbán kakofóniáin
- a francba vele!
A történelem tanulságai mit sem számítanak- pedig már egyszer minden lezajlott, és már régen felvillant az egymásrautaltság és a közösségvállalás egymással – annak képe, mert a fasizmus felerősödése (akár a parlamenti büntetések súlyozása miatt is) felmutat egy másik utat, melynek jelei élesen körvonalazódnak és nemcsak egy párthoz köthetők, hanem épp a hatalom sugallja újnak (hogy Horthy történelmi múltját felvállalják!) - művük valódi képe felismeréssé kellene, hogy váljon!
Egymással foglalkozó ellenzék meg az önmagát jelölő kormányfői minőség-megkülönböztető jelentéstartalmával bírva, fecsegő-kisgyermekként remeg a látomásban!
Pislognak, mint a miskolci kocsonya!
Közérzet a kapcsolat?
- sóvárgás állapotában?
- csak szomorúsága adott... megfoghatatlan valamiként a jövőnek – távolság van és távolságtartás, tompítottságában az elérhetetlenség, ahol „...meglapul a dolgok lelke”!
Milyen lázban égnek a most fegyverkezők? - és a Főnek pillája sem rebben, mert az erő vele és így folytatódik az idill.
Így fejtsd fel az emberi méltóságot is...
Horthy kell és megint háború (háborodott nagyjainknak talán)? - elviselhetetlen a nyomor így is, hát nézzetek a múltba és szeretettel gondoljatok az akkori kor megnyomorított foglyaira, a harcba kergetett katonákra (akik csak kényszerből fogtak fegyvert) - és fegyverrel a kézben váltak eszközeivé- és végső soron áldozataivá is az akkori hatalom- háborújának... akár a lepecsételt kocsikban, rabként szállítva, de halálnak szánva - és akár az így odavetett aknaszedő munkaszolgálatosokra.
És még sorolhatnám, mert nem teljes a kép... (!)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
...és ahogy Forgács József mondja ma: „Aki ezt a területet átengedi egy másik pártnak, valójában lemond a hatalomról – véli az Ausztráliában élő szociálpszichológus. Szerinte a magyarok nemzetképe egyrészt pesszimista, lemondó és cinikus, amit a pöffeszkedő nemzeti nagyzolás és erkölcsi felsőbbrendűség mitológiájával kompenzálunk.
Forgács kifejti a véleményét Orbán Viktorról is, akit a késő kádári korszak „tipikus termékének” tekint, és akiről úgy tartja: félig képzett, soha nem élt liberális rendszerben, nem érti és nem bízik a demokráciában meg a piacgazdaságban.
--------------------
Ezt az alapjában negatív nemzetképet kompenzálja az irreális, pöffeszkedő nemzeti nagyzolás és erkölcsi felsőbbrendűség mitológiája.
--------------------
Egyrészt kimutatható egy negatív, pesszimista, áldozatmentalitást tükröző nemzeti tudat, ám ettől függetlenül létezik egy nagyzoló, irreális, magunkat más nemzeteknél jobbnak képzelő romantikus nacionalizmus is.
--------------------
Orbánnál, a szüntelen ellenségkeresés, az áldozatmentalitás szítása, mások hibáztatása bevált propagandaeszközök, amelyeket már Goebbels is használt.
Nemzeti tragédia, hogy ösztönösen az autokrácia módszereiben gondolkozik, miközben manapság szinte már filozófus uralkodónak képzeli magát.
A demokrácia egy nagyon komplikált politikai forma, meg kell érteni, hogy nem csak egy igazság van, az ellenzék ugyanúgy legitim, mint a kormány, kompromisszumokat kell kötni, tisztelni kell a másik véleményét.
Az autokrácia egy sokkal egyszerűbb, primitívebb gondolkodási formát feltételez. Megbízunk egy vezérben, ő majd tudja, mit kell csinálni. Ahol az autonóm, individualista viselkedési kultúra hiányzik, a primitív autokrata politikai sémák győznek. A tekintélyelvűség szükségszerűen az autonómia és az egyéni felelősség feladását jelenti.
Ma még nehéz a rendszerváltozás lehetőségeit felmérni, de úgy érzem, a legtöbb embernek elege van a gyűlölködésből és a megosztottságból.
De ehhez az kell, hogy kikristályosodjon egy olyan politikai üzenet, amely pszichológiailag effektív, és meg tudja törni a Fidesz-típusú kizáró, gyűlölködő nacionalizmus lélektani monopóliumát.
Forrás: Ónody-Molnár Dóra
Szőke Emil:
isteni színjáték
van aki mosolyra derül
van aki sírva elmerül
a lét zsivaját így csodálja
szerény magába
van még ki ajtóit is bezárja
lélekben közelíthetetlen
benne nem kísért a gyűlölet
így lelt magánya
lelten zajos gyűrűjében
ahol a tét nagy - lészen
az élet kínra-gyűlt
szorongásra egybegyűlt
pokla ma - vétkeim bennem
vetkezni itt a bűnt
hogy legyek még hűbb?
...érzés-játékain már csintalan űz:
mán a záporeső
a végtelen idő
a bambán-dühös-vihara
a hamuszürke felhő
honnan csak a bölcs istenek szólnak
haragosan
jaj be komoran
...és túl is hangosak -
be nem hódol senki nékik
kinek harc-vég lenne oltalmazója
de - hogy dicsőség nincs
embernek csak sírkoszorú jutalma? –
2017. 07. 11.