Mithrászt, Ahura-Mazda, a perzsák legfőbb Istene teremtette. Tény, ez a mese sokkal korábbi, mint Jézuskáé.
Az egyik legnagyobb mithraista ünnep december 25-e volt, a téli napforduló, a Nap újjászületésének napja (die natalis Solis invicti Mithra).
Bomlasztó működésükben a keresztények átvették ezt az ünnepet, karácsonnyá változtatva.
Mithrász2_1.jpg
Az origó fórumában (2001.07.15. 22:02) írta Sugar és így igaz, bár a kereszténység igyekezett ezt az infót eltüntetni, megmásítani :
Mithras (kb.600 évvel Jézus előtt lett Istenként elfogadva) perzsa nap- vagy fényisten, akit a Római Birodalomban is, mint egyik főistenként tiszteltek.
December 25-én született egy szűztől. Nagy mesternek tartották az emberek. Ö volt a bölcs, az igazság és a hit. Messiásnak, megváltónak is hívták. Az ő szentnapja vasárnap volt, az isten napja. 12 kísérője volt. Csodákat tett. El lett temetve és három nap után feltámadott. A feltámadását minden évben megünnepelték az emberek.
A római birodalomban egy különleges isten volt, a katonáknál és a kereskedőknél is. Jézus után 307-ben a római császár a birodalom védelmezőjeként nyilvánította Mithrast. Konstantinus császár, a kereszténység megalapítója is tisztelte a nap istenét. Még azután is, hogy a kereszténységet megalapította. Ezt nyilvánvalóan lehet látni a niceai zsinat eredményeiben. A biblia úgy lett összeállítva, hogy alapja a Mithras kultusz volt, és ezt a vallást újabb legendákkal és lehet hogy egyes igazán megtörtént eseményekkel egészítették ki, és Jézus nevét, mint a megváltót tették az Újszövetség fő alakjának.
A Mithras istenítésben is voltak misék valamint úrvacsorák, üdvösséget hozó keresztelések és hét szentség.
A legmagasabb rang a Mithras vallásban a páter volt, ebből lett a mostani pápa. A püspöki süveget egyébként Mitra-nak hívják. És hogy a Karácsony ünnep honnan jön, azt ugye tudjuk, Mithras születési dátumából. Az első "keresztény" csoportok Jézus születését január 6-án tartották, egészen addig, amíg Konstantinus Jézusnak más ünnepnapot rendelt.
Még a mennyországot és a poklot sem ők találták ki, mert azt például Zarahusztra vallásból lopták el, ami szintén perzsa eredetű.
-----------------------------
A mai világvallások ugyan nem tekintik a természetet vagy a világegyetemet gonosznak, de ritkán mutatnak érdeklődést iránta.
A mai vallások egyre kevésbé töltik be eredeti szerepüket, hogy összekössék az embert a társadalommal, s a mindent magában foglaló kozmosszal.
Az általunk kialakított atomizált társadalomban csak személyek közti kapcsolatok vannak, és még a vallások sem igen jelentenek többet, mint a társadalomba beilleszkedni nem tudó, nem-ökologikus embernek egy olyan istennel való kapcsolatát, akit ugyanilyen jellemvonásokkal ruház fel.
A világvallások utat tévesztettek; vissza kell térniük gyökereikhez, majd tovább kell lépniük, s tanulniuk az ősi népek bölcsességéből.
-- gyakran éppen ez a legalapvetőbb tanítás. Robert Parsons a Sierra Leone-i kono népről szóló könyvében kimutatja, hogy az ő vallásuk "nem csupán az emberi viszonyok rendszere, hanem magában foglalja az embereknek a Földhöz mint egészhez való viszonyát, az emberek kapcsolatát a termőfölddel és az alkotó erők láthatatlan világával. A vallás mindezeket következetes egészbe foglalja össze."
Roy Rappaport leszögezi, hogy a törzsi népeknek a hitből vagy a megismerésből eredő tudása (kognitív modellje) "nem olyan jellegű, mint az analitikus megállapításai a valóságról, hanem egy olyan viselkedési minta, amely megfelel mind a szereplők, mind az egész ökoszféra jólétének".
Mindenek felett archetípusok. Ugyanezt mondhatjuk a világvallások igazságairól. Lényegtelen kérdés, hogy az Ószövetségben leírt özönvíz valójában megtörtént-e. Az özönvíz a káosz erőit jelképezi, amelyek elszabadultak, amikor az emberek nem tartották be a kozmikus szövetséget.
Noé özönvize nem szükségképpen történelmi esemény, hanem archetípus, és mint ilyennek, a szerepe sokkal fontosabb emberi viselkedési minta, mint bármilyen lehetséges tudományos igazság vagy történelmi tény.
Ezeket az eszméket, amelyek a mai világvallások korai időszakában még léteztek, szem elől tévesztettük.
De fel kell támasztanunk őket, mert csak így tudják a vallások arra ösztönözni az embereket, hogy egyesüljenek a káosz erőivel szemben, amelyek létünket fenyegetik.
Szőke Emil:
Világom vége...
éltél vagy harminchárom évet
s lelked értünk adtad a kereszten
bűneinket megváltva
oly sikerrel
hogy már minden ripacs érted ég
itt ma
s az üdvözítő szépet dalolja -
Ám azt nem tudja
csak a szokást
hogy
éveiddel az élet - mert lettél
számlálva azt elébed - lett mása
az időnek
ahogy megszületésed pillanata
vagy ha
halálod utáni jós-csáb égne ma
rá - a rég időre
mert
elveszett az a harminchárom év?
- szép a mese – volt
talán igaz sem volt! -
Már Nostradamust sem követem
csak számolok fennen
a csillagokból
és látom
végemet
...láng-csapódását kétezerhez
plusz harminchárom évvel! -
-----
Utó-zöngeményben...
lehet csak haragod tagadóra
- ámbár
hogy mesémet folytatám
mert halottidból feltámadtál
- és azóta is itt a szívekben -
lásd hát:
ha a múltra nézek
már a vég is végtelen!
Rá itt szentségtörésem
kiből születél: Mithrász --
Megjegyzem utóiratként:
E. Renan írja egy helyütt:
„Ha a kereszténységet lesújtotta volna valami halálos »kór«, a világ mithraizálódott volna”. Vagyis a világ Mithrász vallását vette volna fel. Számos kutató egyetért abban, hogy a mithraizmus volt a kereszténység legkomolyabb, s egyúttal legvonzóbb riválisa, amivel valaha találkozott. A mithraizmus a Krisztus előtti évszázad első felében érkezett Rómába és a Krisztus utáni harmadik században élte virágkorát. Mint vallás széltében-hosszában elterjedt az egész Birodalomban, ahol különösen az időközben földbirtokossá lett egykori légionáriusok váltak híveivé. A mithraizmus összhangban állt harcias, férfiúi szellemükkel, aminek köszönhetően például Hadrianus, Commodus és Aurelianus császár is a kultusz beavatottjává lett. A Krisztus utáni második század végére a mithraizmus a Birodalom hivatalos vallásává lett, magát Mithrászt pedig a Birodalom védőszentjeként és élharcosaként ünnepelték. A Mithrász-kultusz a Napisten, Heliosz kultuszával is egybeolvadt, akit mint legfőbb, legyőzhetetlen isteni hatalmat tiszteltek. Az egyik legnagyobb mithraista ünnep december 25-e volt, a téli napforduló, a Nap újjászületésének napja (die natalis Solis invicti Mithra). Bomlasztó működésükben a keresztények átvették ezt az ünnepet, karácsonnyá változtatva. Mint ismeretes Konstantin császár tétovázott, hogy a kereszténység vagy a mithraizmus mellett döntsön, nem úgy mint Julianus, aki a Mithrász-misztériumok híres beavatottja lett. Julianus imperátor a mithraizmus, valamint az újplatonikus metafizika s a titkos hagyományok felé fordult avégett, hogy megvalósíthassa merész, nemes tervét: az egyre szélesebb körben terjedő keresztény hittel szemben az ősi római kultuszokhoz való visszatérést.
---------------------
Azt a felvetést azonban, hogy az ókori világ a kereszténység felvétele helyett mithraizálódhatott volna, fenntartással kell kezelnünk. Tudniillik a kereszténységgel való eredményes versenyhez a mithraizmusnak saját színvonalát lejjebb kellett volna szállítania. Ha ugyanis megmarad eredeti valójában, nagyon valószínűtlen, hogy képes ugyanolyan népszerűségre szert tenni, mint a jézusi vallás, amelyet a mindenki számára nyitva álló megváltás szentimentális tana jellemez.
2017. 05. 18.