Magam-emésztő

 Orbán a szegény sajnálni-való...

...ám tisztel és el nem hagy a hószínü hit

s a remény se...

A bűnözés társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat ki, ahol görény alak a miniszterelnök...

 Már e hatalom mindenhez hozzányúl, sem nem értem, sem megérteni nem tudom gyakorlóit. Mánia, vagy csak egyszerű hatalmaskodás lenne csupán minden tettük? A folyamatokat, tevékenységeikkel alig tudom követni. Semmire nincs előtanulmány, felmérés, semmi mélyreható magyarázat sincs, a jelenségek hordozóját a maguk feje után taglalják... utólag.

Fizika is útban és a kémia is útban. Felfogták egyáltalán, hogy e két tudomány miért más, miben tér el egymástól? Palkovics mond valami baromságot az összevonásról, aztán jöhet a sem ide, sem oda sorolás és az elbutítás.

...és „nagyjaink szegénysége” sem a gyakorlatból táplálkozik – az gazdagságukat hozta (pofátlanul), ám fejükben kong az üresség, ott szegényen vannak a tudományokkal (így-úgy agyatlanul). Elbutultak már idő előtt! Nékik szükségleteik vannak, csak nékik lehetnek szükségleteik, immár az- az orbáni kultúra része- így, amivel túllépték kereteik tevékenységi körét... és új- és újabb szükségleteik kielégítésére szülnek újabb szükségleteket, amúgy elsőrendűen konkretizálva saját elképzelésüket benne... ma inkább az antiszociális vagy disszociális személyiségzavar szóval írják le a jelenséget.

Az antiszociális elnevezés azokat illeti, akik a közösségi normákkal szembefordulva felrúgják az együttélés szabályait, nem tudnak beilleszkedni a közösségbe. A felmérés szerint minden 100. ember szenved ilyen személyiségzavarban... hogy legyek tudományos is - kívánságuk nagy bendőt tükröz... az a kívánság tárgyra való koncentrálódása, hol van érdeklődés és elgondolás is- specifikus- a mélyebb behatolásra adva, mert megismerik, felismerték mit lehet lenyúlni e térben és tárgyakra való irányultságukban a viszony, máris magára vonja a figyelmet, ilyetén jut a tudatosulásban a motívum mint emocionális vonzerő olyan szintekre, melyekben uralkodóvá válnak a vonzó erők (a magához vonzó erők).

A tanulás náluk az iskolapadban lezárult... dolguk már saját érdekből táplálkozik: mi a fontos, mi és mennyire értékes, azt teljes erővel tudja végrehajtani s mit sem számít a társadalmi jelentősége, csak sajátként tükrözteti az állapotokat, így válik érdekessé a helyzet, így minőségi egyénileg és aktív az elmeállapot (ékes példa Orbán- Matolcsy és még sokan a kormányból, hogy Kövér urat ki ne hagyjam). Impulzív s emocionális, ha rövid ideig tart... vele a vonzódás mindig megmarad az új dolgok iránt- tudás vágy itt elhalóban, a korral egyre gyermekibbek – csak és kizárólag az önkénynek vetik alá magukat- így alakul eszméjük, ahol különleges hangsúlyt kap, ami nem a valósága, hanem a kellés és kelletés maga, s ami lenni kíván léte per pillanatában... megtestesült tendenciájukban tükröződve – enyvessé lettek - más érdek mint a szerzési- érdek nem is létezhet!

Orbánnál már függőséggé vált a hatalomvágy... és ami ismerős benne:

...a hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát.

Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel.

„Leginkább a munkamániással rokoníthatók – csakhogy a „hatalommániások” súlyos hatással bírnak környezetük, pontosabban „alárendeltjeik” életére. Míg a szenvedélybetegek többsége önpusztító életet él, a hatalomfüggő nem magát, hanem a körülötte állókat pusztítja – sokszor a szó szoros értelmében.”

Semmit nem tudnak a vallásról, sem a hitről! Valami régi téveszmékben leledzenek.

A vallásról... mert:

Nem kell egyetértenem azzal, amit vallok. Nem kell követnem azt, amit vallok. Nem szükséges hozzá sem tisztelet, sem elfogadás, sem szeretet, és senki sem kötelez arra, hogy annak megfelelően cselekedjek.

Ha vallok, megtehetem, hogy hazudok. Sőt: leggyakrabban el sem tudom titkolni a hazugságomat, hiszen lerí rólam, szinte mindenki más tudja, hogy nem mondok igazat. Csupán vallok.

A hitről... mert:

A hitel szavunk nem véletlenül fakad a „hit” tövéről. A hit nem csak az elfogadásra tesz képessé, hanem a megkérdőjelezésre is.

Akinek hitelt adok, abban megbízok, tehát tisztelem és elfogadom. Mi több: szabadságot adok neki és önmagamnak is. Számolok azzal a lehetőséggel, hogy nem minden az elképzeléseim szerint fog történni. Megeshet, hogy a hatalom visszaél a hitemmel (ez van ma!) – s ezzel elveszti a hitelét.

Nos- döntsd el magad, hogy ki a vallásról- kultúrájáról és hitéről beszél, miként igaz- miként ember! Miként vehető komolyan az, aki hatalomból osztja az észt, ami nincs is- ami van (lenne) magának sem elég.

Hogy lehetek (válhatok) hitelessé? Miként lehetne hiteles egy „hatalmas” (aki magát mindenki felett állónak tartja)?

Ha képes kimondani azt, hogy ember vagyok, és ebből fakadóan hibázhatok, saját magam számára teremtem meg a szabadságot. Ugyanis ha hibázhatok, az egyúttal azt is jelenti, hogy számtalan lehetőség áll előttem, amelyek közül én választhatok. Ha viszont vallanom kell, akkor nincs választás – vagy legfeljebb kettő. Ha pedig szabadságot adok magamnak, azzal kinyilvánítom a saját magam iránti tiszteletet, szeretetet és elfogadást.

Így válok hitelessé.

Ahhoz, hogy valljak, nem kell hinnem. Nem szükséges átélnem, a magamévá tennem azt az érzést, tudást, amivel kapcsolatban vallok. Bevallani a bűnt, még nem feltételezi azt, hogy valóban átérzi a valló- a súlyát, esetleg bűnbánat lenne benne.

Be kell vallanom, mert mások ezt várják tőlem. Ha vallok, másokat szabadítok meg a tehertől. Jobb lesz ettől nekem? Nem biztos.

A hit magában foglalja a belső megerősítést. A hit nem akaszt rám terheket, sokkal inkább erőt ad. Még pontosabban: ezt az erőt magamnak adom. Hitem jeléül, a magam iránt érzett tisztelet, elfogadás és szeretet ajándékaként. (forrás: Herceg)

Lényeg: ha hiszek valamiben, azt követem. Legjobb esetben hitem szerint cselekszem. Ha valamit nem fogadok el, akkor kételkedem, ez a hit talpköve, vagyis építőköve! És ezzel nincs semmi baj... ám a hatalom sértődöttsége még tönkretehet (!) Orbánékban nem hiszek... Orbánékat nem követem!

Ennyi!

kegyes

drága kincseit elosztogatta a természet

...mintha olyan gazdag lenne -

fényűzésre

dicsértetni éledt

és becstelenül erős fénnyel

el is szunnyad

vad terében

hol

kegyes lelkét s magát áldva

a mennyet teremtené már...

ám földi pokla csak ami

dalának adva itt

annak

ritmusával hirdeti

vétkeit -

immár üszök-pora

szegélyezi

jelenét

melyen kéklő vizekkel ma

még talán

tündökölhet

...kitudja meddig? – (szőke)

2016. 05. 14.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat