- részlet egy interjúból...
béke becsület és tisztesség
szemérem újra ég itt
meg a virtus is
rá
lám még
„kifogyhatatlan kürttel a bőség”! – (szőke)
Erősebbek leszünk és gazdagabbak (nyilván most magadról beszélsz!). Nem kell ezt túlbonyolítani (hát te Barátom, nem is bonyolítottad túl, csak elvetted, ami neked és a rokonságnak kellett!). Rajtunk múlik (rajtad múlt - igen). Rajtunk magyarokon, senki máson (valóban, hogy hagytuk!). Először is azon, hogy mire tartjuk magunkat(te magadat nagyra, ezt látjuk és érezzük is a bőrünkön). Hiszünk-e Magyarországban és a magyarságunk erejében (hol benned a magyar? - egészségügy=beteg nemzet – és hol az erő?)? Hiszünk-e egymásban (aki hitetlen most, az épp te magad vagy)? Örülünk egymás sikereinek (a magadénak- te magad igen, a másénak nem – ez vagy te most), vagy inkább irigykedünk és egymás ellen áskálódunk (ez nem irigység, a valóság – és nem áskálódunk, hanem tényeket sorolunk, a korrupt politikádon keresztül, az egyéni gazdagodásodig)? Ha hiszünk Magyarországban, a magyar emberekben, egymásban, akkor szép jövő előtt állunk (és itt megint csak magadról áradozol). Egy összetartó, erős nemzet kell (na ez sosem lesz már – a te vezetésed alatt biztos, hogy nem... hacsak nem Erdélyt és Kárpátalját vonod ide, hiszen odaömleszted a pénzt!), amelyik kiáll magáért, nem hagyja magát, nem hunyászkodik meg senki előtt, és végigmegy az úton, amin elindultunk (ami felé elindultunk, az a szakadék épp – nagyon nincs kedvem, ezen végigmenni). Sok múlik azon is, hogy mit adunk át a következő nemzedékeknek (ha maradsz, valószínűleg – anyagilag - semmit). Egy ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük (ezért verted szét az oktatást, majd jó focistának nevelhetjük talán?). Ha jó példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat keressék(a te példádból- a szószátyárkodó könnyebb út előttük s mindig – semmittevésből és hazugságokkal a gazdagság), hanem a saját útjukat még akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor az ország újra naggyá lehet (ezért menekülnek a világba szanaszéjjel - és ki bírtad mondani – jó példa - és te – ajjaj!). Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra Magyarországot (mondott valaki ilyet Amerikában?)!
Hazudni is tudni kell – ezt tökélyre vitted... és "a populizmus élő klasszikusai szájában a „liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet. […] Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához.” A nép=új Egység! Ugye?
Elterjedt az a nézet, hogy a populisták Latin-Amerikában általában puccsal kerültek hatalomra – klasszikus mi?
Szóval ideológia vagy egy katyvasz? Az utóbbi lehet, mert Orbánnak nincs ideológiája... ő csak van! Ezt kaptuk, amúgy konzervatíve (mivé lesz- Ó Uram! - egy forradalmár!)! A liberalizmus eredetével szemben nemzeti, erőkre való támaszkodást tekinti fő feladatának. Az egyébként igen heterogén populista tábor összefogó erejévé pedig a nacionalizmusa vált. Hát nem egy katyvasz? - és ehhez a kitalált illiberalizmusa még csak hab a tortán!
Forradalmi doktrínánk azt tartja, hogy amint megvalósul a tökéletes szociálpolitika, a tőke és a munka között ki kell alakulnia egy abszolút harmóniának, amelyben mint együttműködők jelennek meg (a munka és a tőke) és egymással együttműködnek az igazi nemzetgazdaság megteremtése érdekében. Orbáni elképzelés szerint a társadalmi harmónia egyenlő egy egyensúlyi állapottal, amelyben sem a tőke, sem a munka nincs valós értéke felett…
a társadalmi kultúra evolúcióján, a munka méltóságán és a tőke humanizációján.
A társadalmat az igazságosságra (justicionalismo) kell építeni, amely „egy új életfilozófia, amely egyszerű, gyakorlati, népi, mélységesen keresztény és emberi.
...a harmadik pozíciót tehát kettős értelemben használja; egyfelől a se nem kapitalizmust, se nem kommunizmust, másfelől a két erő, a tőke és a munka közötti harmóniát érti alatta.
Orbán szerint a harmadik pozíció megvalósítása nem bízható a régi típusú- csak új típusú karizmatikus vezetőkre... (ezért lenne még konzervatív is?)
Meg is magyarázza a különbséget: tettei az általa létrehozott és mozgásba indított szervezetekben tovább élnek. Azaz szervezetlen közegben mozog, és szervez… ez a politikai szakma művészet… Vezetni művészet, művésznek pedig születni kell!
A populizmusban igen fontos tényező a vezér karizmája. Elterjedt nézet, hogy a populizmusban a vezérnek kötelező megfelelő karizmával rendelkeznie, hogy képes legyen megnyerni és egyesíteni a populista tömegeket. Orbán esetében valóban beszélhetünk karizmatikus vezetőről.
A karizma a populista tapasztalatok szerint átszállhat a pártra és viszont.
A populistákat azzal vádolják (sokszor joggal), hogy üres ígérgetésekkel, demagógiával hitegetik híveiket. Itt azonban van egy határ. Ha hatalomra kerülésük után a populista politikusok nem teljesítik ígéreteik legalább egy részét, megszűnik a karizmájuk, következésképpen csökken népszerűségük és társadalmi táboruk. A populista elitet, tehát kötelezi a „teljesítés imperatívusza. Orbán ígér, ad is valamit, majd megkerülő úton a tízszeresét vissza is veszi! Ez még nem felismert egyesekben... ilyetén lettünk egy birka nemzetté!
“Úgy érzem, Széchenyi István következő szavai ma különösen aktuálisak: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
Mondta vagy nem – vagy csak Széchenyinek tulajdonítják, de igazsága van... „Azt mondják, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel: ez banális és bizonyíthatatlan kijelentés.” (…)
Nem lett volna haszontalan egy kissé elgondolkozni Karel Havlíček szavain: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.“
Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni.
Így aztán
ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott.
Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak.
Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.
“Eszmefuttatásomat jól ismert idézettel zárom: ‘ az idézet’ (gróf Széchenyi István). Hölgyeim és uraim! Hagyják abba az egymás közötti faszkodást, és döntsék el kibaszott elemzéssel: aljasok vagyunk vagy műveletlenek” (?!)
Szőke Emil:
időtlen
Áll a vártán aki...
áll itt az időben
viharos zajával körülölelten
- és a homály
a végtelenbe nem nyújtja látómezét
mégsem -
...ám erre jó a fordított lovaglás
és egy hallgatag sereg még...
de már innen
szökve menekülnék...
és csak jajgathatok - keresve egy helyet
„mint jégesőn a gazda” vagy
a katona ki csatát vesztett –
2017. 01. 28.