Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Hogy bassza meg… (!)
„a magyarság történetének súlyos próbakövének” nevezte az időszakot. Viszont ekkor azért „nem temetett minket maga alá a történelem”, mert szerinte néhány olyan „kivételes államférfiú” szolgálta és vezette a nemzetet, mint Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök vagy Klebelsberg Kuno. „Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter” – vezette le Orbán, hogy jutunk el Horthytól Klebelsbergig.”
- bármily fonákul hangzik is – lezárhatnánk már valamit, mert ennek soha nem lesz vége, ami van téboly! - és remény? Emlékezet bolygatja a jelent, hogy láttat egy-egy ellobbanó pillanatot a múltból, de mit akarunk? Egység ebben az országban már soha nem lesz, és ezt Orbán köszönheti a saját megosztó és előtte mindent besározó politikájának.
Sajnálom, de ő hozta divatba ezt a „módit”!
Most nem kellene rácsodálkoznia, ha egy-egy váratlan élménytől fel-felgyúló eseményhez érzelmi hatás is párosul… ezzel kifejezve ellentétét is!
...nem gáláns a néma-
érdekkel összenőtt szája
csak ördög szava rajta - (szőke)
- „nem Horthy Miklós kultuszának építése folyik, hanem a nevével jelzett korszak legáporodottabb hagyományait érinti. Pedig lennének ennek az érának is progresszív, konzervatív hagyományai…” Horthyval fel kellene hagyni egyszer és mindenkorra – nem elég még a baj? Európát magunkra haragítani a legnagyobb hiba – egyenlő a hazaárulással, ehhez képest az „azeri-ügy” piti kis tett volt! Pedig az ország becsülete már ott is megingott…
„Senki, de senki Magyarországon nem üdvözölheti Horthyt, mint annak a formának a betartásával, hogy míg magában azt mondja: Te hóhér! addig fennhangon így szól hozzá: Jónapot Főméltóságú Kormányzó úr! Ezt a formát egyelőre mindenki be fogja tartani, még akkor is, ha nem hoznak külön törvényt a szájak és formák betartásáról… Ave Cézár (Horthy)! Ilyen kevés ésszel kevesen vitték ilyen magasra!” (G.A. 1920 április 20.)
Ennyit imádatáról!
A gőg időz fölöttünk, időz a közön.
Vakmerőbb feljebb a „fokon” a közöny…
Bukásra-riasztott létében, leigázva égverő-
Díszéül az ember, „letört”…
Ott gyávul, lapul- az időn
Kinek szemeit már fényre pirulta a szégyen,
Melyből formát ölt rá a csönd--(szőke)
2017. 06. 21.