...őszi tompa fények
köszönnek egymásnak
továbbcsinálni az érzelmes képzelődést
mi már szépíthetetlenül a kápráztatókra ég – (szőke)
Nincs haladó párt, nincs tömegbázis – előremutatás is mindig utólagos, fáziskésésben vannak munkájukban. Nincs rendben semmi! A szövetség és összefogás csak lózung, nincs elv, nincs filozófiájuk, semmilyen identitás, amikkel képviselni tudnák a valóságot- egyre mélyebb a szakadék (már egymás között is), amelyekkel szemben fel kellene lépniük, formáikban mélyreható változásokban túl maradik (az igazi „maradónák” éppen ők) meghaladott (a történelem által) dolgaikban nincs fejlődés...
Reménytelenségemet csak fokozza a sok önjelölt váltó, aki a sajátosan egyéni hangot már megtalálta... így hiszi – csak az egyszerűség hiányzik belőle. Van ígéret: „igazságot teszünk”. Adóztatjuk a gazdagokat – visszaadunk mindent azoknak, akiket az illet stb. Ja- és ne feledjem a béreket, a nyugdíjak emelését sem. Végre-nem-hajtható ígéret csak. Pénz nem lesz. Amiből pénzt remélnének, az csak mesetörténelembe illő szánalomkeltés...
Félelem van- és gyávaság!
...és az is marad.
- otthon szamarat vagy kecskét – azok is kifejeznek valamilyen valóságot – anyaghoz és a tudathoz, a jelenségekhez való viszonyban, a bizonyítékok számbavételével elmekeghetik, hogy megvezettétek őket... is (!)
Ami van és lesz csak magatoknak köszönhetitek... Orbán meg nektek köszöni, hogy jól van - és – hogy nyerhet megint...
Diszkriminált helyzeteket a gazdagokkal szemben sem lehet felállítani... erre alapozni egyszerűen marhaság – a vagyont visszavenni meg nem lehet, mert bizonyítani nem tudjátok, hogy lopott volt – nem én mondom, hanem ti kedves MSZP-sek! Minden titkosítva van... ebből jól kijönni nem lehet!
Marad az ima, marad a hit (?) - bizony marad...túl sok a véletlen s látni az iszonyt (Hamlet tragédiájának alaphangja) – egy borzalmasabb lét bontakozik ki elénk. Már soha többé nem lesz megnyugvásunk, bár a színpadon nagy az összeborulás, de komorlik ott valami más is, a csendes szemlélők szívhangjain át hallani az elveszett boldogságot kereső remény panaszát. Ám a résztvevők vacogása elnyomja azt, és csak a szomorúság vizét korbácsolja föl, teszi nyugtalanná ama „szent” őrület, ami bátortalanságunkból ad kínzó érzést rég – s a benne feszülő korszakos atmoszférának szól. A szavakból (amelyek nekünk vannak mondva) semmit nem értünk – a választás egy dolog, a másik: riasztó látványai – némi távolságból látható megalázó helyzetek sora...(tapasztalat a múltból) - kihasznált személyek, lefizetéssel, kioktatással, a csalás válfajain át az ember erkölcsi zülléséig itt mindent visz és van/lesz, amivel sikeresen átszabhatja a valóságot, amivel egy heroikus küzdelem állomásait jelzik megint!
-------------
Botka továbbvitte és következetesen képviseli az MSZP, mint – hajdan – „legnagyobb ellenzéki párt” nyomasztó dominanciáját. Előírásokkal, feltételekkel és diktátumokkal próbál tárgyaló asztalhoz ülni – kompromisszum készség, engedmények és a toleranciára való legkisebb hajlandóság nélkül. A pártok viszont – méretüktől függetlenül – teljes joggal megkövetelik az egyenlőséget a tárgyalóasztalnál. Nem mellesleg nehéz elfelejteni az MSZP által tanúsított, az időszakos választásokon kötött helyi megállapodásokat követő olyan inkorrekt eljárásokat, mint például a siker „privatizálása” vagy a győztes jelölt „kisajátítása”. /.../
„Úgy tűnik, nem minden ellenzéki párt és politikus akarja eltakarítani az Orbán-kormányt, úgy tűnik, néhányan csak a politikai túlélésükért küzdenek” – mondta Botka, és bár ő bizonyosan Gyurcsány Ferenc személyére gondolt, szavai mégis inkább rá és pártjára ütnek vissza. Nem mellesleg más pártokat is stigmatizál.
Orbán és a maffia eközben örömmel és egyre nagyobb nyugalommal figyeli, hogy mi is történik a nem őket támogatók háza táján (remélem, észreveszi az olvasó, hogy szándékosan nem az „ellenzék” szót használtam). (forrás: huppa)
Szőke Emil:
kárörvendő hervadásban
védtelen itt
még gyásztalan így
rezeg a léc
már bizonytalan bomol
hogy megszorítva a lét
formátlan
besározódtam idő-ráncaimban
- utam lúdbőrzik mélyen
és üresen
míg „visszhangok kelnek mindenünnen”
mentegetni és kibírni kudarcom
rágyúrt gyalázatom
győzelmes érvein –
2017. 09. 17.