Magam-emésztő

Szőke Emil:

a megírt sors

Már izzadva forgolódom ágyamon

ujjaimra térdeimre zsibbadón

rám-szuszog még az álomkép

...nyaldossa szívem táját

gombostű-párnaként

használva

nyilallásban közepét

hol egymásba lopóznak

a sejtjeimre bomló félelmek

...talán már égre fől - vagy pokolba-

ily halálba is kuporogva? -

Ó - és így higgyem túlélésem

hogy kire-mire

van- volna még szükségem ébredéskor

mikor mi maradjon belőlem ott fényre

honnan

túli táplálék gyanánt vonjon sötétre

a megírt sors?

Most –

hogy mint

szemét pusztuljak magamban – és semmi több -

a sok szemét között

hogy kerüljek én is helyemre jókor? –

 2016. 12. 12.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat